Összeomlás felé robog a házi gyermekorvosi ellátás

NVZS 2019. augusztus 8. 13:15 2019. aug. 8. 13:15

Magyarországon mintegy háromszázezer gyermek háziorvosi ellátás nélkül van, ez önmagában is komoly probléma, de még nagyobb baj közeledik – erősítette meg egy igazgató főorvos által a portálunknak jelzetteket Komáromi Zoltán egészségpolitikus. „Elkerülhetetlenül robogunk a kilencvenes évek elején bevezetett, jól működő rendszer összeomlása felé, mivel nincs megszervezve az utánpótlás-képzés, miközben a házi gyermekorvosok átlagéletkora meghaladja a 65 évet... a hálózat hamarosan fenntarthatatlanná válik”. A legsúlyosabb gondok az egészségügyben egyébként is a gyermekgyógyászatnál jelentkeznek. „Elképesztő az emberek közönye, már csak akkor háborodunk fel, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a következményeket” – szögezte le a szakértő.

„A magyar ember olyan, hogy ha nagyon lassan romlik körülötte a helyzet, akkor egyszerűen nem hajlandó tudomást venni róla, sok mindent elfogadunk, amit nem lenne szabad, s amit normális országban nem fogadnak el” – mutatott rá portálunknak Komáromi Zoltán, akivel az egyre ingatagabb lábakon álló hazai házi gyermekorvosi ellátásról beszélgettünk.

Az országban mintegy 1420-1430 praxis működik, az elmúlt négy-öt évben mintegy 150 megszűnt, az utánpótlás hiánya miatt. Komáromi egy tipikus példát mondott: Szegeden három praxisba sem tudtak utódot szerezni a távozó háziorvosnak, kettő betegeit szétosztották a megmaradt kollégák között, a harmadikban pedig felkérték az addig felnőtteket ellátó két háziorvost, hogy váltsanak úgynevezett vegyes praxisra, ami természetesen minőségi visszalépést jelent. „Félelmetes, hogy már Szegeden sem találnak házi gyermekorvost, ott, ahol szakképzés folyik”.

Ez sokba kerül minden érintettnek – húzza alá Komáromi, egy vetületét felidézve: a Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) által három éve készített statisztika szerint a vegyes praxisokból 30-35 százalékkal több beutalás történik kórházakba – ez teher az érintetteknek éppen úgy, mint a költségvetésnek.

Mára mintegy hatszázezer magyar maradt háziorvosi ellátás nélkül, közülük háromszázezerre tehető a gyermekek száma. És Komáromi szerint robogunk az országos hálózat kényszerű megszűnése felé. Aminek a folyamata már 15-20 éve kezdődött, amikor már látszott, hogy labilissá vált az utánpótlás biztosítása, egyre kevesebben jelentkeztek a képzési programba.

Ami nem véletlen, mivel egy friss szakvizsgával rendelkező orvos számára még egy vidéki kórház is tud olyan egzisztenciális ajánlatot tenni, amit egy háziorvosi praxis nem kínál. A közalkalmazotti béren túl kap ügyeleti pénzt, s túlórában vállalhat plusz díjazásért szakrendelést is. Ezzel szemben egy praxis vételárának (4-6-8-10 millió forint) a kitermelése 4-5 évre eladósítja az orvost, s még az sem biztos, hogy a jelenlegi finanszírozási kondíciók mellett ki tudja termelni a vételárat.

Általános jelenség, hogy a fiatalok ugyan megcsinálják a szakvizsgát, ám a praxist már nem vállalják, hacsak nem a családon belülről jutnak hozzá. Ehelyett helyettesítéseket vállalnak – ami biztosabb egzisztenciát kínál a számukra. Az alábbi konkrét példa jól jellemzi a helyzetet – mondja Komáromi. Kisteleken történt két éve, hogy megüresedett egy praxis, amit egy évig nem tudtak betölteni, s egy 75 éves gyermekorvos látott el kétezer beteget. A település polgármesterénél végül jelentkezett egy tanársegéd egy ajánlattal: ha díjmentesen megkapja a praxist, s ezen felül havi százezer forintot, akkor vállalja. A polgármester pedig belement.

A legdrámaibb az egészben a szakember szerint az, hogy egyszerűen nincs megszervezve az utánpótlásképzés – szemben a felnőtt háziorvosokéval. Ez utóbbi programba már 180-an be is léphettek, ők már a második év után, mentorral ugyan, de kimehetnek a praxisba. Mint Komáromi megjegyezte: a háziorvos felnőtt ellátásban nem is az utánpótlás, hanem a finanszírozás és az önkormányzatok „fafejűsége” jelenti a problémát. (Komárominak ez utóbbira is van példája: két szomszédos faluban egy-egy kislétszámú praxis működik, de nem találnak orvos egyikbe sem – ha azonban a két polgármester megegyezne és együtt hirdetné meg, akkor megosztva ugyan, de mind a két településnek lenne helyben háziorvosa.)

„De még ha indítanának is házi gyermekorvos képzési programot, az újonnan kiképzettek is majd csak 4-5 év múlva végeznének, annyi idő pedig egyszerűen nincs” – mondja Komáromi, utalva arra, hogy a házi gyermekorvosok átlagéletkora már meghaladja a 65 évet.

Létezhetne egy másik megoldás is – amit már 15 éve ajánlott –, mégpedig vegyes praxisos megoldás: a hét három napján négy órás szakrendelés lehetne, a többire pedig mentori szupervízori állást kellene teremteni. Ennek lényege, hogy a szakember járja a megyei, járási praxisosokat, s ahol problémákat lát, azokat ott megoldja – vázolta, emlékezteve arra, hogy ez a rendszer hetvenes-nyolcvanas években jól működött Magyarországon.

„Amíg azonban a szakma nem követeli ki a megoldást, addig tovább robogunk a végzetbe és egy nagyon jól kitalált rendszer összeomlásába” – figyelmeztetett.