Öszöd, nem öszöd: hazudnak reggel, délben, este

Szinte mindegyik levélíróm, e-mailben vagy sms-ben üzenő olvasóm ugyanarról az értelmezhetetlen, mondhatni rendkívül furcsa jelenségről számolt be, jelesül, hogy néznek, szó szerint bámulnak, mint a birkák, de vagy semmit sem, vagy elképesztően rosszul látnak. Többük véleménye szerint ezt magasabb körökből származó valakik idézhetik elő, konkrétabban az országhatáron belül létező, erre szakosodott csoport ténykedése okozhatja.

Egyelőre kideríthetetlen, írják több százan, de nagyon is sejthető, hogy kik vakítják őket. Mindannyian ugyanazt a jelenséget tapasztalták és élték meg, nevezetesen, hogy mindazt, amit utcákon, tereken, üzletekben, bevásárlóközpontokban, munkahelyen és tömegközlekedési eszközökön még teljesen jól, tisztán és élesen láttak, este, ha bekapcsolták a tévét, már nem látják, vagy ha igen, akkor teljesen másképp, elmaszatolva, homályosan, vagy sehogy.

Többen megírták, hogy fölkeresték a lakóhelyükhöz legközelebb eső szemészetet, átestek a különféle vizsgálatokon, óriás betűk és számok, nagybetűk és számok, kicsik, még kisebbek, s egészen picinyek, gond nélkül sorolták, hibátlanul, valamennyit. Következtek a műszerek, szemfenék vizsgálat, egyebek, minden rendben volt. A szemészek értetlenül álltak az esetek előtt, még egy szemcseppet sem kellett fölírniuk, s karjukat széttárva köszöntek el a páciensektől.

Olyan panasz is érkezett, hogy kedvelik ugyan az írásaimat, próbálják kibetűzni, de azokat a jelenségeket, melyekről írok, még sosem látták, legtöbbjéről nem is olvastak, igaz, lassan már az olvasást is abbahagyták, mert olyan fura sugárzása van a napilapoknak, és olyan szavakat, mondatokat nyomtatnak ki, melyek tovább rongálják a látásukat, és szó szerint attól tartanak, kifejezetten félnek, hogy megvakulnak, abszolút vakká lesznek.

Hiába írtam én korrupcióról, strómanról, meg gázszerelőről, 380 milliárdosra nőtt vagyonról, erről még sosem olvastak, és ugyanígy nincs tudomásuk se a főügyész ténykedéséről, se a Magyar Nemzeti Bankban folyó üzletelésekről, se az elnök feleségének ötmilliós fizetéséről. Amiről olvasnak, az vagy a kerítésről, vagy a migránsokról szól, vagy Sorosról, de ezeket is csak azért tudják elolvasni, mert jó nagy betűkkel nyomtatják, egy teljes, kékesre nyomott oldalra.

Szinte mindannyian azt kérdezték: tapasztaltam-e már valami hasonlót? Éreztem-e már ugyanezt a látásromlást? Milyen állapotban van a szemem? Látok-e még rendesen, tisztán? Tudom-e esetleg, mi okozhatja ezt a rendkívül veszélyes hatást?

Először, mintegy az olvasók megnyugtatásául, magamról. Pár éve fogalmaztam meg, hogyan állok e téren, ez azóta sem változott: öregszem, romlik a szemem, de a szemem romlásával egyenes arányban javul a látásom.

Hogy mindezt minek köszönhetem? Van egy trükköm és ezt eszmélésem óta bevetem: nyitott szemmel járok, és az agyammal földolgozom a tapasztalásaimat. Úgy is mondhatnám: jók a meglátásaim. Ezt bárki megtanulhatja, semmi más nem kell hozzá, mint két szem, és egy agy. A másik trükköm, hogy nem nézek a Napba, mert tudom, hogy ha ezt teszem, megvakulok. A Nap vakító erejéről már a hajdani görög filozófusok is tudtak. Démokritoszról meséli a római Laberius, hogy a Nap fényét pajzsával a szemébe tükrözve vakította meg magát, hogy „ne lássa, hogyan élnek a gonoszok”. Az a gyanúm, ma egymást érik a kis magyar Démokritoszok, akiknek kevéske fizetéssel és annál is kevesebb nyugdíjjal szúrják ki a szemüket, és mégsem akarják meglátni, hogyan élnek a gonoszok.

Nos, ma már nemcsak a Napra, de napilapokra, a napi híradókra is ügyelni és figyelni kell, kiváltképp, ha az azonos kézben lévő napilapok szemnek-szájnak ártó szövegeivel szemben, és a közmédiának titulált hazugsággyárak sugárzott műsorai ellen az olvasónak, illetve a nézőnek nincs komoly, agyát és szellemét védő pajzsa. Mondjuk ki: rettenetesen, gátlástalanul és vérlázítóan hatékonyan vakítanak. Ezt a jelenséget az orvostudomány „teljes parasztvakítás”, latinul fulgorplebeius maximus néven emlegeti.

Sokan talán nem is tudják: a szem nem csupán a lélek tükre, jól is néznénk ki, ha csak az lenne. A szem a látás érzékszerve, igaz, ahhoz, hogy jól lássunk, föltétlen erősen kell néznünk. Figyelnünk kell, nem elég a bámulás. Bámulni az ökör és a birka is tud. Emlékeztetném a T. olvasóimat, hogy már az optikusnak alig mondható Bródy is megírta, és a szemésznek csak jó szándékkal nevezhető Szörényi el is énekelte a szemész professzorokat is meglepő tézist: „Láss, láss, ne csak nézz!”

Örömmel jelentem a T. Olvasóimnak, hogy itt, a hirklikk.hu-n mától kezdve minden írásomat Braille-írással posztoljuk, elég ujjheggyel megérinteni a soraimat, hogy érezhető legyen a domborulat. Ezzel azokat segítjük, akik nem rendelkeznek beszélő képernyőolvasóval.

Aki nem tudná, a Braille-írást, ezt a speciális technikát alkalmazó ábécét 1821-ben a francia Louis Braille eszelte ki. Így vált lehetővé a vakok számára is a szövegek elolvasása. A betűket hátulról domborítják ki, a betűk tükörképi párja szerint. Azt olvashatjuk az Interneten, hogy azok a vakok, akik nem tudták megtanulni a Braille-írást, analfabétának számítanak.

Ma már bizton kijelenthetjük, és ezt a T. Olvasóimtól kapott panaszok is igazolják, iszonyatos veszéllyel jár a korrekt tájékoztatásnak nevezett sabloncikkek hazugságainak olvasása, valamint a közpénzből fenntartott, kormánypropagandaként, magáncélból működtetett tévécsatornák nézése. Bizonyított, hogy a „teljes parasztvakítás”, latinul fulgorplebeius maximus, nyakra-főre szedi az áldozatait. Erre figyelmeztetem T. Olvasóimat is, ezeket messzire kerüljék el, ha jót akarnak maguknak.

Ahogy mindig volt, most is van remény, és ahogy egykoron ráuntak az olvasók a párt hazudós lapjaira, s az eredményeket dicsőítő cikkeikre, hamarosan bekövetkezik ugyanez. Ma már, szemüket és agyukat óvva az említett tévéket sem nézik, és ez a helyzet, remélhetőleg egyre fokozódik.

Újra igaz lehet a régi mondás: ami itt folyik, azt a vak is látja.