Pálinkás: Aki ezt akarja, az az ország ellen van
„2020. január 1-től a jelenlegi akadémiai kutatóintézet-hálózat új irányítási és igazgatási rendszerben működhet” – mondta a Hírklikknek Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, akitől a HVG-ben megjelent írása kapcsán (is) azt kérdeztük: tudja-e, akarja-e, megpróbálja-e megjósolni, hogy mi lesz az MTA-val, annak kutatóintézet-hálózatával? A helyzet feloldására javaslatokat is megfogalmazó elemzés megírására senki nem kérte fel, „magamtól jutottam erre, mert a kutatók a minisztériummal kapcsolatos dühüket helytelenül részben Lovász László, az MTA elnöke felé irányították, pedig ő végig a kutatóintézet-hálózat érdekében dolgozott, s elérte azt, amit a jelen körülmények között elérhetett”.
„A dolognak koránt sincs még vége: számos olyan kérdést kell még végig tárgyalni, ahol szükség van arra, hogy a kutatók egységesen kiálljanak az Akadémia elnöke mellett” – hangsúlyozta portálunknak Pálinkás József. Hozzátette: ennek a jegyében született a HVG-ben megjelent írása is, amelyben a pénteken a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) és a Lovász László elnök vezette MTA között az akadémiai kutatóintézet-hálózat kapcsán megszületett szándéknyilatkozat egyes pontjait vesézi ki, javaslatokat is téve azok jövőbeni kezelésére, feloldására, megoldására.
A szándéknyilatkozat ténylegesen kiverte a biztosítékot az akadémiai dolgozók köreiben. Például az Akadémiai Dolgozók Fóruma „megdöbbenéssel értesült az átvilágítás eredményének bevárása nélkül az MTA és az ITM közötti tárgyalásokon született közös szándéknyilatkozatról.... a Lovász László elnök és Palkovics László miniszter által aláírt nyilatkozatot nem tudjuk másként értékelni, mint az akadémiai dolgozók közössége és a magyar tudományosság számára legfontosabb kérdésben történő megfutamodást” – írták nyilatkozatukban.
Pálinkás József szerint „a kutatók a szándéknyilatkozat aláírása után megnyilvánuló csalódottsága is az ITM iránti teljes bizalmatlanságot tükrözi...a tudományos közösségnek azonban ebben a bizalmatlan légkörben is meg kell őriznie egységét, az MTA elnöke iránti bizalmát és támogatását, és a magyar tudomány érdekében józan megoldást kell találnia, amennyiben erre az ITM is képes és hajlandó”.
Az MTA volt elnöke ezt a HVG-ben megjelent írásában szögezte le. Az elemzésben pontról-pontra végig veszi, értelmezi, s ahol kell, saját javaslatokkal is ellátja a szándéknyilatkozatot, amely alapján „akár egy jól működő kutatóintézet-hálózat is létrejöhetne Magyarországon” – írja, megfogalmazva ennek feltételeit is. Az egyik, hogy a tudományos közösség az eddig tanúsítottnál is erőteljesebben és határozottabban álljon ki a tudományos kutatásnak Magyarország Alaptörvényében garantált szabadsága és az MTA mellett, a másik, hogy „az ITM a semmittevés és koncepciótlanság álcázására szolgáló üzengető, halogató taktikáját feladva, méltányos, nyílt, átlátható, a kutatói közösséget partnernek tekintő, tisztességes tárgyalásokat folytasson az MTA vezetőivel, kiemelten annak elnökével.”
A Hírklikk kérdésére pedig hozzátette: egyszerűen nincs más lehetőség, mint a tisztességes megállapodás az önálló kutatóintézet-hálózatról, hiszen „ennek az alternatívája az, hogy szétverik a kutatóintézet-hálózatot, a kutatók elmennek, két-három év bizonytalanság következik az országban”.
Ezt Pálinkás szerint senki nem akarhatja, pontosabban, „aki ezt akarja, az az ország ellen van” – fogalmazott igen sarkosan. Kifejtette azt is, hogy nem néhány vagy akár néhány száz kutató egzisztenciájáról van szó. A majd megszülető magyar tudományos eredmények durván a harmadának a létrejöttét veszélyezteti az, aki politikai vagy más cél által vezérelve próbálja szétverni az akadémiai kutatóintézet-hálózatot.
„Az ilyeneknek világosan meg kell mondani, hogy eddig és ne tovább!” – húzta alá Pálinkás. Emlékeztetett arra, hogy a világon nincs olyan tudományos intézményrendszer, amit nem tudósok, a kutatáshoz értő menedzserek irányítanának, „éppen úgy ,ahogy a vasútnál a mozdonyvezető vezet, az autóbuszokat pedig a buszvezető”.
„Hiába találni jó pénzért olyan tanácsadókat, akik ennek az ellenkezőjét állítják, mindenütt a kutatói közösség önigazgatásával szabják meg a tudományos kutatási irányokat, miközben azt, hogy mennyi pénzt fordítanak kutatásokra természetesen a mindenkori törvényhozó mondja meg, a költségvetés megszavazásával” – szögezte le Pálinkás.
Hozzátette, hogy világosan meg kell tudni különböztetni a kutatásokat a fejlesztésektől. Az előbbi azokon a területeken folyik, ahol még nem tudjuk, hogy hova lehet eljutni, mi lesz a kutatás eredménye; a fejlesztés más, ott egy ismert célt fogalmaznak meg, s a megvalósítás nem, vagy csak igen kis részben tudományos feladat.
Kérdésünkre, hogy pont ezt ne tudná szerinte az, aki maga is akadémikus, hiszen Palkovics is az MTA rendes tagja, Pálinkás egy kérdéssel válaszolt: „Erre melyik nyelvet használjam, a kártya- vagy a diplomácia nyelvét? Azt mondjam, hogy passz vagy azt, hogy no comment?”.
