Papimport

Nem arról van szó, mint az orvosok esetében, hogy a magyar papok a magasabb bér reményében külföldön dolgoznának, esetleg a magánpraxisban találnák meg a számításukat. A helyzet ennél is rosszabb: nem vonzó a papi hivatás a magyar fiatalok számára, csak kevesen választják ezt a pályát. Hiába, hogy olyan példaképek állnak előttük, mint a kereszténydemokraták nagyágyúja, Semjén Zsolt, aki bár maga nem pap, de teológiai témákban igencsak otthon van, és személyes példamutatásával úgyszólván bármikor vezérlőcsillaga lehetne azoknak, akik hajlandók lennének őt követni.

Némileg nehezíti a helyzetet, hogy az ideiglenesen hazánkban állomásozó import-papok, akik főként a kisebb településeken, falvakban szolgálnak, nem beszélnek magyarul. Szótár segítségével olvassák a miséket, ami többnyire nem jelent megoldhatatlan problémát, a magyar emberek ugyanis köztudottan nagyon rugalmasak, ráadásul megszokták, hogy a saját, magyarul beszélő vezetőiket sem értik. Miért épp a papok nyelvtudása jelentene számukra problémát? 

Szerencsére a Magyarországon sok helyütt tapasztalható idegenellenesség sem jelent gondot. A HVG megszólaltatott egy nigériai papot, aki elmondta, hogy a magyarokat nagyon nyitottnak látja, idegenellenességgel nem találkozott, az idegenek ellen uszító plakátok szövegét nem érti, úgyhogy ezek sem zavarják.

Úgy tűnik, ez a megoldás. Nem szeretjük a migránsokat, mert elveszik a munkánkat, de a munkájukra szükség van. Ezért olyan nyelven kell róluk kommunikálni, amit ők nem értenek. Ezzel egy sor félreértés elkerülhető és ha az újságban nyilatkozó nigériai papra a derék falusiak kihívják a rendőrséget, netán fizikai atrocitások érik, tudni fogja, hogy ez nem azért van, mert Magyarországon gyűlölik az idegeneket. Hanem azért, mert ők, ellentétben a nigériai paptárssal, nyelvi akadályok híján megértették a kormány idegellenes, kirekesztő üzeneteit.