Párizsban lángolt a Notre-Dame, idehaza izzott a gyűlölet

2019. április 16. 11:08

Tehetetlenül és szomorúan néztük a tévében a szívszorító képeket: lángokban állt a Notre-Dame. Miközben a tévében a párizsi tüzet láttuk, Magyarország sok helyén felizzott a gyűlölet. Az Origo járt elől, a jobboldali média egyik igazmondásáról ismert zászlóshajója, de a többi keresztény-konzervatív portál is igyekezett a maga sajátos módján. A legtöbb hozzászóló azt vizionálta, hogy a leégett Notre-Dame helyén majd mecset épül, mások Soros-toronynak nevezték a ledőlt tornyot, de a legelképesztőbbek azok a kommentelők voltak, akik szerint Isten büntette meg a franciákat Trianonért.

Amúgy rendes keresztény emberek ezek a hozzászólók, sokan közülük templomba is járnak. Keresztet is szoktak vetni időnként, és nagyon mérgesek tudnak lenni azokra, akik a kereszténységet fenyegetik. Márpedig, és ezt az ország jelenlegi vezetőitől tudjuk, a kereszténységet sokan fenyegetik: maga a miniszterelnök mondta Afrikában, hogy Európában nem mondhatja magáról egy ország, hogy keresztény.

Nem csoda, hogy az embernek, különösképp, ha keresztény az illető, viszket a tenyere. Ezt sem az ujjunkból szoptuk, két évvel ezelőtt mondta ezt Orbán Viktor, a nagy tavaszi tüntetések idején, húsvét közeledtével, arra reagálva, hogy a tüntetők szerinte meg nem engedhető mondatokat skandáltak. Orbán már akkor sem vitatkozott az ellene tüntetőkkel, nem akarta érvekkel megvédeni az álláspontját, hanem fenyegetett, amivel azt vetítette előre, hogyha a tüntetők nagyon elszemtelenednek, akkor a viszkető tenyerű, békés keresztény emberek is képesek lesznek arra, hogy ne békés, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek.

Talán nem véletlen, hogy két nappal ezelőtt, amikor az Élet Menetével a Március 15-e térről a meggyilkolt magyar zsidók - és az őket segítő keresztények - emlékhelye, a Dunaparti cipők felé vonultunk, a viszketős tenyerű keresztény emberek jutottak az eszembe. Mert ne feledjük: azok a honfitársaink, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. Feltehetőleg mindannyian büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket a zsidó származású magyar honfitársaik ellen. Ébren tartották bennük a gyűlöletet, majd idővel parancsot kaptak arra, hogy lőjék a Dunába azokat, akik szeretett vezérüket olyannyira kihozták a béketűréséből, hogy még a tenyere is viszketni kezdett.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán miniszterelnök bárkit is a Dunába lövetne. Csupán azt, hogy nagyon kell vigyázni a szavakkal. Merthogy tudjuk a történelemből, és láttuk most is, a Notre-Dame tragédiájánál: a szavakból lesznek a tettek, a szóból fakad a gyűlölet.

Szerző: Föld S. Péter