Parlamentáris demokrácia parlament nélkül
137 igen, 52 nem aránnyal nem kapta meg a 4/5-ös parlamenti többséget a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényjavaslat a sürgős, kivételes eljárásban történő tárgyalásához és március 24-i elfogadásához. A teljes ellenzék nemmel szavazott, ugyanakkor a jogszabályt már a jövő héten, március 31.-én, 2/3-os többséggel egyedül is el tudja fogadni a Fidesz-KDNP frakciószövetség. Nincs kétségem, hogy ez meg is fog történni.
Három nappal ezelőtt, azon füstölögtem a Hírklikk felületén („A hallgatag ember” című írásomban), hogy Magyarország elnöke és a Magyar Honvédség főparancsnoka némán nézi, hogy mi zajlik a végletekig megosztott országban. Abban reménykedtem (ha nem is az én kérésemre), hogy a mai napon Áder elkocog az operatív törzs sajtótájékoztatójára vagy a Parlament plenáris ülésére és végre néhány megfontolt mondattal megnyugtatja a népét. Nem tette. Számára a jövőben is mindig biztosított a helyszín és a felület a megnyilvánulásra, de nem hiszem, hogy Áder élni kívánna ezzel a lehetőséggel. Más, fontos esemény köti le figyelmét, hiszen az MTI mai tudósítása szerint „Lengyelország és Magyarország történelmi és értékközösségéről írt Andrzej Duda lengyel államfő abban a levélben, amelyet hétfőn, a lengyel-magyar barátság napján küldött Áder János magyar köztársasági elnöknek.” A levélre válaszolnia kell, és erre az elnök bizonyára igen sok időt és energiát áldoz.
Ebben a szorult helyzetben arra is gondoltam, hogy – szakítva az eddigi gyakorlattal – véleményt kellene kérni az Alkotmánybíróságtól arra vonatkozóan, miként is látják a testület tagjai az új jogszabály bevezetésének körülményeit. Ez azért is életszerű elképzelés, mivel a rendeleti kormányzás időtartamára a törvénytervezet az Alkotmánybíróságra kulcsszerepet oszt. Tudom, hogy javaslatom szokatlan, de válságos szituációban eddig nem alkalmazott eljárások is bevethetők. Az érintettség kapcsán, nagyon fontos lenne előzetesen megismerni a véleményüket.
Ha Kövér és Áder szolgai módon azonnal aláírja a jövő héten elfogadott törvényjavaslatot (ne legyen kétségünk/!/), akkor sajnos az néhány napon belül hatályba lép, és veszélyhelyzetben egy utólagos normakontroll kérése teljesen fölösleges. Arra egyébként sajnos nem is számíthatunk, hogy a törvény ellenjegyzése előtt, Áder előzetes normakontrollt kérjen az AB-tól, hiszen a bátortalan és az eseményeket távolról követő elnök minden bizonnyal rögtön ellátja kézjegyével a törvényt, csakhogy minél gyorsabban szabaduljon a felelősségtől.
A miniszterelnök mai beszédében egyértelműen kinyilvánította, hogy nem fontos számára az ellenzéki képviselők véleménye és szerepe, és nem is igazán érdekli az együttműködés lehetősége: „ne adjanak hát meghatalmazást három hónapra, ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani.” Ezzel a sarkos, rossz megnyilvánulással az elszántságát és a határozottságát akarta igazolni, de sajnos a mondat mögött más gondolat rejlik: engem ti nem korlátozhattok, én vagyok a válságmenedzser, akinek a szava egyedül meghatározó és nincs szükségem rátok!
Nem az az igazán felháborító, hogy a jelenlévő 52 ellenzéki képviselőt leminősítette (kérdem: milyen jogon?), hanem az, hogy a Fideszt nem támogató 2.488.097, ellenzéki érzelmű és ellenzéki listára szavazó honpolgárt vette semmibe Magyarország miniszterelnöke. Velünk sem akar együttműködni? Nélkülünk akarja megoldani a válsághelyzetet?
