Parlamenti szóbeszéd
Olvasgattam a tudósításokat a parlameni ülésszak befejeztéről, s magamban ismét megállapítottam: a honatyák és honanyák erőt, fáradtságot nem kímélve dolgoztak a nemzet sorsának jobbra fordításán. Tették a dolgukat, azaz szónokoltak a T. Ház plenáris és szakbizottsági ülésein. Elvégre szóból ért az ember, kiváltképp a magyar ember.
A jóemberek ugyan (jobbára a fideszesek, de ellenzékiek is) időnként testületileg távol maradtak ülésektől, de ez érthető, hiszen nem akartak politikai hisztériakeltés, valamint kampány-akciók részesévé válni.
Néha azonban a mukkanás nélküli, fegyelmezett képviselői magatartás jobban kifejezte a választói akaratot, hiszen azt is tudjuk, hogy sok beszédnek sok az alja.
Az RTL Klub híradója összegyűjtötte a végletesen hallgatag képviselők és kormánytisztviselők neveit. E szerint a tavaszi ülésszakon öt miniszter, valamint 21 olyan képviselő volt, aki az évben egyszer sem szólalt fel. A miniszterek a hozzájuk intézett kérdésekre sem válaszolt személyesen. (Meglehet, a parlamenti államtitkárok értelmesebben, flottul szónokolnak, ezért lehetett övék a válaszok dicsősége. A legtöbbször Rétvári Bence, az Emmi államtitkára, szónokolt, összesen több mint 8 órán keresztül. Kiérdemelte a tiszteletdíját.) Bíró Márk fideszes képviselő 2010 óta csücsükél a Ház langymelegében, de egyszer sem szólalt fel plenáris ülésen. Egyszer ugyan szót kért, de véletlenül nyomta meg a gombot.
Összesen 17 fideszes, 1 független, 1 MSZP-s és 3 jobbikos nem állt a plénum elé.
A nagytekintélyű, fölöttébb szorgalmatos testület e tagjairól nekem Ralston McTodd kanadai költő kiváló sora jut eszembe Woodehouse művéből:
„A sziszegő szagos szótlanság szava szájonszédít“
Egyébként nagyon helyes! A magyar nemzet törvényhozó testületében ne ücsörögjön holmi fecsegő népség!
