Paul Lendvai: vigyázó szemetek Pozsonyra vessétek!
Pozsonyi reménysugárnak minősítette Paul Lendvai a Der Standard című lapban Zuzana Čaputová szlovákiai elnökjelölt, baloldali liberális emberjogi ügyvéd első fordulóban aratott győzelmét. Čaputová 40,6 százalékot szerzett, míg a kormányzó szociáldemokrata párt jelöltjére, Maroš Šefčovič volt uniós biztosra 18,7 százalék voksolt, és így Čaputová nagy valószínűséggel Szlovákia első elnök asszonya lesz.
Alapvető igazságügyi és közigazgatási reformokat tervez, és hadat üzent a korrupciónak, és így annak ellenére változást hozhat a szlovák történelemben, hogy a tisztség főleg reprezentatív jellegű. Az öt évre, közvetlenül megválasztott elnök ugyanis nem csak kormányválság esetén, vagy választások után tölt be fontos szerepet: ő nevezi ki és bocsátja el az alkotmánybírákat, a legfőbb ügyészt és a központi bank kormányzóját. Emellett egy tiszta múltú elnök állásfoglalásaival legalábbis közvetetten befolyásolhatja a kül- és társadalompolitikát.
Čaputová már a szavazás előestéjén leszögezte, hogy „aktív elnök lesz, aki messzemenően kimeríti majd felhatalmazásait”. A Ján Kuciak újságíró és élettársa Martina Kušnírová ellen egy éve elkövetett kettős gyilkosság óta forrong Szlovákia. Hétről hétre százezrek tüntettek, kikényszerítették az ország sorsát húsz éve befolyásoló Robert Fico miniszterelnök, és vesztegetési ügyekbe bonyolódott Robert Kaliňák belügyminiszter és a rendőrfőnök lemondását. A felháborodás egyik jelentős alakja egy addig ismeretlen polgárjogi aktivista, és egyben a 2017-ben alakult Progresszív Szlovákia liberális párt alelnöke: ő most az elnöki tisztség várományosa.
Az ötmillió szlovák és félmilliós magyar kisebbség által lakott országban zajló események szárnyat adhatnak az emberek megmozdulásához a korrupt és elnyomó struktúrák ellen az olyan szomszédos országokban is, mint Magyarország, vagy Lengyelország. Az egyes országokban ugyan különböző a helyzet, de a Szerbiában és Albániában hetente zajló tömegtüntetések mutatják a demokrácia é a jogállam kiüresítése tiltakozó mozgalmak erejét. Az „erős emberek” Budapesten, Belgrádban és Varsóban azzal számolnak, hogy az ellenzék megosztott, és hiteles reményhordozó híján van. Kezdetben Fico is reménykedett abban, hogy megtarthatja hatalmát. Rá és a többi kompromittált és korrupt vezető figurára érvényes azonban Paul Valery nagy francia gondolkodó (1871–1945) mondása: „Minden uralkodó tudja, mennyire törékeny az uralkodók tekintélye, csak a saját tekintélyéről nem tudja ezt”.
