Pető Iván: nem vagyunk örök illiberalizmusra ítélve

Liberálisnak tekintjük hétköznapi értelemben a megengedőt, a toleránst, azt, aki nem nagyon szereti a rigorózus rendszabályokat és sokszor a fegyelmezetlenséget is megengedi – mutatott rá Pető Iván. „Szóval, tág az értelmezése. Azt nem tudom, hogy defenzívában van-e a liberalizmus, mert, ha abban az értelemben használjuk, ahogy a SZDSZ politikai pártként magára érvényesnek tekintette, akkor ez a szó a nyugati demokratikus világban továbbra is érvényes, akár ezelőtt 30 évvel.”

Akkor, amikor Magyarországon – durván 30 éve – rendszerváltás zajlott, volt olyan tévhit, hogy ezzel vége az ideológiai harcoknak, győzött a kapitalizmus, egyfajta uralkodó nézet határozza meg a világot – emlékeztetett az egykori politikus a KlikkTv Tíz című műsorában.

„Most valóban olyan problémák jelentkeztek az elmúlt időszakban, amelyeknek ezek a tekintélyelvű, erősen nacionalista, gyűlölködő nézetek teret adnak. Ha innen nézem, akkor valóban visszaszorult valamennyire a liberalizmus, de abban az értelemben, hogy válságban lenne, ahogy Orbán vagy a magyar kormány szereti hangsúlyozni, azt nem fogadom el. Ugyanúgy nincs válasza a világ problémáira az ellen-ideológiáknak, akár a jobboldali, akár a baloldali ideológiáknak. Jobban mondva, válaszuk van, csak megoldásuk nincs.”

Magyarországról nézve, olykor az ember még most sem érti, hogy mi a különbség egy dán, egy norvég egy holland szociáldemokrácia között, mert apróbb különbségek vannak – magyarázta Pető Iván. „Amerikában is – itthonról nézve –, a demokraták és a republikánus párt között nem volt olyan üvöltő különbség, hogy mi – a szélsőséges republikánusokat nem számítva –, értettük volna pontosan, miért harcolnak egymás ellen. Sőt, még átjárás is szokott lenni a demokraták és a republikánusok között. Persze Trump előtt, aki valóban kiélezte az ellentéteket.”

Átfogó eszmévé vált a liberalizmus, nagyon tágan értelmezik a nyugati demokráciák működési elveire és valóban olyasmik is belekerültek a liberális alapelvek közé, amelyek az emberi egyéni szabadságjogokhoz kapcsolódnak, mint a nemek más megítélése – értelmezte a fogalmat Pető Iván. „Ezelőtt 100 évvel az etnikai különbségek kezelése is alapvetően más volt, és lehetne sorolni az ilyen jellegű dolgokat, amelyek mind besöprődtek a liberális demokrácia alapvető elvei közé, és amelyekről ma megvetően beszélnek, mert valóban van sok szélsőséges megnyilvánulásuk is ezeknek az elveknek.”

„Amikor az emberek problémákba ütköznek, akkor fogékonyabbakká válnak olyan eszmék iránt, amelyek látszólag megoldást kínálnak, de valójában csak beszélnek róla.

Az, hogy Magyarország örök illiberalizmusra van ítélve, ilyen nincs – jelentette ki Pető Iván.

„Hogy meddig tart, az részben technikai kérdés, a szónak abban az értelmében, hogy – mint tudjuk – a választási rendszer Magyarországon aránytalan, a kabinet kezében olyan eszközök vannak, amelyek messze a kormány támogatottságán túl terjesztik ki a lehetőségeit egy választáson. Azaz, a választók több mint fele nem szavazott az elmúlt három országos választáson a kormányra, mégis kétharmados többsége van a parlamentben. Külön kell választani a dolog technikáját és a nézetrendszer hatékonyságát.”

„Nem gondolom, hogy akik ma Fidesz-szavazók, azok a kormány nézeteivel mind egyetértenek.”

„Sokféle motiváció miatt voksolnak az emberek a mai kormánypártra, vagy nem szavaznak és ezzel erősítik a kormánypártot a választásokon. Nem gondolom, hogy olyan nagyon átütő lenne, amit ma Orbán Viktor képvisel, de tény, hogy számos követője van és tény, hogy sokan bedőlnek azoknak a szövegeknek, amiket mond.”

Az illiberalizmus a jelen esetben nem liberalizmus-ellenességet, hanem antidemokráciát jelent – fogalmazott a korábbi politikus. „Nem lehet Magyarországot a szó hétköznapi értelmében demokráciának nevezni. Sokan vannak – köztük én is –, akik nem biztosak abban, hogy a választás úgy működik, ahogy annak papíron működnie kellene. Például a számlálási rendszer nem kontrollálható, Nem tudni, hogy a határon túlról érkezett szavazatok milyen tömegűek, hogy érkeznek be, hol gyártják őket, személyesen azok adják-e le, akik erre jogosultak, szóval nem demokratikus a rendszer.”

Pető Iván úgy összegezte, ha eszmékről van szó, akkor a legkisebb közös többszöröse a mai ellenzéknek, hogy demokráciát akar, hogy fel kívánja számolni ezt az antidemokratikus, tekintélyelvű, sokféle jelzővel ellátható rendszert és ez szerinte a választók számára fontos.

„Akik az ellenzékre szavaznak, ezt akarják. Ezért tudja a jobbikos szavazó elfogadni esetleg a Demokratikus Koalíció jelöltjét és fordítva, mert ebben közös nevező van közöttük. Ma az ellenzék olyan pártokból vagy szervezetekből áll, amelyek ebben egyetértenek – ha sok minden más részletkérdésben nem is.”

Elég sok kérdésben elég távol állnak – tette hozzá a volt politikus, aki részt vett az SZDSZ-MSZP koalícióban. „Olyan kormányprogramot nehéz kidolgozni, amely minden kérdésben sillabuszt jelent a koalíciós kormány számára és útmutatást arra, ha valamilyen kérdés napirendre kerül, akkor abban miben állapodnak meg a felek.”

Tanácsot nem akarok adni, mert én sem szerettem, amikor olyanok adtak, akik távolról nézték a történéseket és nem a bőrüket vitték vásárra – mondta Pető Iván. „Nyilván az a bölcs viselkedés, ha megértően próbálnak egymás iránt viseltetni, ha megpróbálják megérteni, hogy egy más nézetrendszer alapján, máshogy is meg lehet közelíteni ugyanazokat a kérdéseket.”

„Saját tapasztalatból mondom, nagyon fontos, hogy ne azt érezzék a felek, hogy a másik át akarja verni őket.”

Mint mondta, elégedett a mostani ellenzékkel. „Legalábbis az utóbbi időben igyekeznek azonos hangon beszélni, a tévé-vitáikat még olykor bírálják is, hogy ugyanazt a nótát fújják és ez így van rendjén.”

„Én az ellenzékre szavazok.”