Plakáttépés: ha fideszes a tolvaj, akkor az nem lopás, legföljebb szopás

Föld S. Péter 2019. június 14. 09:53 2019. jún. 14. 09:53

A történet május 25-ére nyúlik vissza. Egy nappal az EP-választás előtt Győrben ellopták az MSZP 36 választási plakátját. Letépték a helyükről a plakátokat, majd egy Fidesz feliratú furgonba rakták őket.

Minderről annak idején a Hírklikk is beszámolt. Normális országban itt lett volna vége a történetnek, ám nálunk valójában itt kezdődött. Pedig, nem tűnt túlságosan bonyolultnak az ügy, volt egy lopás, meglett a tolvaj, az elkövető a cselekményt – mi mást tehetett volna vége - elismerte. Ám Orbánia olyan hely, ahol bármi megtörténhet, és tudjuk azt is, hogy ahol bármi megtörténhet, ott minden meg is történik. Esetünkben az történt, hogy a rendőrség elutasította a feljelentést arra hivatkozva, hogy „a cselekmény nem bűncselekmény”. A határozatukban leírták, hogy az ellenőrzés során a helyi szocialisták által lefülelt férfinál valóban „36 darab eltávolított választási plakát került feltalálásra”, ezek értéke valamivel több mint 40 ezer forint, így „dolog elleni erőszakkal” elkövetett lopás vétségének gyanúja miatt nyomoztak.

Ám utóbb rájöttek, hogy rossz nyomon járnak, ez a lopásnak látszó cselekmény ugyanis nem lopás. A plakátlopó ugyanis arra hivatkozott, hogy mindezt azért tette, mert a plakátokat szelektív hulladéktárolóban kívánta elhelyezni. Egy ilyen környezettudatos plakáttolvajnak még a rendőrség sem tudott ellenállni, és arra a megállapításra jutott, hogy nem történt lopás, mert a Btk. vonatkozó paragrafusa alapján, a lopást az követi el, aki „idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa”, vagyis kifejezetten az a célja, hogy elvegye mástól.

A rendőrség szerint az nem számít lopásnak, ha valaki nem ebből a célból veszi el, hanem „ideiglenes használatára, használhatatlanná tételére vagy más célra”. Tehát, fordítsuk le magyarra a rendőrségi szóhasználatot, akkor történt volna lopás, ha a tolvajnak az a szándéka, hogy megtartsa a plakátokat. Ha otthonában őrizné egy titkos helyen, vagy az volna a célja, hogy kitegye a nappalijába, hogy amikor csak kedve tartja, gyönyörködhessen benne. Ez lett volna a lopás.

Túl azon, hogy ez a rendőrségi indoklás előbb-utóbb bekerül majd a jogásznak készülő egyetemisták tankönyvébe, ami történt, továbbgondolásra is érdemes. Például azért, mert mostantól minden párt kedvére rongálhatja és lophatja a neki nem tetsző ellenlábasok választási plakátjait, nem fogják megbüntetni érte, amennyiben megfelelő indokot talál a lopásra.

Ha a pártok nem lennének ez ügyben eléggé kreatívak, segítünk nekik néhány ötlettel. Például: „Nem magamnak loptam, hanem a nagymamámnak, az ő utolsó kívánsága volt, hogy szeretne közelről látni egy ilyen választási plakátot.” Az ilyen indoklásnak még a legszőrösszívűbb rendőrség sem tud ellenállni, mert hát, milyen unoka az, aki a nagymamája kívánságát nem teljesíti.

Vagy egy másik lehetőség: „Azért téptem le és vittem el, mert nem volt elég látható helyen és olyan helyre szállítottam volna, ahol többen láthatják.” Ez is egy nagyon hihető magyarázat, különösen abban az esetben, ha mi Orbán rendőrsége vagyunk, és nem a közt, hanem a Fideszt szolgáljuk.