Pogátsa Zoltán: jövő év közepéig marad a magas infláció

Mi okozza a csaknem hét százalékos magyar inflációt?

Nagyrészt a nemzetközi trendek. Az látható, hogy az utóbbi időben az energiaárak megemelkedtek – például a gáz ára a hétszeresére nőtt tavalyhoz képest –, chiphiány van, fahiány van, drágult az élelmiszer és az építőanyag is. Ez az áremelkedés adja a magyar infláció nagyobb részét, amelynek a tetejébe vannak kifejezetten magyar jelenségek, amelyek a kisebb részét teszik ki a pénzromlásnak. Ezek egyrészt a kereslet állami élénkítéséből fakadnak, másrészt pedig az olyan programokból, mint a CSOK, amelyek megnyomják az inflációt.

Ha az infláció nagyobb részét a nemzetközi trendek adják, akkor miként lehet, hogy például Finnország és Szlovákia két-három százalék körül képes tartani a pénzromlás mértékét?

Egyrészt Magyarországon nagyobb a gazdasági növekedés – hiszen az egyik legnagyobb gazdasági növekedéssel rendelkező ország vagyunk az EU-ban –, a nagy növekedés pedig nagyobb inflációs nyomással jár. Másrészt pedig a már említett választási költekezés rátesz egy lapáttal. Összességében emiatt a két tényező miatt alakult ki nálunk magasabb infláció, mint a nemzetközi trendekben.

Mennyit ér ez a magasabb gazdasági növekedés, a nemzetközi trendeknél durván kétszer nagyobb inflációval szemben?

Ez attól függ, mennyi lesz a végszám a növekedésben és mennyi az inflációban, továbbá lesz-e a béreknek reálnövekedése. Amennyiben ez a reálnövekedés megvan és a termelékenység is nő mellette, akkor önmagában a magasabb infláció sem dráma.

Meddig fog tartani a magas infláció hazánkban?

Azt gondolom, hogy nagyjából a jövő év közepéig, ugyanis ezek a nemzetközi trendek olyanok, amelyeken lehet változtatni. Ezek tipikusan kínálati oldali szűk keresztmetszetek, de előbb-utóbb enyhül a chiphiány, az energiaszektorban most már az amerikaiak felszabadították a tartalékaikat, a szállítmányozásban a konténerek lassan jó helyre kerülnek a nemzetközi hajózásban. Ha pedig nyer a jelenlegi kormánypárt a magyar választásokon, akkor nyilvánvalóan kivezeti ezeket az újraelosztó választási költekezéseket, a jelenlegi ellenzék viszont már most beígért egy stabilizációt a győzelme esetére. Tehát igazából bármelyik fél nyeri a magyar választást, a jövő év második felére ezek az extra pénzek – amelyek inflációs nyomást okoznak – kivezetődnek a magyar gazdaságból. Ha pedig egy újabb durva járványhelyzet alakul ki, akkor meg a kereslet fog nagyot zuhanni és az is enyhíti az inflációs nyomást.

Akkor ez azt jelenti, hogy jelenleg tehetetlenek vagyunk az áremelkedésekkel szemben és várnunk kell még egy bő fél évet, hogy rendeződjön a helyzet?

Nem, mert igazából most is ki lehetne vezetni az extra költéseket. Korábban például a CSOK-ot említettem, ami nagyon durván tolja felfelé a lakásárakat, de ki lehetne vezetni a presztízs-költéseket, presztízs-építkezéseket is a rendszerből. De az is segítene a helyzeten, hogy amikor nyugdíjasoknak adunk támogatást, akkor nem minden nyugdíjasnak adnánk, hanem csak a kisnyugdíjasoknak. Az ilyen lépésekkel lehetne visszafogni a kormányzati költések által generált inflációs nyomást.

Meg lehetett volna előzni, hogy Magyarország is elszenvedője legyen a nemzetközi áremelkedéseknek?

Az infláció nagy része importált. Van egy erős állításuk azoknak, akik az energiaszektorral foglalkoznak, hogy az elmúlt években nem ruháztak be a fosszilis energiahordozókra építő cégek az energia-infrastruktúrájukba, emiatt gyűrűzik be Magyarországra is a drágulás, ha emelkedik a gáz vagy a benzin ára. Ha Magyarországon lenne megfelelő mértékű fenntartható energia – mondjuk szél- és napenergia –, akkor ebben az időszakban mi kevésbé függenénk a nemzetközi fosszilis áraktól, hiszen helyben, olcsón megtermelhetnénk az energiánkat.

Egy következő kormánynak szükséges ilyen zöldpolitikai lépéseket tennie?

Abszolút, hiszen mi is aláírói vagyunk a 2016-os párizsi egyezmények, amelynek értelmében nekünk is csökkentenünk kellene a CO2 kibocsátásunkat. Ezzel szemben az a szomorú helyzet, hogy azóta a globális és a magyar CO2 kibocsátás is nő és nem pedig csökken. Akárki is lesz kormányon, most már nagyon ideje lenne a fenntartható átállást végrehajtani Magyarországon, mert ebben a tekintetben semmit sem haladtunk. Gazdaságilag is teljesen megérné átállni, hiszen, ha nem kell importálni a fosszilis üzemanyagokat, akkor nekünk előnyös lenne a mostani világgazdasági helyzet, ha Magyarországon e-autók furikáznának, amelyeket otthon, a helyben előállított energiával tudnánk olcsón tölteni. Fontosabb lenne azonban, ha az otthonainkat leszigetelnénk, hiszen nem csak arról van szó, hogy új energiaforrásokat kell találnunk, hanem az energiaigényünket is csökkentenünk kell. Óriási elmaradásban vagyunk mind a középületek, mind a magánépületek leszigetelése terén, amelyekkel rengeteg pénzt spórolhatnánk meg magunknak, ami gazdaságilag biztosan jó lenne. A szakértők nem véletlenül szokták hangsúlyozni, hogy a jó szigetelés többet jelent, mint az új energiaforrások.

Az atomenergia és így Paks 2, egy viszonylag CO2 mentes megoldást jelent, nem?

Az atomenergia relatíve tiszta CO2 kibocsátás szempontjából – de ott is vannak például a szállítással kapcsolatos kibocsátások –, de azzal az a probléma, hogy nem megoldott jelenleg, hogyan tároljuk a használt fűtőelemeket, vagy mi történik egy atomkatasztrófa bekövetkezésekor. Csernobil és Fukushima után nagyon sokak szerint az atomerőművek problémái nagyobbak, mint az előnyei. Ráadásul ez is okoz egy külső függést, hiszen importált fűtőanyaggal működtetjük a mostani erőművünket is, és Paks 2-t is majd. Tehát, ha nukleáris megoldással próbáljuk megoldani a külső függésünk okozta problémákat, akkor csak rontunk ezen a külső függőségi helyzeten.