Prága, Isztambul, Budapest

Dr. Dávid Ferenc       2019. június 24. 18:36 2019. jún. 24. 18:36

A prágai Letná téren június 23-án több mint 250 ezer cseh polgár tüntetéssel jelezte, hogy elege volt Andrej Babis kormányfő országlásából. A Millió Pillanat a Demokráciáért Egyesület alapítója és a rendezvény fő szervezője, Mikulás Minár már most tájékoztatta a közvéleményt, hogy ha Babis belátható időn belül nem vonul vissza, november közepén ismét hatalmas demonstrációt szerveznek a cseh fővárosban.

A tüntetéssel párhuzamosan cca. 400 ezer ember – köztük neves művészek és tudósok –petíciót írt alá, amelyben a miniszterelnök lemondását követelik. „Jó” közép-kelet-európai szokás szerint az érintett (Babis) nem érti a felháborodás okát, viszont annak nagyon örül, hogy Csehországban szabad a véleménynyilvánítás és nem korlátozott a gyülekezési jog sem. Valami azt súgja nekem, hogy Andrej Babisnak (is) kitelt az ideje, és legkésőbb a jövő év elejére elveszti kormányfői pozícióját.

Prágától 1.800 kilométerre, Isztambulban szintén „megmozdult a föld”. A baráti Törökország (mit nekünk 150 év megszállás) nem igazán demokratikus elnökének szülővárosa és politikai főhadiszállása egyszerűen „átállt”, és 15 év után lerázta magáról a kormányzó párt (AKP) uralmát. Jelezve a tét nagyságát: a 16 milliós városnak 10,5 millió szavazásra jogosult lakosa van, akik a magyarországi (!) GDP kétszeresével (!) járulnak hozzá a török nemzetgazdaság teljesítményéhez. Nem véletlen, hogy az isztambuli születésű és egykor ott polgármesterkedő Erdogan nem kis kockázatot vállalva megóvta a tavaszi – számára szintén kedvezőtlen - eredményt, de a sztambuli polgárok másodszor is kinyilvánították, hogy elegük van a zsarnokoskodó rezsimből.

Prága és Isztambul után most Budapesten a sor. Érzékelhető, hogy a város felpezsdült, a főpolgármester-jelölti előválasztás érdekli az embereket. A kereskedelmi tv (ATV) által szervezett vita jól sikerült, a három szereplő nem pózolt, hanem önmagát adta. Hozzánk szóltak, mosolyogtak és nem sértegettek senkit. Ezzel szemben a főváros mostani morcos ura folyamatosan ócsárolta/ócsárolja a nála 20-25 évvel fiatalabb aspiránsokat, miközben monoton hangon motyogja maga elé: úgyis én nyerek, nem izgulok. Mi viszont izgulunk, de nem lebénultan, és semmiképpen nem feladva cselekvő képességünket. A prágai jelzés, az isztambuli döntés fontos, előremutató és optimizmusra ad okot, de a magyar fővárosban az irányváltást nekünk kell elvégezni: pesti és budai polgároknak. Itt sem kicsi a tét!