Putyin lehetőségei
Aljakszandr Lukasenka sajátságos jelenség abban a hatalmas változásban, amely végigsöpört az egykori Szovjetunión. Az öregedő közép-ázsiai diktátorok elhunytak, vagy visszavonultak, Putyin túlélte az oligarchákat, a másként gondolkodókat és a szankciókat, de Lukasenka 26 éve hatalmon van – írta a CNN elemzője a cikkében, amelyben azt vizsgálja, milyen lehetőségek állnak Putyin előtt Belorusszal kapcsolatban. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Putyin az időre játszik majd – olvasható.
A CNN szerzője a Putyinnal a hétvégén folytatott két telefonbeszélgetést fordulópontnak látja, és olyannak, amely jóval nagyobb geopolitikai kockázatokkal terhes, mint amennyi figyelmet jelenleg szentelnek a válságnak az európai fővárosokban. Akárcsak a 2014-es ukrajnai erőszakos zavargások esetében, ez is a helyi tiltakozásoknak egy olyan momentuma, amely válságba döntheti Európát.
„Most Putyinon a sor, de amit tehet, nem egyszerű, és nem is könnyű” – állapítja meg a cikk, amely ismerteti, ami kiderült a két telefonbeszélgetésből.
Az intervenció lehetősége
Az egyik lehetőség a teljes intervenció, Putyin küldhet Ukrajnában is látszó erőket, de akár egyenruhás katonákat, rendőröket, és ezzel végre megszilárdítaná ellenőrzését a fontos szomszéd felett. Putyin regionális biztonságról szóló elképzeléseiben jelentős szerepe van Belorusznak. Védelmi tekintetben ütköző övezet, és támadás esetén is jó szolgálatot tehet, el lehet vágni vele a NATO balti tagállamait az európai szárazföld többi részétől. Putyin arra számíthat – talán tévesen –, hogy a beloruszok eléggé közelinek érzik a hatalmas testvért, hogy Moszkva emberei „felszabadíthatják” az országot Lukasenkától. Ez azonban hatalmas kockázatokkal járna.
Az orosz csapatok ugyanis egyrészt felhevíthetik a kormányellenes tüntetéseket, és csak a katonai gőzkalapács marad a kezükben a tüntető nők és a sztrájkoló munkások ellen. Ez nem valami jó belpolitikai kilátás a kiöregedett orosz rezsim számára, amely tisztában van a népszerűtlenségével, és amely alatt rendszeresen törnek ki tüntetések a nagyobb városokban.
A második kockázat a nyugati válasz és a szankciók lehetősége. Donald Trump gyanúsan Putyin-barátnak tűnhet sok mindenben, amit tesz, de Putyin alighanem felméri: nem kellene kockáztatnia, hogy a Kreml szidalmazása legyen a novemberi amerikai elnökválasztás egyik fő témája. Az orosz gazdaság nem tűrné jól a további nyomást. Röviden: az orosz bevonulás minden bizonnyal nagyobb veszteséggel járna, mint amennyit nyerni lehet vele.
A csöndes brutalitás lehetősége
A Kreml a lassú játék és a váratlan húzások mestere. Minszkben szabadon bocsátottak több mind 30 orosz foglyot, akiket zsoldosnak minősítettek, és a Kreml ezt azzal kommentálta, hogy a két ország illetékes hatóságai – értsd: hírszerző szervei – mostantól szorosan együttműködnek. Putyin kiküldhetné a kémeit, akiknek nagy tapasztalatuk van a közösségi oldalak lekapcsolásában, abban, hogy ne tömegeket gumibotozzanak, hanem kiemeljenek egy veszélyes embert, és letörjék az ellenállást. A következő hónapokban győzhet ez a csöndes brutalitás, amelyet várhatóan a tiltakozás iránti lelkesedés lassú hűlése kísér majd.
Lukasenka eltávolítása
Putyin mondhatja Lukasenkának, hogy ideje lelépni, de ez is igen kockázatos. A Kreml ezzel lényegében hatalomra juttatná a Szvetlana Tyihanovszkaja vezette ellenzéket, és csak reménykedhet abban, hogy Belorusz gazdaságilag és társadalmilag elég szorosan kötődik Oroszországhoz ahhoz, hogy bármely majdani kormány jó kapcsolatokra törekedjen Moszkvával.
Ugyanakkor Lukasenka távozása azt is jelentené, hogy még egy diktátor megbukott az orosz határ mellett. Putyin most nem engedheti meg magának a nép hatalmáról szóló üzenetet. Emellett minden új kormány várhatóan nyugatról, az EU-tól várná az azonnali segítséget és elismerést. A legutóbbi nyugat felé tekintő szomszéd Ukrajna volt, és a Kreml beavatkozott. Lukasenka ejtése tehát ugyancsak komoly kockázatokat hordoz, hacsak nem áll rendelkezésre valami gondosan kitervelt alternatíva.
Új választások kikényszerítése, saját jelölttel
Követelhet Putyin új választásokat is, és oda beviheti saját jelöltjét. Több mint egy évtizeddel ezelőtt, ez lehetett volna a megfelelő megoldás Putyin számára, és az ilyen jelöltek általában látszólag a semmiből elővarázsolt technokraták voltak. Az új választás elsimítaná a tüntetéseket, és egy új, harmadik jelölt megnyugtathatná a titkosszolgálatokat és az elitet, hogy bizonyos mértékig megőrizhetik a hatalmukat. Moszkva azonban tarthat attól, hogy ha egy tüntető tömegnek engedményeket tesz például egy újabb választással, akkor a tiltakozók felbátorodnának, és további követeléseket támaszthatnának, ráadásul az új választásról is arra juthatnak, hogy azt meghamisították, és akkor kezdődhet minden elölről.
A kivárás lehetősége
Végül Putyin megteheti, hogy egy ideig nem tesz semmit. Csak fokozódjon a Lukasenkára nehezedő nyomás, és a tiltakozások kezdjék érinteni a hétköznapi életet. Más tiltakozó mozgalmak is elhalkultak már idővel, amikor a rohamrendőrség felhagyott az erőszakkal, a kék foltok elmúltak, és a hétköznapi gondok fontosabbá váltak.
Amikor egy ország lakossága korrupt és elnyomó vezetés ellen küzdött, évtizedek óta mindig a gyakorlati megfontolások kerekedtek az ideológiaiak fölé. A szabad véleménynyilvánítás feletti eufória mellé, bekúszik a képbe a munkahelyek és jövedelmek fontossága, és a lázadás csillapodni kezd. A tiltakozók vezére most Litvániában van, és ez azt is jelenti, hogy idővel elhomályosulhat a tüntetők fókusza és motivációja. Tekintettel arra, hogy mennyire kevés jót ígér az első négy lehetőség, valószínűleg ez most Putyin legígéretesebb lehetősége – írta a szerző.
