Raskó György: helyeslem, ha a magyar sertéshúsra kitűzik a nemzeti színű zászlót
Óriási felháborodást váltott ki, hogy szerdától nemzeti színű zászlókkal kell megjelölni a húspultokon lévő csomagolatlan sertéshúst. Ez az intézkedés nem vonatkozik a nagyobb boltokba kerülő baromfi, marha és egyéb húsfajtákra. Az intézkedéssel egyetértő Raskó György agrárvállalkozó – aki maga is sertéstenyésztő – úgy gondolja, hogy a nagy kockázatot vállaló hazai gazda, ha jó minőségű árut állít elő, akkor megérdemli a társadalom szolidaritását. Raskó szerint, ez nem újdonság, mert hasonló jelzésekkel a világ nagy nemzetei is támogatják a hazai árut.
– A héten szerdától nemzeti színű zászlócskát kell kitűzni a boltok húsospultjain lévő csomagolatlan magyar sertéshúsra. Ön mit szól hozzá?
– Örülök ennek az intézkedésnek, ugyanis az itthon kapható sertéshús nagy hányada uniós tagországokból behozott import.
– Van értelme az ilyen megkülönböztetésnek?
– Igen! Semmi másról nincs szó, mindössze arról, hogy ha a magyar gazdákkal szemben van szolidaritás a hazai fogyasztókban, azt ezen termékek vásárlásával kifejezheti.
– Tehát nem ért egyet a nemzeti színű zászlócskákat érő bírálatokkal?
– Abszolút nem! A világ minden táján támogatják a hazai terméket! Az Egyesült Államokban, Franciaországban épp úgy kiteszik a nemzeti zászlót, de a világon sok helyen megkülönböztetik a nemzeti terméket. Ami mindössze arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a hús, vagy más termék minőségét jónak tartod, akkor vedd azt. Ez pusztán marketingfogás. Érzelmekre apellál, egyfajta hazafiasságra is, és szolidaritást kér a magyar termelőnek.
– Ön is gyakrabban vesz olyan disznóhúst, vagy bármilyen más árut, amelyen magyar zászló van?
– Természetesen, hiszen magam is termelő vagyok. Például az én háztartásomban kizárólag a kaposvári cukorgyár által gyártott „koronás” cukor van, mert abban benne van a saját munkám, tehát az általam megtermelt cukorrépa. De minden jó minőségű magyar árut megveszek, ezzel támogatom a nagy kockázattal dolgozó termelőket.
– Viszont, azt nyilatkozta, hogy felhagy a cukorrépa termesztésével. Nem éri meg magyar cukrot termelni?
– A magyarázat az a szikár közgazdasági törvényszerűség, hogy a cukornádból olcsóbb a cukorgyártás. Ha az Orbán kormány mégis támogatja majd ezt az ágazatot, akkor kizárólag azért teszi, hogy ne a nevéhez kötődjön a hazai cukorgyártás megszűnése.
– Visszatérve a kiinduló témához, miért csak a sertéstenyésztő magyarok érdemelnek szolidaritást, hisz van csirke- és marhatenyésztő gazda is Magyarországon. Velük nem kéne közösséget vállalni?
– Talán azért, mert a hazai üzletekben kapható szárnyas-félék, tehát a csirke, pulyka, kacsa, liba teljes mértékben magyar termék, disznóhúsból viszont elég nagy mennyiséget importálunk. Az utóbbi esetben tehát van értelme a társadalomtól szolidaritást kérni.
– No és a magyar marha?
– A marhafogyasztásunk nagyon elenyésző. Ami jó minőségű, az viszont nem magyar, hanem argentin, meg amerikai, az igényes magyar fogyasztó azt választja. A jó minőségű magyar marhát az ország külföldön értékesíti. Itthon ugyanis a minőségi marhahúsfogyasztók száma nagyon alacsony. Ezért a hazai piacon a gyenge minőségű tehénhús marad, amiből persze pörköltet, meg parizert lehet ugyan csinálni, de reklámozni nem érdemes. A magyar zászlót ezekre a húsokra én sem tenném ki.
– Kitenné viszont a sertéshúsra, de nem csak azért mert saját maga is termelő?
– Nem, mint mondtam, minden jó minőségű magyar terméket előnybe részesítek. A cégem valóban évi 30 ezer jó minőségű sertést „állít” elő, ami igen nyereséges, de a sertéspestis idején nagyon kockázatos vállalkozás.
– Gondolom, a sertéspestis miatt is, hiszen sorra pusztulnak el az állatok a világban. Emiatt nagy a kockázat?
– Igen, emiatt is magas a sertés ára, de iszonyú nagy a kockázat. Vagyonokat lehet bukni és nyerni is. Épp ezért, mi rendkívül szigorú óvintézkedésekkel és kettős kerítéssel védjük a telepeinket. Szinte hermetikusan elzártuk az állományt. Eddig szívós munkával sikerült megvédeni a jószágokat. Ezért is helyeslem, ha a jó minőségű sertéshúst apró nemzeti színű zászlóval különböztetik meg.
– Kínában szörnyű pusztítást okozott a sertéspestis, oda el lehet adni a jó minőségű húst, zászlóval vagy zászló nélkül?
– Valóban szörnyű a pusztulás, a legfrissebb hírek szerint már a pestis óta felépített új telepek is megfertőződtek. Az állományból százmilliós nagyságrend elhullott. Pedig Kína a világ legnagyobb disznóhús fogyasztója.
– Ön tud oda exportálni?
– Nem lehet, sajnos. Holott, állítólag a kormány Kínával kitűnő kapcsolatokat ápol. Előbb-utóbb csak elintézik, hogy a magyar termelő is bejusson arra a milliárdos piacra. De nem panaszkodom, a magyar tenyésztők el tudják adni az árujukat.
– Az agrárminiszter, Nagy István, azt nyilatkozta, hogy az agrárágazat 450 milliárd forintot fizet ki különböző területalapú, és állatjóléti támogatásra. Stabilabb lesz a hazai mezőgazdaság helyzete?
– Azt hozzá kell tennem, hogy korábban a vidékfejlesztési pályázatoknak köszönhetően, ennél 200 milliárddal nagyobb volt a támogatás, tehát összességében a szubvenció jelentős csökkenéséről beszélhetünk.
– Akkor mégse olyan jó a helyzet?
– Azt tudom mondani, hogy a talpon maradt termelők jövedelemtermelő képessége az utóbbi években már nagyon jó. Persze nagy szerepe van ebben a nagyvonalú támogatásoknak és most a gyenge forintnak; mert a dollárért, vagy az euróért eladott gabonát magas áron fizetik ki. Nem mindegy, hogy 300 forintért számolják el az eurót, vagy 330-ért. Termelőként nagyon elégedett vagyok a Magyar Nemzeti Banki árfolyampolitikájával.
– Nyilván, ha valaki importál, az viszont ráfizet. Amit mindenki megérez, ha beruház. Igaz, hogy jelentős pénzeket költenek öntözésfejlesztésre?
– Ez egy gumicsont. Mi, gazdálkodók, évek óta csak költünk erre, de az öntözési támogatást csak ígéri, de nem fizeti ki a kormány. Egyelőre csupán a cég finanszírozta a beruházást, de meg fogjuk csinálni az újabb öntözést, mert szükség van rá. Mehetne ez a program sokkal gyorsabban.
