Rendes magyar ember nem ír tiltakozó levelet Áder Jánosnak
Rendes magyar ember nem tiltakozik a Magyar Tudományos Akadémia „átalakítása” ellen. Nem tüntet a tudósokért, nem demonstrál a kutatás szabadságáért. Nyugton van és örül, hogy jól van dolga. Nem ír petíciót az államfőnek, hogy ne írja alá a törvényt, hanem küldje el az Alkotmánybíróságnak.
Rendes magyar ember nem érti a hőzöngőket. Ő még soha sem tiltakozott semmi ellen, aztán, nézzenek rá, mégis milyen jó rendes magyar ember lett belőle. Nem olyan, mint azok, akiknek semmi se jó.
Rendes magyar ember, ha rajta állna, betiltaná a melegeket. Ocsmány egy banda, ha rajta állna, börtönbe vágná mindet. A múltkor is látott egyet a tévében, hát az úgy nézett ki, hogy ne tudd meg, kisapám. Rendes magyar ember olyan helyen lakik, ahol nincsenek melegek. Dunarettentőn, Békésborzadályon, Máriamocsadékon.
Rendes magyar ember a droggal sincs kibékülve. Az igaz, hogy reggel 8 órakor már részeg, és legalább negyven éve nem volt józan, ezért aztán időnkint előjön belőle az igazság, és olyankor az élő fába is beleköt.
Rendes magyar ember nem gondolja, hogy az országot bűnözők vezetik. Ha azok lennének, már régen a börtönben ülne mind. Rendes magyar embereknek nincs baja az idegenekkel, egyedül azt nem szereti bennük, hogy műveletlen, kulturálatlan népség. Egy szót se tudnak magyarul, valami istenverte nyelven halandzsáznak, az ember hátán feláll a szőr. Rendes magyar embernek fát lehet vágni a hátán, és bízik abban, hogy azok, akik a pofonokat osztják, nem a tenyér élével ütnek. Ha mégis, akkor biztosan megérdemelte.
