Réz András a Golden Globe-botrányról: identitás-világháború zajlik

Harkai Péter 2021. május 13. 07:45 2021. máj. 13. 07:45

Mindhárom Golden Globe-szobrát visszaadja Tom Cruise, miután a díjat osztogató Hollywood Foreign Press Association (HFPA) körül ismét botrány robbant ki – írja a Hollywood Reporter. Réz András filmesztétát kérdeztük, nem csak a megkopott fényű filmünnep régóta lappangó botrányáról.

– A témával kapcsolatban természetesen nem Tom Cruise-ról és a szintén tiltakozó Scarlett Johanssonról kérdeznélek, sokkal inkább arról, hogy mi vezetett idáig. Kell-e nekünk, filmrajongóknak a Golden Globe vagy sem? Egyáltalán: mi a „botránysztori”?

– Erre nem lehet egy mondatban válaszolni, mert nagyon sok eredője van, ráadásul már régóta érik a botrány. Adva van egy szervezet, amit 1943-ban alapítottak és ’44 óta oszt filmes díjakat. Azóta a világ elég rohadtul megváltozott. Köztünk szólva, ez a díj – az összes többihez hasonlóan – megöregedett, több értelemben is értelmetlenné és lényegtelenné vált, elveszítette azt a funkcióját, amivel hajdan rendelkezett. Az első probléma, amit korábban már sokan megfogalmaztak, hogy a filmes újságírók Hollywoodba akkreditált, létszámát tekintve kicsiny, száz fő alatti klubja egy meglehetősen szűk körű véleményt jelenít meg. Ám ennek a véleménynek a súlya és hatása aránytalanul nagy.

˜– Amint azt közhelyszerűen hozzáteszik: az Oscar előszobája. Mikor és mivel kezdtek távolodni az eredeti szándékoktól? 

– Valóban megelőzi a nagy ceremóniát és joggal feltételezhették, hogy a Golden Globe hatással van az Oscarra. Ebből az is következett, hogy ezt a szűk klubot megvásárolni vagy – fogalmazzunk finomabban – motiválni sokkal egyszerűbb és könnyebb, mint egy nagyobb klubot. A sajtóban most megjelent, hogy ajándékokat kaptak mindenfelé stb. – na most nem ez igazán a lényeg. A lényeg az, hogy a tagok nagyjából negyede volt, aki érdemben és aktívan befolyásolta a döntéseket, őket pedig könnyű volt kívülről befolyásolni egy stúdió, egy producer vagy mostanában egy streaming-platform részéről. Ez egy régóta fennálló és súlyos probléma volt eddig is. Mindez felerősödött azóta, hogy a mozi szerepe és státusza megváltozott, az elmúlt bő egy év hisztériája még le is mészárolta a mozikat és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán lesz-e mozi a jövőben az eddig ismert és megszokott formában. 

– Ne keseríts el. Pont most vethetünk keresztet a rég várt mozizásra, amikor végre folyamatban a nyitás?

– Nézd, megnyitottak a mozik és üresen konganak. Alapvetően a fiatalok mennének moziba, de ehhez úgynevezett védettségi igazolvány kell. Ennek hiányában, őket nem engedik be, így viszont a moziban nem keletkezik bevétel, alapvető költségekre nincs pénz.

– Ez világviszonylatban is tapasztalható vagy csak nálunk?

– Abban a nyugati típusú élettérben, ahova mi is tartoznánk, mindenképpen érezhető, ráadásul tudomásul kell venni, hogy a mozi átcsúszik Ázsiába. Ez pedig azt is jelenti, hogy a gyártók egy másfajta piacra másfajta terméket fognak készíteni. A kínai mozik bevétele meghaladta az amerikai összbevételt, miközben a kínai mozijegyek nagyságrendekkel olcsóbbak, mint az Egyesült Államokban. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy az ázsiai mozipiac nemcsak létezik, de fejlődésben van és nem szorítkozik kizárólag a termekre. Márpedig egy-egy új szuperprodukcióról nem azt kérdezem már, hogy mikor mutatják be, hanem, hogy melyik stream-en s ez bizony egyre erősebben érinti nem csak az Oscar-díj hagyományát, de a Golden Globe-ot úgyszintén.

– Egy ilyen jövőképpel számolva, felmerül az a kínos kérdés, hogy akkor miről is írnak a filmes újságírók, a Golden Globe jelölő tagsága?

– Ha a filmvilág áttolódik a streaming platformokra, akkor ez érdekes kérdés lesz, ráadásul vegyük hozzá, hogy az 1944-ben összeállt filmkritikusokhoz képest, amilyenekből éppen csak néhány, ha még akad, az elmúlt években nagy számban megjelentek a videóbloggerek, influenszerek stb. Akkor miért is feltételezzük, hogy az a kilencvenvalahány ember, aki dönt a Golden Globe-ról, egy igazán mély és hiteles véleményt tud alkotni a világ filmterméséről? Mostanra ráadásul belépett egy új elem, ami nagyon veszélyes cucc, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy egy identitás-világháború zajlik, aminek mindkét frontján ugyanazok állnak és kizárólag a civilek – a nézők – az áldozatai. Az igaz vita megint akörül forog, hogy tegyük fel az egyik tag „metoozott”. Nézzük csak, hány nem fehérbőrű tag van a társaságban. Megfejelhetjük azzal, hogy hányan képviselik az LMBTQ-identitást a testületben stb. Mindez ráaggatható a történetre, mint a jelen kor elvárása és nem arról folyik a balhé, hogy mi értelem az egész show-nak, van-e értékrendszere, súlya. A metoo-botrány óta olyan változások és ellenőrzések szigorítják a szórakoztatóipart, hogy többé ez a testület sem meri az eddigiek mentén folytatni a munkáját és a Filmakadémiához hasonlóan, egy sor új szabályozás bevezetést jelezték. Átesett ezen az Amerikai Filmakadémia is, ami hatezerről felpumpálta tízezerre a taglétszámát, hogy eleget tegyen a színre, fajra, identitásra vonatkozó elvárásoknak. Ez vár a Golden Globe-ra, illetve a díjhoz akkreditált külföldi újságírói közösségre is.

– Ezek szerint itt mindenről szó van már, csak a filmről nem.

– Hát erről beszélek. A fent vázolt érdekek mindkét frontoldalán ugyanazok állnak, akik más-más eszközökkel, de azon dolgoznak, hogy miként lehet elvenni a film önállóságát és szabadságát. Az áldozatok pedig mi, moziszerető nézők vagyunk.

– Mindezt mintha felgyorsította volna az elmúlt másfél év kényszerű leállása. 

– Egy régóta vajúdó folyamatot gyorsított fel és ne tekints károgó varjúnak, de szerintem le is zárt egy korszakot – a mai világunk már nem fog visszatérni a másfél évvel ezelőttihez. Szerintem minden egyéb, más jellegű fesztiválnak is ideje lenne elgondolkoznia, hogy most akkor mi van, merre haladunk, érdemes-e olyan fesztiválokat tartani, amik már annyira művészfesztiválok, hogy onnan jórészt ki sem kerülnek a filmek az egyszerű nézők elé. S ezzel szemben, érdemes-e 300 milliós filmeket 100 milliós reklámbüdzsével megtolni. A filmek rövid időt töltenek a moziban s ennek következményeként hiába kap valaki Oscart, Golden Globe-ot, Aranyoroszlánt akármit, ha mire megkapja az elismerést, már eltűnt a moziból. S ha ez így van, akkor legközelebb a kedvenc streaming-platformodon találkozol vele.

– Válságban lenne a mozikultúra vagy a szokásos 30-40 évenkénti megújulás előtt áll?

– Szerintem megszűnt a mozikultúra. Átalakul valami mássá, hogy mivé, azt nem tudom, de a globális egysége szerintem megszűnt. Majd meglátjuk, hogy mit szólnak az olaszok a mozijaik elvesztéséhez, vagy a lengyelek, akiknek a saját filmjeik nagyon fontosak, a franciákban megmaradt-e még a mozi iránti szerelem. Egyáltalán van-e igény arra, hogy a mozik újra megszólítsák a tiniknél idősebb generációkat is.

– Ez a probléma empirikus részeként értékelhető. De a mozi ipar is és aki profitot akar ebből csinálni továbbra is, az gondolkozik-e azon, hogy mikét képes új terepet találni, ha kiürülnek a nézőterek?

– Nem vagyok benne biztos, hogy gondolkodnak-e bármin. Az eltelt egy-másfél év átvitt minket digitáliába, nincs mit tenni, „Globália Digitália” polgárai lettünk és a globális mozihálózatok nagy zavarban lesznek. Vegyük például, hogy a legnagyobb amerikai mozihálózat kínai tulajdonban van. Ők most azt szeretnék, hogy az amerikai mozihálózat lábra kapjon...? Vagy azt látják, hogy Kínában, Ázsiában, a Közel-Keleten új piacokat lehetne nyitni, amik jövedelmezőbbek? És nem tudok erre választ adni, mivel az elmúlt másfél évben nem olvastam, hogy mit gondolnak ezek az emberek erről.

– Mindez veszélyezteti a filmipart is?

– A filmipar köszöni szépen, jól van, befogadják, zabálják a filmeket a streaming-hálózatok sőt, egyenesen megrendelők. Egyre több és jobb, hagyományosnak tekinthető filmen látod például a nagy „N” betűt – saját produkció. És ezek a cuccok semmivel sem voltak rosszabbak, mint amik az elmúlt években a hagyományos hollywoodi stúdióktól érkeztek. Született nem egy olyan produkció, ami visszatért a film eredetéhez, mondhattad, hogy olyan embertörténetek és nem a CGI-technika követhetetlen digitalizációja.

– De a mozi varázsa azért mégis a közösségi jelenlétben van, volt.

– Most, tetszik, nem tetszik, a mozisok bajban vannak, hogy az emberek mernek-e majd moziba járni. Amint színházba vagy koncertre. A kérdés, hogy ki tudnak-e jönni az eddigi görcsökből, félelmekből s ha igen, mi az, amivel meg tudják fogni őket, hogy maradjanak is.

– Párhuzamba állítható-e a mostani időszak a hatvanas évek vákuumával, amikor a tévé térhódításával szemben, visszacsábították a nézőket a hatalmas, látványos szuperprodukciókkal?

– Azért ne fogjunk mindent a járványra. A járványhelyzet lezárt egy 10-15 esztendeje érlelődő folyamatot. A hatvanas években saját hajuknál fogva kirántották magukat az amcsik és ügyesen építkezve, megalkották az új hollywoodi mozit. Ez a saját érdekük volt. Ebből aztán egy olyan újfajta hollywoodi mozi nőtt ki, ami addig ismeretlen volt és Scorsese, Spielberg, Lucas, Coppola filmjeinek eredetisége, tartalma bevitte a fiatalokat is a termekbe. Ez ma úgy nem megvalósítható, ha állandóan a bőrszínre, a nemi identitás kiegyensúlyozására, a dohányzás tiltására stb.-stb. ügyelnek leginkább. Így nehéz eredeti és provokatív tartalommal előállni és ugyanakkor tutira menni.

– Akkor tehát a Golden Globe-ot nem kell annyira sajnálni?

– A legkevésbé sem. Hiába növelik esetleg háromszorosára a szervezeti tagok létszámát a Woke, a társadalmi és faji igazságosságot érintő elvárások kiegyenlítése érdekében, azon véletlenül sem gondolkoznak el, hogy egyáltalán miért vannak, mi az érteleme annak, amit tesznek, van-e egyáltalán bármilyen felelősségük ennek a kultúrának a befolyásolására.

– Kimondható, hogy eljárt az idő az amerikai filmes és televíziós díj felett? 

– Igen. És ezzel nincsenek egyedül.