Romlottak a populisták kilátásai, kérdés, veresége esetén mit lép majd Orbán

Nehéz derűlátással szemlélni az amerikai politikát, de nem szabad elfelejteni, hogy milyen lehetne a helyzet, ha Joe Bidennek nem sikerül vereséget mérni Donald Trumpra annak első elnöki mandátuma után. Mindazonáltal ez felveti a kérdést, hogy Trump veresége vajon speciális amerikai sajátosságokkal összefüggő aberráció-e, vagy a tekintélyelvű populisták számára az eddiginél nehezebb időket jelző előfutár. Lehet érvelni a borúlátó forgatókönyv mellett, hiszen a világon sok helyen hivatalban vannak, és népszerűek a populista vezetők, és még Amerikában is fennáll a lehetőség, hogy ez a politika visszatér. Lehet azonban érvelni a derűlátó forgatókönyv mellett is, mert Európában és Latin-Amerikában azt jelzik a legutóbbi fejlemények, hogy bajban lehetnek a tekintélyelvű populista vezetők, akik egy évtizede uralják a terepet. 

Mounk példaként felhozta egyebek között Németországot, ahol az AfD rövid története során először veszít a népszerűségéből, annak ellenére, hogy úgy tűnt: ha töretlenül folytatódik a 2017-ig tartó felívelése, az idei őszi választáson akár a legerősebb párt is lehet. A szerző elemezte a franciaországi, dániai, svédországi, görögországi és hollandiai populisták helyzetét is. Ezek, mint írta, még jó ideig a politikában maradnak, de a növekedésük leállt. Szélsőségesek vannak uralmon a világ legnépesebb országai közül többen, de közülük is sokan most szembesülnek azzal, hogy fordul a szerencse. Itt Munk Jair Bolsonaro brazíliai,  Andrés Manuel López Obrador mexikói, Narendra Modi indiai, és Recep Tayipp Erdogan török elnököt említette, és szólt jelen helyzetükről is. 

Mounk szerint azonban Magyarország esete a legérdekesebb, a lakosság viszonylag csekély száma ellenére, különös jelentőségű a tekintélyelvű populizmus tanulmányozói számára. Mielőtt Orbán Viktor óriási hatalmat összpontosított a saját kezében, sok politológus úgy vélte, hogy a magyarországi politikai intézmények konszolidálódtak, és nagyobb károsodás nélkül át fogják vészelni a válságokat. Azonban Orbán megtámadta a független intézményeket, s a Freedom House mára megállapította, hogy az ország nem teljesen szabad, az első ilyen az Európai Unióban. 

Most azonban az ellenzék végre összeszedte magát, és sok olyan év után, amikor a sajtó, az igazságszolgáltatás, és a választási bizottság feletti ellenőrzése miatt alig került szembe kihívással, a tavasszal esedékes választásokra vonatkozó felmérések azt mutatják, hogy fej fej mellett áll egy széles szövetséggel. „A magyar demokrácia számára meghatározó lesz, ha az egyesült ellenzék többséget szerez. Orbánnak el kell döntenie, hogy figyelmen kívül hagyja a választás eredményét, és egyértelműen diktátorrá lesz, vagy feladja a hivatalát, amelyről még néhány hónapja is úgy tűnt, hogy nagyon szilárdan ül benne” – írta Mounk. 

Még messze túl korai azt mondani, hogy elértük a populizmus csúcsát. Még az is lehetséges, hogy a következő évek még rosszabbak lesznek a liberális demokráciák számára, ha például 2025-re Franciaországot Le Pen, Amerikát Trump vezeti. És a ma mérsékelt vezetés alatt álló országokban felbukkanhatnak új populisták, ezért nem szabad feladni az éberséget. És mégis: évek óta első ízben valós bizonyítékok szólnak a derűlátó forgatókönyv lehetősége mellett. A populisták felemelkedésének kezdetén új politikai vezetők tettek hatalmas ígérteteket, és nem volt múltjuk, amely alapján meg lehetett volna őket ítélni. Ám a hatalom elnyerése után, rendre kudarcot vallottak az ígéretek teljesítésében, és nem jól teljesítettek a század járványának a kezelésében, s a szavazók körében felütötte a fejét az elégedetlenség. A legtöbb populistának általában fanatikus hívei vannak – és lesznek –, de úgy tűnik, sok országban gyors ütemben csökken a képességük arra, hogy megszerezzék a társadalom szélesebb rétegeinek támogatását. 

Közben javult a fősodor pártjainak versenyképessége a populistákkal szemben. A hagyományos pártok sok helyen nem jól ítélték meg, mennyire mérgesek már a szavazóik, mert a politikájuk egyre távolabb került attól, hogy a többség érdekeit tartsák szem előtt. Sok párt azóta korrigálta a kurzusát, és megmutatta, hogy le tudja győzni a populistákat, ha kellően eltökélten szállnak szembe a szélsőségekkel, és ha komolyan veszik az egyszerű szavazók problémáit. Jó időkben a szavazókat nemigen érdekli, hogy ki ül a választási bizottságban, vagy, hogy ki irányítja a sajtót. Ám elkezdenek odafigyelni, amikor a populisták megtömik ezeket az intézményeket irántuk lojális személyekkel, távol tartanak a választásoktól népszerű jelölteket, vagy bezárnak független tévéadókat. 

A jövő ugyan még nagyon bizonytalan, de jó okunk van arra, hogy reménykedjünk: az emberek egyre inkább készek lesznek harcolni a jövő megőrzéséért. A tekintélyelvű populisták továbbra is súlyos veszélyt jelentenek az egész világon a liberális demokráciákra nézve, de keményen megkezdődött a velük szembeni ellenállás – írta Jasha Mounk.