Ronda, gonosz nő a parlamentben
Tényleg nem ütközünk meg azon, hogy Bencsik András azt mondta a Hír TV Sajtóklub című műsorában Szabó Tímeáról, hogy amilyen ronda, olyan gonosz. Tudjuk be ezt Bencsik írói munkásságának, tekintsük úgy, hogy polgári megfogalmazás volt, a jobboldali sajtóra jellemző morális fölénnyel átitatva. Nem jön be neki a Párbeszéd politikusa, istenem, nem vagyunk egyformák. Bencsiknek bizonyára a Novák Katalin típusú nők jobban tetszenek, ami egyébként igen helyénvaló, lévén utóbbi hölgy miniszter, ráadásul egy magát kereszténynek és konzervatívnak hazudó, családbarát kormányban.
Itt akár abba is hagyhatnánk. Bencsiknek nem Szabó Tímea az esete, mert másmilyen nőkre bukik. Így aztán azt sem szívesen, inkább csak a miheztartás végett említjük, hogy Bencsik András, aki ma harcosan antikommunista, valamikor az egypártrendszer Népszabadságának volt megbízható oszlopa. Mégpedig nem is akárhol, hanem a legnehezebb terepen, a pártrovatban teljesített szolgálatot. Az első vonalban harcolt a kommunizmus világméretű győzelméért, s miközben kollégái abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy már nem volt muszáj hazudniuk, Bencsik a pártrovatban még a nyolcvanas évek közepén is a Magyar-Szovjet Baráti Társaság nagyszerűségéről szóló mantrát nyomta. (Persze, lehet, hogy csak előrelátó volt, hiszen mai is ez a vonal játszik az ő politikai közösségükben, csak a szovjeteket egy ideje megint oroszoknak hívják.)
Ezen sem rugóznánk, mert nem tartozik a lényeghez. Mint ahogyan az sem, hogy ki a jobb nő, Novák Katalin miniszter, vagy Szabó Tímea, aki Bencsik szerint ronda. Ennél sokkal lényegesebb, hogy ezek az Orbán Viktor pártjához tartozó urak ilyenek. Feltehetőleg odahaza is így beszélnek a szeretteikkel, anyjukkal, feleségükkel, szeretőjükkel, lánygyermekükkel. Merthogy közülük került ki a párját ritkító vak komondoros Balogh, a nőket a konyhába és a szülőszobába száműző Varga, a felesége helyett örömlányoknak örömet szerző Borkai, de említhetnénk a legutóbbi csínyt, a család szentségét egy brüsszeli melegpartin megtestesítő Szájer József esetét.
Ilyen férfiakat termelt ki magából a Fidesz, és ebből a megközelítésből jó volna tudni, mi Novák Katalin véleménye arról a gusztustalanságról, ahogyan Bencsik egy nőről beszélt. Nőként, anyaként, de mondhatjuk úgy is, hogy polgárként. Morálisan megengedhetőnek tartja-e az ilyet, s amennyiben van véleménye, miért nem mondja el. Miért kell azt gondolnunk, hogy ha a még megmaradt ellenzéki médiában a Bencsik bunkóságának csak a töredéke jelent volna meg, akkor a magát polgárinak nevező oldal, köztük a Keresztény Honanyák és Nőegyleti Leányasszonyok Szentfazék tagozatának Ájtatos Manónéról elnevezett szekciója már fellármázta volna a világot, s egész oldalas újsághirdetésben tiltakozna a nőket ért nemtelen támadás ellen.
Mi a véleménye Bencsikről és a hozzá hasonló fideszes tahókról Novák Katalinnak, mire gondolt akkor, amikor a másokat kéjes örömmel büntető házelnök a nőkről, mint 2-vel kezdődő személyi számú lényekről beszélt.
Költői kérdés volt, kedves Katalin, költői kérdés volt, nem feltételezzük Önről, hogy válaszol.
