Rövid levél az EMMIkuláshoz
Tisztelt Szülők! Kedves Kollégák! A magyarság egyik legfontosabb, évezredes múltra visszatekintő alapértéke a család intézményének tisztelete, szeretete, védelme. Bár a mai korban sokan másképp gondolják, kiemelt feladatunk, hogy gyermekeinknek továbbadjuk ősi hagyományainkat, keresztény hitünket, így a felnövekvő ifjak a társadalom hasznos, múltjukkal és értékeikkel tisztában lévő tagjaivá válhatnak. A monda szerint Szent Miklós három szegény lány ablakába éjjel három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől. Innen eredeztethető az a szokás, hogy hazánkban december 6-a előestéjén megajándékozzuk a gyermekeket. (...) A mai modern világ rendkívül anyagias, kérem Önöket, hogy – a régi szép szokás megőrzése mellett – soha ne feledkezzenek meg arról, hogy az ajándékozás a szeretet egyik megnyilvánulási formája, amely nem helyettesíti a törődést! (Prof. Dr. Kásler Miklós)
Tisztelt EMMIkulás!
Hozzánk – szülőkhöz és nagyszülőkhöz – intézett leveledben megemlíted, hogy Szent Miklós három zacskó aranyat helyezett a szegény lányok ablakába. Lám, a mondai alak nem üres üzenetekkel érkezett a nyomorúságos körülmények között élők házához, hanem értékes nemesfémet vitt. Nem szövegelt, nem szédítette a nélkülözőket, viszont segített rajtuk.
Ha ebben a szép gesztusban egyetértünk Tisztelt EMMIkulás, akkor kérem, hogy kinccsel teli zsákodból adjál
-
a gyermekek neveléshez elegendő családi pótlékot;
-
a szülők munkahely-megtartásához megfelelő szintű bértámogatást;
-
a nagyszülők esetében emberhez méltó életet biztosító nyugdíjat.
Valóban elanyagiasodott a világ, de erről nem a szegénységben élők tehetnek, hiszen nekik se szavuk, se pénzük. Tisztelt EMMIkulás! Te azokkal ülsz egy szánkón, akik az elmúlt tíz évben kifosztották az elesett, védtelen és embertelen körülmények között tengődő polgárokat. Hagyjuk egy pillanatra az ősi hagyományokat, meg a keresztény hitünket! Sz. József (nem Szent Józsefre gondoltam) meggondolatlan tettei (és álságos gondolatai) miatt ezt most inkább nem emlegetném. Abban viszont egyetértünk: az ajándékozás nem helyettesítheti a törődést. Kérem, hogy ezt a kormány tagjaival is tudasd, és szerezz érvényt a szegények igazságának! Szent Miklós után József Attilát hívom segítségül, remélve, hogy az EMMIkulás-csapat tagjai végre megértik, hogy kin, és hogyan kellene segíteni: „Mondd, mit érlel annak a sorsa", ki családjáért dolgozik; veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagy lány néz mozit; a nő mindig mos – lucsok holtja – szájíze mint a főzelék s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a setét?
Kedves EMMIkulás! Én tudom, hogy van zsákodban minden jó, de már nem elég a piros alma, mogyoró! Ennél sokkal többre van szükség. Mi megőrizzük a szép hagyományt, de egyúttal arra is kérünk, hogy az „emberminisztérium” első számú vezetőjeként megértően, együttérzően és segítőkészen fordulj a nyomorúságos sorsúak felé. Ha nem elég a Szent Miklós-i tett és a József Attila-i gondolat, akkor a modern kor egy rövid reklámüzenetét ajánlom figyelmedbe: „törődni csak tettekkel lehet!” Ennek megfelelően cselekedj!
Boldog névnapot is kívánva, tisztelettel:
