Salvini és Orbán Röszkén kezdi építeni az Új Európát

Föld S. Péter 2019. május 3. 10:05 2019. máj. 3. 10:05

A képen Matteo Salvini olasz belügyminisztert látjuk, amint Orbán Viktor magyar miniszterelnök társaságában Röszkén távcsővel szemléli a határt. Nincs ott amúgy semmi látnivaló, ami nevezetesség adódik, az nem a távolban, hanem a magaslesen látható. Két ember, akik arra szövetkeztek, hogy – mint mondják – újjáépítenék Európát. Fenyegetően hangzik ez a kijelentés, mintha hallottunk volna már hasonlót a múlt század harmincas éveiben, annak is tudjuk, mi lett a vége.

Aggodalomra tehát van ok elég, pánikra szerencsére még nincs. Most még csak távcső van az olasz vendég(vadász) kezében, azon keresztül nézi, hátha feltűnik egy menekült, akit jó alaposan be lehet kísérni a tranzitzónába, ahol majd rendes keresztényhez illően éheztetik, és a lakájmédia megírja róla, hogy terrorista, aki azért jött ide, hogy megsemmisítse a keresztény kultúrát.

Irénke néni jut az eszünkbe, 2015 júniusából. Irénke néni, a menekültvadász.

A TV2 Mokkájában mutatták Irénke nénit, aki a déli határszakaszon teljesített szolgálatot. Önkéntes szolgálat volt az Irénke nénié, nem járt érte fizetség, tán még a költségeit is maga állta.

Régen besúgónak, netán házmesternek mondták volna a hivatalos okiratokban Friedrich Irene néven szereplő élőlényt, aki teljes harci díszben, lelkesen mesélte a Mokka riporterének, miként telik egy napja. Hogyan kutatja fel a migránsokat, köztük gyerekeket, s adja őket a hivatalosságok kezére.

Családokat, a reménytelenségből a semmibe menekülő embereket.

Egy hetvenéves öregasszony, amint távcsővel és mobiltelefonnal felszerelkezve, létrára mászva kémleli a migránsokkal teli horizontot. Bozótban kúszik, nyomot keres, mint egy indián – vicces volna, ha nem lenne véresen komoly.

Magyarország, az Ezer Irénke Néni Országa. Az Irénke nénik félnek az idegenektől, mert úgy tudják, hogy veszélyt jelentenek az országra, de nem félnek attól, amitől valóban tartaniuk kéne. Az Irénke nénik simán lenyelik, hogy a miniszterelnök saját lábon álló vejének álló vállalkozása mindent visz. Hogy Orbán Viktor kötélbarátja, Garancsi István cége milliárdokért építhette fel a vizes vb létesítményeit, ráadásul egy olyan megbízás alapján, ami már kiírása előtt törvénytelen volt. Az Irénke nénik országában mindent meg lehet csinálni. A szükségesnél drágábban építeni játszótereket – uniós pénzből természetesen – mert az Irénke néniket az sem érdekli, hogy a csengeri „örökösnővel” csencselő Kósa Lajost debreceni polgármestersége idején miért hívták a városban Mr. 20 százaléknak.

Hogy stadiont építenek kórházi ágy, falusi kisvasutat iskola helyett. Hogy a független legfőbb ügyész felesége havonta ötmillió forintot keres az ugyancsak független Magyar Nemzeti Bankban. Az Irénke nénik és miniszterelnökük nem az országot szennyként ellepő korrupciótól, a hatalmi ágak kóros és káros összefonódásától, hanem a menekülőktől féltik az országot. Nem Garancsit, Mészárost, Tiborczot, Lázárt, Rogánt, vagy éppen Szijjártót dobják fel, hanem a határon egy szál ruhában menekülő szerencsétleneket.

Sunyi, álságos, földszintes világnézetük van az Irénke néniknek. Kegyelmet, könyörületet nem ismernek, a vészkorszak lett volna az ő világuk. Amúgy templomba járó, jó keresztények ők, könny szökik a szemükbe, ha meghallják a magyar himnuszt.

Kár, hogy sem ők, sem a Salvini-Orbán tandem nem jutottak el addig a sorig, ahol azt írta Kölcsey, hogy „Bújt az üldözött s felé. Kard nyúl barlangjában.’