Sasazértis

Bánó András 2021. január 17. 21:16 2021. jan. 17. 21:16

Ez volt a címe annak a dokumentumfilmnek, amelyet róla készített Antók Csaba rendező. Róla, a magyar kabaré utolérhetetlen figurájáról, aki ha belépett a színpadra, egy pillanat alatt elvarázsolta a közönséget. Megszűntek a zacskócsörgések, a köhécselések, csak rá figyelt mindenki.

Rá figyeltek, és arra, amit mondott. Mert amit mondott, annak volt mondanivalója, és ez nem szójáték. Elkötelezett baloldaliként, kíméletlenül mutatott rá a tíz éve regnáló hatalom gyengeségeire, de akkor sem fogta be „pörös száját”, ha az övéi voltak a kormányrúdnál. Amit ő nem tudott a kabaréról, azt más sem tudta. Igaza van Gálvölgyi Jánosnak, a Latabárok, Rátonyik és a Hofik világából való volt, olyan, akiből nem lesz még egy. Miért? Mert a kisujjában volt minden, amit erről a műfajról tudni kell.

Imádta a közönségét, ahogy a közönség is imádta őt. Nem győzte hangsúlyozni – akármikor is kérdezték –, neki a közönség szeretete a legfontosabb a világon. Elképzelhetjük, hogy egy ember, akinek a szó szoros értelmében élete volt a színpad, mit érezhetett, amikor le kellett mondania az elkövetkező előadásokat. Reménykedett, hogy egyszer majd visszatér, ez is éltette még több mint két esztendeig.

Amikor eredeti testsúlyából erősen lefogyva, egyik utolsó interjúját adta immáron tolószékben, őt így látva, az embernek már akkor sírásra görbült a szája.

Nekem megadatott, hogy Sas Józsit színészi egyéniségének egy egészen más oldaláról is megismerhettem. Kiss József „Tüzek” című versét szavalta egy alkalommal az Antirasszista díj átadási ünnepségén. Akkor éreztem igazán, hogy nemcsak a Kabaréban volt utolérhetetlen, de versmondása is lenyűgöző volt. Ahogy a következő sorokat elmondta:  

Ha összeomlik mindaz, ami korhadt,
Mi évezredek véres bálványa volt,
És odúikból elővánszorognak
A rászedett, a megcsalt milliók...
Látom mozdulni, – látom keveredni –
Egy új Marseillaise gyújtó hanginál,
Az ócska tetőkbe üszköket vetni...
Míg az utolsó is véres lángban áll!

Ez is ő volt, és bennem most – rá emlékezve – ez marad meg a legjobban.

Sas József, a SZÍNÉSZ.