Se hall se lát Dömötör…
A Fidesz igazán nem panaszkodhat: van utánpótlása Kövér Lászlónak, vagy Kocsis Máténak, szóval mindazoknak, akik képesek bármilyen helyzetben szélsőségesen fogalmazni és válogatott szavakkal becsmérelni az ellenfeleket. Itt van például Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára. A 37 éves politikus megbecsülendő törekvéssel igyekszik felzárkózni pártja nagyjaihoz, még soha nem hallottam, hogy kiesett volna a szerepéből.
Az országgyűlésben előadott szövegeit persze nyilván nem ő írja, készen kapja azokat, de igazán teljes átéléssel közvetíti azokat a nyilvánosság felé. Illetve a korlátozott nyilvánosság felé, még szerencse, hogy a kormánypárti sajtó felkarolja őt, és mondatait szárnyra repíti. Így aztán elég gyorsan nevet tudott magának szerezni; 37 évesen már-már rutinos ellenzék-pocskondiázónak lehet őt nevezni. Így aztán szót kap az állam pénzével kitömött orgánumokban is, legutóbb például a Magyar Nemzetben.
Az interjúban, amelyben kifejtette, hogy a Fidesz fényes győzelmet aratott az önkormányzati választáson, minősítette az ellenzéket is. Eképpen: kormánypártok 1,8 millió szavazatot kaptak, míg a katyvaszkoalícióba összeálló ellenzék összesen csak 1,3 milliót". "Győzelmünk vitathatatlan, még akkor is, ha több helyen nem nyertek a Fidesz-KDNP jelöltjei".-
Dicsérjük meg Dömötört, és ne mondjuk rá, hogy se hall se lát, hiszen új szóösszetétellel rukkolt elő: katyvaszkoalíció, így nevezte el az ellenzékieket, azokat, akik – ugye emlékszünk rá – szerintük „roncsderbin” keresztül jutottak el az októberi választásokig.
Igaza van Kéri Lászlónak: sem a Fidesz, sem Orbán Viktor nem tanult semmit a történtekből, most is ott tartanak, ahol a megelőző lassan tíz évben: mindent a kormánypártoknak és semmit az ellenzéknek. Még egy jó szót sem. Igaz ugyan, hogy október 13-a óta partnerségről papolnak, ezt azonban meglehetős egyoldalúsággal képzelik el. Dömötör például így: "Innentől az új fővárosi vezetésen a felelősség, hogy az együttműködés vagy a kakaskodás útját választja". Vagyis: amennyiben nem fogadja el Budapest vezetése a kormány diktátumait, az már kakaskodásnak számít.
De nem is ezen mondataiért vettem elő az államtitkári interjút. Hanem a következő mondatáért: "már gyülekeznek a szürke fellegek Budapest egén. Olyan emberek kerültek fontos pozíciókba, akikről az egykor volt Napkelte című műsor vendéglistája jut eszünkbe. Újra itt vannak, és jól emlékszünk, mit tettek Budapesttel.”
És most vessenek egy pillantást az alábbi képre.
A képen négy férfiú látható, mégpedig a Dömötör által említett Napkelte műsorában. Hozzánk legközelebb Tamás Ervin, a Népszabadság volt főszerkesztő helyettese. Népszabadság azóta már nincs, a kormány gondoskodott róla, hogy ne legyen. Mellette Pallagi Ferenc foglal helyet, a Bors volt főszerkesztője, ma már nem aktív, lapja pedig, a Bors valahogy átcsúszott a Fidesz-kormány kezébe. A harmadik férfiú, a műsorvezető Betlen János, kitartó Fidesz-szurkoló, mára kegyvesztett kormánypárti, távol a szakmától.
És igen: ül ott még egy úr – figyelem Dömötör Csaba - , nem más, mint Orbán Viktor. A miniszterelnök bizony a Napkelte vendége volt, amúgy nem is egyszer. Dömötör ezen időkben valahol a korai kamaszéveiben járt, nyilván lelkes Napkelte néző volt. De, ha nem is: mára megtanulta – hiszen pártjában ez az úzus -, hogy a tegnapra nem kell emlékezni, ha számukra kellemetlen.
Csak azokra az időkre, amikor a Fidesz elhatárolta magát a reggeli műsortól, és bejelentette: tagjai nem vállalnak abban szerepet. Minek is, ha a terv szépen fokról-fokra megvalósul: azok a médiák, amelyek nem bizonyulnak kezes báránynak, szép lassan eltűnnek a színről. Meg az ottani alkotók is.
Így most még egyszer ajánlom – de immár Dömötör Csaba figyelmébe – a fenti fényképet: mára nincs Népszabadság, kormánykézben a Bors, a Napkelte megszűnt.
Csak Orbán Viktor létezik. De ő nagyon.
