Sok-sok település jár rosszul - Felcsút azonban nem

Ahogy portálunk korábban megírta, a kormány döntése értelmében, a közmunkaprogram március elsejétől induló új finanszírozási kerete az idén 140 milliárd forint lesz, ami 40 milliárddal szűkebb, mint a tavalyi, a 2016-os csúcsnak pedig csak  41 százaléka. Vécsi István, szakszervezeti elnök közmunkásszámra is lebontotta, mire volt és mire elég majd márciustól a keret. A csúcson mintegy 210-220 ezer közfoglalkoztatott volt Magyarországon, tavaly 110-115 ezer, márciustól pedig húsz-harmincezerrel tovább csökken ez a szám.

A  szakadék szélére kerülnek

„Természetesen a csökkenés nem egyenletes az országban, s nem is érinti egyformán az egyes területeket, településeket: a Dunántúlon, ahol van munkalehetőség, ott nem olyan nagy érvágás, viszont a hátrányos régiókban – főleg Észak-Kelet-Magyarországon – nagyon sokak számára máig élet-halál kérdés a közmunka és az érte kapott csekély fizetség”. Ott, ahol közel-távol nincs munkalehetőség a szakképzetlen és/vagy az elsődleges munkaerőpiacon állás vállalására különféle okok miatt képtelen embereknek, őket és családjukat a szakadék szélére sodorja, ha elveszítik ezt a lehetőséget – fejtette ki az erről első kézből nap mint nap tapasztalatot szerző polgármester, aki 1990 óta irányítja a települést. „Jönnek 10-15-en hozzám sorra, panaszkodnak, hogy nem tudják fizetni a gyerek bölcsődei térítését, kikötik a vizet, kikapcsolják az áramot, stb., mondják, hogy ugyan a közmunka után kapott 50-54 ezer forint sem nagy pénz, de a semminél több” – említ példákat, hozzátéve: „ezek a családok, ha ettől a pénztől is elesnek, legfeljebb a szomszédba mehetnek át egy kanál zsírért – már ha a szomszédnak van és ad”.

Érelmesebben is lehet közmunkáztatni

És hogy miként érinti  a leépítés magukat a településeket? Vécsi szerint, attól nem kell tartani, hogy az árkok ezentúl nem lesznek kitisztítva. Akik maradnak, azok a köztisztasági feladatokat el fogják látni. De a közfoglalkoztatottak nem csak ezt csinálják, szögezte le, saját településének több példájával is igazolva az állítást. Polgármestersége kezdetén (1990-től), az első időszakban erdőt telepítettek, több mint 100 hektárt, amiből jó árbevétele volt az önkormányzatnak. „Emellett épületeket húztunk és újítottunk fel, legutóbb pedig egy idősek bentlakásos otthonát valósítottunk meg, de csináltunk már csárdát is a közfoglalkoztatási program keretében foglalkoztatottak bevonásával”. Ahol még van szakember, ott ezt meg lehet csinálni, de szerinte hamarosan ez a lehetőség is el fog tűnni, mivel a szakképzett emberek kivándorolnak külföldre.

Nem ezen kellene spórolni

Valódi spórolás-e a közmunkaprogramra szánt keret visszafogása, hiszen más formában, más zsebből ugyan, de segíteni, segélyezni kell az érintetteket? – tettük fel a kérdést a szakembernek. Vécsi szerint, ha az állam valóban spórolni akar, akkor „nem biztos, hogy a határon túl kellene súlyos milliárdokért stadionokat építeni – mert nem csak az ott élők magyarok, hanem az idehaza élők is valódi segítségre szorulnak” – szögezte le. Hozzátette: ott betonba és acélba öntik a pénzeket, itthon pedig az elküldött közmunkások nem tudják jóllakatni a gyerekeiket; ott milliárdok mennek el, itt meg húsz-harmincezer embert lehetetlenítenek el”.

Ricse példája

A nem egészen 1800 lakosú Ricsén március elsejétől újabb harminc embert kell kivenni a közmunkából. Korábban már ugyanennyi embert el kellett engedniük. Így hatvan családot érintett eddig a leépítés. „Mi annyit tudunk tenni – és ez folyik is –, hogy megpróbálunk a környéken munkalehetőséget találni a számukra. De ez igen kemény feladat” – mondta Vécsi.

Egyetértett felvetésünkkel, hogy emberi számítás szerint, elsősorban a legelesettebbeket, s a maguk érdekeiért kiállni legkevésbé képes, legvédtelenebb, mélyszegénységben élőket, köztük is többségében a romákat érinti a közmunkaprogram, s így az arra szánt állami keret megnyirbálása. A településen (a Wikipédia adatai szerint) egyébként a lakosok 85 százaléka magyar, 15 százaléka pedig cigány nemzetiségűnek vallja magát. „Valóban, többségében a romákat érinti ez az intézkedés is. Közülük kerülnek ki többen, olyanok, akinek nincs iskolai végzettségük, akik legfeljebb segédmunkásként tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon”.

Mennyi lehetne az annyi?

Meddig lehet még leépíteni? Mekkora lehet az a keret, az a létszám, amire szükség van? - tettük fel a kérdést. Vécsi szerint, a lényeges kérdés nem ez. A közfoglalkoztatottak problémájának megoldását a tartós lehetőségek kialakításánál kellene kezdeni. Vitathatatlanul sok pénzt költött az állam a közfoglalkoztatottak foglalkoztatási programjaira, de ezt a pénzt értelmesebben kellett volna felhasználni. „Miért nincs munkalehetőség a kistelepüléseken?” – tett fel a kérdést, majd meg is válaszolta: „mert nincs kialakítva a térségek, teleülések gazdasági arculata”. Korábban voltak a szövetkezetek – amelyek szitokszóvá degradálódtak a rendszerváltás után, ki is irtották a gondolkodásmódból, pedig fel tudták szívni a munkaerőt. Szerinte olyan pályázatokat kellett volna kiírni, amelyek későbbi munkahelyek kialakulását segítették volna elő.  

„Nálunk ez történt” – közölte, egy példával illusztrálva, mire gondol. Ricsén korábban telepítettek 800 diófát, s a diófa-projektbe bevonták a lakosságot is. Célul tűzték ki, hogy  a lakosok saját kertjükben, udvarukon is telepítsenek diót. Aki magánál telepített, annak feldolgozott terméséből jut többletjövedelemhez, akinek erre nem volt módja, az a közösen telepített fák termésének feldolgozásában kap munkaehetőséget, s húz abból jövedelmet – őt ki lehet venni a közfoglalkoztatásból.