Sokáig húzható Magyarország eurócsatlakozása

Az Európai Unió 28 tagországa közül 19 már alkalmazza a közös fizetőeszközt, a világ második legelterjedtebb nemzetközi valutáját. Maradt 9 kívülálló, amelyek közül a távozóban lévő Egyesült Királyság és a bennmaradó Dánia már a közösséghez való csatlakozáskor sem vállalta az euró-övezethez való kapcsolódását.

Az Unió egyik legmagasabb életszínvonalat biztosító tagja, Svédország (a világ hetedik legversenyképesebb gazdasága,) a „kinnrekedt kakukktojás”. Jól el is vannak a „körön” kívül, csakúgy, mint Dánia. A további hatból 3 (Bulgária, Horvátország, Románia) már jelezte a közös fizetőeszközhöz való csatlakozás szándékát; a keményvonalas „ellenállók” klubját Lengyelország vezeti, Magyarország és Csehország kíséretében (de a csehek minden bizonnyal belátható időn belül lépni fognak, mivel ők pontosan tudják, hogy hova tartoznak, hova tartanak) – írta a Hírklikknek nem is olyan régen Dávid Ferenc közgazdász.

A témában a legfrissebb hír, hogy Horvátország már céldátumot is kijelölt az euró bevezetésére: legkésőbb 2024-re tervezi ezt Zágráb, mivel úgy látják, hogy addigra az ország megfelelhet valamennyi maastrichti kritériumnak.

Ezzel szemben az Orbán-kormánynak esze ágában nincs elkezdeni a tényleges csatlakozási folyamatot – ahogy az a pénzügyminiszter nem is olyan régen ismét világossá tette. A konvergenciaprogram bemutatás alkalmából május elején tartott tájékoztatóján Varga Mihály a többi között kifejtette, hogy a magyar gazdaság jó pályán halad, „elvileg készen állunk arra, hogy mérlegeljük ezt a lehetőséget”. 

Hozzátette azonban, hogy a kormánynak nem szándéka, hogy olyan övezethez csatlakozzon, amelynek jelenleg is változnak a szabályai, átalakulás alatt áll, s leszögezte: „Egyelőre nincs napirenden a csatlakozás”. Ugyanakkor – ahogy korábban beszámolunk róla – a Figyelőnek nyilatkozva a pénzügyminiszter azt mondta, hogy a kormányzati ciklus végére Magyarország teljesíteni fogja az euróbevezetéshez szükséges feltételeket, s hogy az euró bevezetése időpontját illetően optimistább Matolcsy György jegybankelnöknél, aki februárban azt közölte, hogy az elkövetkező évtizedben kerül erre majd sor. Március végén pedig az azóta az MNB alelnökévé választott Patai Mihály, a meghallgatásán azt hangoztatta, hogy Magyarország akár most is, pár hónapon belül be tudna lépni az eurózónába.

A pénzügyminiszter, a jegybankelnök, illetve alelnök elmúlt hónapokban elhangzott kijelentéseikben egy közös azért volt: nevezetesen, hogy azokból egyöntetűen az derül ki, hogy a maastrichti feltételek (azaz az euróövezethez való csatlakozás feltételei) teljesítése nem okoz gondot a magyar gazdaságnak. Ez pedig alátámasztja azt, amit Felcsúti Péter az euró bevezetésének kérdése kapcsán kifejtette a Hírklikknek.

„Az eurócsatlakozás nem csak pénzügyi-gazdasági, hanem komoly stratégiai kérdés is” – szögezte le –,„a közös pénz szimbolikusa és tartalmilag is erős, integrációs kapocs, a nemzetek feletti Európa jelképe és egyben alapja is”. Hozzátette: „ha pénzügyi-gazdasági kérdése szűkítjük le a döntést az euró bevezetéséről, akkor lezárhatatlan vitába futunk, mindig lehet pró és kontra érveket felhozni – csak úgy lehet eldönteni a kérdést, ha arra válaszolunk, hogy milyen jövőképünk van, ha egy erősen integrálódó Európában hiszünk, akkor mielőbb csatlakozni kell az euróövezethez”. Kérdésünkre, hogy meddig húzhatja Magyarország a döntést, a szakember röviden válaszolt: „sokáig”.

Felcsúti egyébként nem is olyan régen az Élet és Irodalomban – a kérdéskörben kibontakozott vita keretében – egy hosszabb cikkben is foglalkozott az euróövezettel, a magyar csatlakozás kérdésével. A cikk végkövetkeztetése: „ami lényeges, hogy az Európai Unió minden bizonnyal a szorosabb politikai-gazdasági integráció irányába lép tovább, és várható az is, hogy az eurózóna, ami immáron visszavonhatatlan realitás, ennek kitüntetett színtere lesz. A kimaradás gyorsíthatja Magyarország perifériára sodródását, ami már most is zajlik. Ez az, ami sokak számára ebben az országban nem elfogadható perspektíva”.

Sokan gondolják így. Egyikük például Balázs Péter volt külügyminiszter, uniós biztos. „Hét pont Európáról” címen az ÉS-ben megjelent írásában mindjárt az első pont foglalkozik ezzel. Mégpedig a következőképpen: „Európa gravitációs központja minden jel szerint az euróövezet lesz. Az angolok távozásával az euró gazdasági és politikai súlya megnő az Unión belül.

Az euróövezet megfelelő intézményi adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy gyorsító integrációs pálya keretéül szolgáljon, itt szülessenek az EU jövőjével kapcsolatos legfontosabb döntések. Magyarország érdeke, hogy ehhez a belső körhöz tartozzék. Az eurócsatlakozáshoz a politikai elszántságon túl kiegyensúlyozott makrogazdaság és kedvező belépési euróárfolyam szükséges. Ilyen feltételekkel az eurótagságnak számunkra több lehet a haszna, mint a kockázata”.