Surányi és Siklósi
A dilettáns avatatlan, hozzá nem értő személy, aki tudománnyal, művészettel stb. kellő felkészültség nélkül foglalkozó egyén. A dilettáns pejoratív kifejezés, amely egy olyan embert jelöl, aki hozzá nem értő módon végzi tevékenységét. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára magyarázata szerint ezt a kifejezést rendszerint lekicsinylő módon használjuk, a minősített személy teljesítményének egyfajta leértékelésére.
Ennek ismeretében, nagy meglepetéssel olvastam a Magyar Nemzetben szombaton a Magyar Nemzeti Bank volt elnökéről szóló jegyzetet, Siklósi Barnabás aláírással. Bizonyára bennem van a hiba (nem vagyok egy számítástechnikai zsonglőr), de nem sikerült kiderítenem, hogy kit is tisztelhetek Siklósi úr személyében. A publicisztika szerzője (magát közírónak jelöli) Surányi Györgyről sok mindent összehord, aminek részleteire most nem térek ki. A legmegdöbbentőbb ugyanis az írás címe, amelynek ostobasága és valótlansága égbekiáltó:„Surányi György, a dilettáns”. Persze az első bekezdés sem „piskóta”:
„Surányi György az elmúlt hónapokban úton-útfélen „komoly” szakértői szerepben nyilatkozik az inflációról, az aranytartalékról, Magyarország államadósságszintjéről, a magyar gazdaság teljesítményéről, teszi mindezt úgy, hogy tevékenységéhez olyan kiváló „eredmények” kötődnek, mint a majdnem harminc százalék (!) körüli infláció vagy a magyar gazdaságtörténelem legnagyobb megszorítása, a Bokros–Surányi-csomag.”
Most nem kezdek Surányi György szakmai pályafutásának értékelésébe, már csak azért sem, mert mindenki könnyen elolvashatja önéletrajzi adatait, szakmai anyagait és megismerheti hosszú pályafutásának legfontosabb állomásait, sikereit és elismeréseit. Siklósi Barnabás bírálata onnantól kezdve hiteltelen, hogy leírta dolgozata címét, függetlenül attól, hogy a szerző „büfé-ruhatár” szakon végzett valamikor, vagy egyetemen képzett pénzügyes. Természetesen súlyosabb, ha monetáris tudás birtokában fogalmazta meg az írása címében rejlő aljas rágalmat, miszerint Surányi György felkészületlen.
Surányi György bankvezető, egyetemi tanár korábbi és jelenlegi tevékenységét természetesen érdemes górcső alá venni, és szerintem szükséges is vele vitatkozni (lehet vele), de dilettánsnak senki nem minősítheti a tekintélyes közgazdászt. Említettem, hogy „nyomoztam” a közíró Siklósi Barnabás után, de hosszas keresgéléssel is, csak névrokonára akadtam, aki 2007-ben született és ifjúsági focista. Ha ő írta a cikket, akkor elnéző leszek, és az is előfordulhat, hogy Surányi György labdarúgó kvalitásait és góljait minősítette, illetve értékelte gyenge teljesítménynek. Amennyiben mégsem a 15 éves srác körmölte az írást, akkor azért jó lenne tudni, hogy ki az a „neves” skribler, aki felkészületlen és hozzá nem értő egyénnek tartja az MNB volt vezetőjét. Egy ügyvédi irodánál is dolgozik Siklósi Barnabás nevet viselő úr, de nem tudom, hogy ő írta-e a hamis címet viselő dolgozatot. Bevallom, tovább nem kutakodtam, de nem kizárt, hogy előbb-utóbb csak előkerül a jegyzet magabiztos szerzője, aki ilyen „bátran” leosztályozta Surányi Györgyöt.
Az igaztalan kvalifikálás azért különös, mert a Magyar Nemzeti Bank mostani elnöke – ellentétben Surányival – egy lázálmokkal küzdő fantaszta és a pillanatnyilag katasztrofális monetáris helyzetünkért jelentős mértékben felelős. Én azt várom Siklósi Barnabástól (nem a tehetséges ifjúsági focistától, hanem a „neves” közírótól), hogy a jövő héten Matolcsy Györgyről is pötyögjön le már néhány, legalább némiképpen igaznak tűnő mondatot. Címjavaslatom is van: „Matolcsy György, a pénzvilág megtévedt sámánja”. Ez legalább fedi a valóságot.
