Svédország: összeomlás helyett acélos józanság

Puzsér Róbert 2020. július 13. 09:03 2020. júl. 13. 09:03

Bevallom, hogy én még mindig a koronavírus-járványnál tartok.

Nem áll szándékomban azokhoz az ABBA-rajongókhoz hasonlítani, akik úgy beleragadtak a diszkókorszakba, hogy még a kilencvenes években is trapéznadrágokban, feszülős, óriásgalléros ingekben, kibuggyanó mellszőrökkel mutatkoznak, kár volna azonban tagadnom, hogy nagyjából annyira rápörögtem a járványstatisztikákra, mint a diszkó aranykora a kokainra. Aligha meglepő, hogy leginkább a svédországi adatok izgatnak: katasztrófaturista vagyok, aki úgy várja a berobbanó járványt, mint huszonöt éve a német nyelvű felnőttfilmet este tizenegykor a Sat.1 kínálatában.

Eszemben sincs leplezni a büszkeségemet, amiért mi, magyarok jól vizsgáztunk a járvány frontján, elkerültük az egészségügyi rendszer összeomlását, bár százezrek vesztették el állásukat, s máig beláthatatlanok a következményei annak, hogy hónapokon át csak életmentő beavatkozásokat végeztek a kórházakban és a klinikákon. Ilyenkor érdemes körmére nézni a felelőtlen, ostoba, tömeggyilkos svédeknek, akik a járványnak szárnyakat adtak, s akik a teljes emberiséget életveszélybe sodorták. Érdemes észrevenni a túlterhelt kórházaikat, a Kjell Stefan Löfven kormányával szemben hömpölygő népharagot és az agresszív fejvadászokat, akik mindenáron meg akarják győzni Müller Cecíliát, hogy vegye át a járvány elleni védekezés irányítását Svédországban.

Vagy lehet, hogy mégsem ütött még a svédek órája? Hazájukban lecsengeni látszik a járvány, a napi halálozás nem haladja meg az egy-két főt: az összeomlás elmaradt. Most épp a járvány második hulláma fenyeget, ahogy jön majd a harmadik, a negyedik meg az ötödik mindaddig, míg el nem készül a vakcina, a tanulságok pedig egyértelműek: egyrészt nyilvánvaló, hogy az általános hisztéria, a klikkvadász online média által felkorbácsolt őrjöngés, a közösségi oldalak felhasználóinak öngerjesztő rettegése és rettegtetése több kárt hajt, mint hasznot – másrészt a svédországi, a belgiumi és a magyarországi idősotthonok összeomlása egyértelművé teszi, hogy a veszélyeztetett csoportok védelmének az eddiginél még szigorúbbnak kell lennie. A járvány első hullámát túlreagálta az emberiség – mire a második hullám átcsap a fele felett, nem ártana középutat találnia valahol a közöny és a hisztéria között.