Szájer melegbuliból menekül, Demeter gázkamrákról álmodik

Harkai Péter 2020. december 2. 18:10 2020. dec. 2. 18:10

Elmaradt a „happy ending”: az alaptörvényt egy vonatút alatt kirázó Fidesz-alapító Szájer a legszégyenteljesebb végét vetette politikai pályafutásának, a Ceaușescu-rendszerben szocializálódott Erdős Péter-klón Demeter Szilárd Európát nemzetközi botrányt kiváltva soros-gázkamraként vizionálja. Ez utóbbiról az Élet és Irodalom főszerkesztőjét, Kovács Zoltánt kérdeztük.

– Ön évtizedek óta, a rendszerváltást követően is sikeresen vezeti a talán egyetlen változatlan formában és szellemiségben megmaradt közéleti-irodalmi hetilapot „az” ÉS-t, annak ellenére, hogy meg- és átélt minden korszakot, amit eddig a nyakunkba kaptunk. Eddigi tapasztalatai tükrében miként látja, vajon két-három nap alatt el is illant az irodalmi élet nyakára ültetett Demeter diplomáciai botrányokba fulladt agyláza vagy mindez már az Orbán-birodalom bomlását jelzi?

– Őszintén szólva, én nem tudom, hogy az említett Demeter-féle dolgozatból kiderül-e az, amit sokan állítanak, hogy antiszemita. Lehet, hogy ez az ember nem ezt akarta mondani, ami persze teljesen lényegtelen, mert ezt mondta. Az azonban kiderül abból a két mondatból, ami az Origónak írt cikkében szerepelt, hogy ha nem antiszemita, akkor buta, mint a föld, mert ilyen hasonlatot, ráadásul írott szöveggel foglalkozó ember nem mondhat, nem írhat le..

– Főként, hogy mindez nem egy hirtelen jött interjúban elejtett meggondolatlan baklövés, hanem egy úgymond publicisztika, ami a szerző gondolatvilágát tükrözi.

– Ebben az esetben nyilván egy többször is lektorált, átolvasott anyagról van szó – nem tudom, hogy is gondolta, hogy ilyet le lehet írni és áldást adni a megjelenésre. Ha tartalmilag nézzük, arról akart beszélni, hogy Európa konzervatívjai olyan nyomás alatt vannak, olyan levegőtlen világban élnek, amilyen legutóbb Hitler gázkamráiban volt. Ezt egy írástudó ember írta le s ha ezt így rendben lévőnek találta, ami egyértelmű, mivel megjelent, akkor buta.

– Amihez persze mindenkinek joga van.

– Ez tény. A gond az, hogy ez az ember Magyarország egyik kiemelt kulturális intézményének, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a vezetője. Ha jól tudom, Orbán Viktor további kulturális stratégiák kidolgozásával is megbízta...

– ...Többek között a hajdan hírhedt Erdős Péterhez hasonlóan, a könnyűzene megreformálása is a feladatai közé tartozik, valóban.

– Továbbá a múzeumok vonalán, az Országos Széchényi Könyvtárral kapcsolatban, tehát ne feledjük, hogy hatalmas erő, jelentős hatalom került a kezébe – nem mellesleg a pályázati pénzek elosztásával is.

– Deák Dániel kormány-bérelt politikai elemző minapi miniszterelnöki magasztalásában azt írta, hogy „elengedhetetlen a kulturális dominálás”, ami további feladatokat ad a kormánynak, ami kicsit ködös célzás, ám rémisztő.

– Annak a politikai indokát én megértem, hogy a kulturális életet tovább kívánja dominálni az egyébként is túlsúlyban lévő hatalom. Ez a hatalom sajátos tulajdonsága és kényszere. Mindez csak azt bizonyítja, hogy képtelenek elérni, amin már tíz éve dolgoznak. Hogy kialakítsanak egy olyan kulturális közeget, ami civilizált országokban magától értetődő. Ez pedig, akárhonnan nézzük, nem sikerült Orbánéknak. Mindent megkaptak. Megkapták a Nemzeti Színházat, sőt, a színházak nagy részét országszerte, megkapták a sajtó egészét, tettek kísérletet a könyvkiadás kisajátítására is, de az egy nehezebb dolog, mert ahhoz nem elég, hogy beülök egy kiadóba és kiadom a könyveket, mert azokat a könyveket meg kell írni. S mintha nem lennének meg a megfelelő emberek.

– Példaként említhető a KESMA-vezér Varga István ügyvéd is, aki egy regionális helyi tévéműsorban véletlenül mondott pár elismerő szót a nem kormánypárti médiáról és másnap már távozott is a posztjáról.

– Igen, erről van szó, hogy megy az erőlködés, de a kultúra, a művészet kicsit különbözik például a stadionépítéstől. Nem egyszerűen be kell ülni egy székbe és ellenőrizni a falak felhúzását – irodalmi, művészi, szellemi produktumokat kell létrehozni, ami jóval nehezebb. Ezt a területet másként kellene megfogniuk, mert ez így nem megy. Ez a kísérlet, akárhol nézzük, nem hozta meg a várt eredményt – még egy Színház- és Filmművészeti Egyetemet sem tudtak bevenni.

– Ön szerint – példaként véve Deák elemző és Demeter szövegeit – elképzelhető-e a kultúra területén egy minden eddiginél durvább offenzíva, gyarmatosítás a jövőben? Pedig már szinte minden az övéké, de mintha azt is követelnék, hogy szeressék őket.

– Lehetetlen vállalkozás, mert mint mondtam, a jelek szerint, egyszerűen nincs rá emberük. Ha egy kulcspozícióba olyan embert tudnak csak állítani, aki ilyen butaságokat képes kiadni magából, mint Demeter Szilárd, akkor nagy gondban lehetnek a szellemi tartalékokat illetően. Ott van például az SZFE. A kuratórium élére ültették Vidnyánszky Attilát, távoztak a szakemberek. Most biztosan lesz valaki, aki elvállalja a vezetését de ennek a hosszú távú hatékonysága a szellemi életben sokkal bonyolultabb. A sajtóban hiába veszik át a lapokat, ha azok mind egyformák és semmilyen izgalmat nem jelentenek. Hatalmi szóval sosem alakult ki új, élő, kulturális, művészeti, irodalmi közeg. Nézzük meg a Magyar Művészeti Akadémiát, ahol egyébként kiváló emberek is tagok lettek, persze, megfelelő juttatásért. Ott például értékes könyveket is kiadnak, de ezt anélkül is meg lehet tenni, hogy átvenném a hatalmat. Kudarccal teli folyamat, ami mindig kontraproduktív. Azzal, hogy például Demeter Szilárd ilyen helyzetbe került, nem az ő személye bukott, sokkal inkább az a koncepció, ami őt hatalmi pozícióba kényszerítette. Ráadásul azt a nem mellékes tényt elfelejtik, hogy amikor a kultúrában bármelyikük harsogja magáról, hogy mekkora fideszes, azzal egyértelműen megosztja a rábízott területet. Ez pedig nagy hiba, mert ahhoz, hogy eredményeket produkáljanak, ahhoz valamilyen szinten konszolidálni kellene a saját közegét. Alapjában is az a véleményem, hogy a társadalmat valamilyen formában konszolidálni kell. Mindig az nyer – társadalmi vagy politikai vitában –, aki  hosszú távon képes konszolidálni. A Fidesz-érában erre képtelenek voltak, sőt, szerintem sokkal jobban szétszakadt ez a társadalom, mint azt Orbán Viktor valaha is akarta volna.

– Erről azért nagy részben ő tehet, mivel eléggé arrogáns és agresszív politikát folytat. 

– 2010-11-ben megpróbáltak tenni valamit ezügyben, csak nem működött. A konszolidálás nekik nem megy s így visszatértek ehhez a durva és nyers, kirekesztő politizáláshoz. Ezt persze lehet hosszú ideig gyakorolni, még Amerikában is sikerült megosztani a társadalmat. De ott, ha valaki előállna azzal, hogy dominálják a kultúrát, kiröhögnék, mert ott az intézményrendszer stabilan működik. Ez nálunk sem fog működni a végtelenségig.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy az Orbán-rendszer bukásához hozzájárulhat az az ellenálló szellemi, kulturális közeg, mentalitás, ami többek között közrejátszott a ’89-es rendszerváltásban is?

– Az tény, hogy nem használnak a botrányok, minden ilyen eset ront a helyzetükön. Mostanában pedig egymást érik a botrányok – nem csak Demeter Szilárdról van szó, de itt volt a Borkai esete, baj volt  a perui nagykövettel, most Szájer bukott és nem hiszem, hogy ezt olyan nagyon sokáig meg lehetne úszni. Ráadásul ne feledjük, hogy mindezt összeköthetjük azzal is, hogy  időközben felnő egy-két új generáció, amelyik egy idő után rá fog kérdezni,hogy ki ez a pali, akivel állandóan csak a baj van és össze-vissza dumál...? És ez a duma egy idő után irritáló lesz olyan esetben is, amikor sikerük van. A politika már csak olyan, hogy azt az embert is megunják, aki sikeres – idővel maga Orbán Viktor is beleöregszik ebbe. Az pedig tény, hogy amennyiben egy társadalmi hangulat egyszer megváltozik, azt szinte lehetetlen visszafordítani. Márpedig a fent említett ügyek egyszer összeadódnak. Ideig-óráig fenn lehet tartani a látszatot, de mintha ez az egész a vége felé közeledne...