Szájkaratéval nem lehet biztonságot teremteni Magyarországon
Csak propagandafogások a hetente történő hangzatos bejelentések, azt hiszik, hogy szájkaratéval teremtenek biztonságot Magyarországon – mondta a Hírklikknek Szekeres Imre. A korábbi honvédelmi minisztert azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy a kormány folyamatosan mantrázza a haderőfejlesztés gyorsítását. Emlékeztetett rá, hogy van olyan tervezett hadiipari beszerzés, amit 2019-től kezdve eddig tizenegyszer jelentettek be. Hozzátette, nem vitatja a fejlesztés szükségességét, ám az elmúlt 12 évben megrendült a Magyar Honvédség képessége arra, hogy a szövetséges erők beérkezéséig önállóan is sikeresen tevékenykedjen hagyományos és az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között. Eközben a kormány „Itt a piros, hol a piros?” hazárdjátékot folytat a honvédelmi költségvetéssel, meghirdetik a Honvédelmi Alapot az extraadókból, de ugyanannyival csökkentik a honvédség költségvetési támogatását.
Naponta halljuk-látjuk, hogy a kormány hangsúlyozza a haderőfejlesztés fontosságát és általában is előtérbe próbálja tolni a „katonásdit”. Legutóbb Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a Mandinernek adott interjújában mondta a következőt: „Fel kellett gyorsítani a haderőfejlesztést, miközben az elhibázott brüsszeli szankciók következtében nemhogy nem ért véget a háború – mint ahogy azt eleinte hitték az uniós vezetők –, hanem begyűrűztek a globális gazdasági nehézségek is”. Alig három nappal előtte Magyarország kormányának Facebook felületén, szintén az ő képével illusztrálva, és a neki tulajdonított idézettel „tömték” a magyarok fejét azzal, hogy „A szomszédban dúló háború miatt felgyorsítottuk a haderőfejlesztést, amit már évekkel ezelőtt elkezdtünk. Olyan eszközök kerülnek a honvédséghez, amelyek a magyar emberek biztonságát garantálják. A világ kihívásainak megfelelő, ütőképes, komoly, elrettentő erőt felmutatni képes, elszánt haderőt építünk.”
Mint e két példa is mutatja, nem múlik el hét, de szinte nap sem, hogy ne sulykolná valamilyen formában a kormány, az egyik legfontosabb feladatnak a haderőfejlesztést tartja, amit most fel is gyorsítanak. Valóban ez a legfontosabb az ország jövője szempontjából? Szekeres Imrét kerestük meg a kérdéseinkkel.
„Olyan katonai erő fenntartása és fejlesztése indokolt, amely képes Magyarország védelmét szövetségeseinkkel együtt biztosítani” – szögezte le a korábbi honvédelmi miniszter. Mint mondta, az utóbbi 12 évben azonban megrendült a Magyar Honvédség képessége arra, hogy a szövetséges erők beérkezéséig önállóan is sikeresen tevékenykedjen hagyományos és az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között.
„Ugyanakkor a hetente történő hangzatos bejelentések csak propagandafogások, azt hiszik, hogy szájkaratéval teremtenek biztonságot” – rótta fel. Van olyan tervezett beszerzés, amit 2019-től kezdve eddig tizenegyszer jelentettek be – idézte fel, majd példaként említette a réskitöltő radarok beszerzését, amit akkor jelentettek be, amikor egy helyettes államtitkár járt Izraelben, azután akkor is, amikor az államtitkár, majd őt követte egy kormánybiztos és most a miniszter, aki még azzal is eldicsekedett, hogy a gyártásban is részt veszünk 2026 után. „Értem, tehát csak azután vesszük meg, gondolom, mert szeretnek utazni az urak” – mutatott rá.
Pedig tényleg szükség lenne átfogó és takarékos fejlesztésre, hiszen 2010 és 2018 között, Magyarország biztonsági érdekeivel szembefordulva leállították a tervezett fejlesztéseket, és elvonták a Magyar Honvédség költségvetésének több, mint 20 százalékát. 2015-re a GDP 0,85 százalékára csökkent a honvédelemi költségvetés, annyira, mint Luxemburgé, amelynek nincs is hadserege – emlékeztetett. Nyolc évnyi hibernált állapot után számos tekintetben működésképtelen, a szövetségi rendszerbe alig-alig illeszthető „mini tömeghadsereg” kialakítása kezdődött meg 2018-ban – mutatott rá, hozzáfűzve: pontosabban az arról szóló nyilatkozatok sora jelent meg. Eddig ugyanis ebből nem túl sok mindent látunk. Szekeres szerint mindenesetre több mint kétséges a 2018-as árfolyamon számított több mint 3500 milliárd forint elköltésének értelme, mégpedig az alkalmazás tisztázatlan célrendszere, a kiképzett és a potenciálisan kiképezhető személyi állomány, illetve a fenntarthatóság hiánya miatt. A haditechnikai beszerzések a verseny és a kontroll teljes kizárásával történtek, mellőzve a nélkülözhetetlen képesség- és alkalmazás-központú megközelítést, illetve a teljeséletciklus-szemléletet – rótta fel.
„Itt a piros, hol a piros?” hazárdjátékot folytatnak a honvédelmi költségvetéssel – mondta a korábbi honvédelmi miniszter. Emlékeztetett arra is, hogy nagy hangon meghirdetik a honvédelmi alapot az extra adókból, miközben ugyanannyival csökkentik a honvédség költségvetési támogatását. A jobbára csak elindított vagy részben megvalósult technikai beszerzések a különböző külső és belső lobbiérdekek martalékává váltak – állapította meg.
A légierő által megvásárolt nem katonai szállító- és futárgépek, az elavult kiképző és gyakorló repülőeszközök beszerzésére vonatkozó szerződések, a világ minden táján elhelyezkedő országokkal köttettek, Csehországtól kezdve Svédországon, Izraelen, Törökországon, Norvégián, az Egyesült Államokon és Németországon át egészen Brazíliáig. Ugyanakkor nincs válasz arra, hogy a kiképzésre, a fegyverzetre, a biztonságos üzemeltetésre, az alkalmazásra a személyi és az anyagi feltételek rendelkezésre állnak-e – tette hozzá.
Szekeres Imre azt is felvetette, hogy a szárazföldi csapatok fejlesztésére szánt összegek által kialakítandó képesség alkalmazási céljairól még nyomaiban sem állnak rendelkezésre információk. Egy nehézdandár kialakításának körvonalai látszanak – tette hozzá –, de arról már nincs semmiféle információ, hogy ezeket az eszközöket nemzeti és/vagy a szövetségi haderőfejlesztés céljai és felajánlásai miatt szerezték-e be vagy tervezik beszerezni. Különösen igaz ez az eddig egyetlen NATO hadseregben, még a gyártó országában (Németországban) sem rendszeresített Lynx páncélozott harcjárművek beszerzésére – húzta alá Szekeres Imre.
