Szedelőzködik, készül, kilovagol
„Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek.” Orbán Viktor írásából való a mondat, a cikk a tegnapi Magyar Nemzetben jelent meg, „Együtt újra sikerülni fog címmel”. Nem ma kezdődött Orbán harcászati ámokfutása, hősünk már 2002-ben is háborúra készült. 2002. május 7-én, a vesztes választás végeredményének ismeretében, a Budai Várban százezer ember hallgatta a vezért, aki a vereséget is győzelemként állította be, mert mint mondta, most legalább megtaláltuk egymást.
Hogy még biztosabban egymásra találjanak, azt javasolta a jelenlévőknek, alakítsanak kis csoportokat, polgári köröket, hogy „együtt tudjunk mozdulni, ha mozdulni kell.” Öreg csatalóhoz hasonlította magát akkoriban Orbán, aki az orrában érzi a puskaporszagot. Most szedelőzködésre hívja híveit, készülődésre, hogy kilovagolhassanak a megfelelő pillanatban. Csomagolásról nem esett szó, pedg, ha megy az ember valahová, nem árt időben összeszednie a cókmókját.
Ma megint úgy viselkedik Orbán, mint 2002-ben, a vesztes választás után. Pedig, egyre többen azt gondolják – legutóbb Kéri László beszélt erről a Hírklikknek –, hogy a vereség még előtte van. Ma még Orbán a miniszterelnök, akinek békétlenség helyett, kormányozni kellene, és nem utolsósorban a vírus ellen védekezni. Jelenleg egyetlen komoly ellensége van Magyarországnak, Covidnak hívják a ránk törő idegent, foglalkozására nézve vírus, ellene kellene harcolni, nem magányos lovagként, hanem az egész nemzettel összefogva.
Mert nem igaz, hogy az ellenzék – nevezzük baloldalnak, ha Orbánnak ez így tetszik – nem veszi ki a részét a védekezésből. Az ellenzéknek az állandó készülődéssel és kilovagolással van baja, a fejetlen kapkodással, a haditervnek hazudott handabandával, a pánikszerű rögtönzésekkel.
Amikor Orbán 2002-ben veszített, olyanná lett, mint a kisgyerek, aki záráskor még nem akar hazamenni az állatkertből. Sírt, ordított és toporzékolt, testét a földhöz csapdosva hisztizett. Hiába mondták neki a felnőttek, hogy mára vége, tessék megvárni, míg megint kinyit a pénztár, ő még maradni akart: meg akarta nézni a zebrát, látni a zsiráfot, etetni a majmokat.
Nyolc évig kellett várnia, egészen 2010-ig, míg újból kinyitottak a pénztárak. Akkor eldöntötte, hogy többé nem fog veszíteni. Ezért most az idegesség, a miniszterelnökhöz méltatlan, lekezelő pökhendiség, a kocsmaszintű stílus, a libernyákozás. Emlékszünk még a régi szép időkből, amikor azt mondták Orbánról és a Fideszről, hogy úgy játsszák az egész pályás letámadást, hogy már az öltözőben szétrugdalják az ellenfelet. Ezt látjuk most is. Index, színművészeti, Klubrádió, hogy csak a legújabb csínyeket soroljuk.
Még be sem zárt a pénztár, de Orbán már újra kinyitná. Nincs annál szebb, mint szedni a jegyeket, számolni a pénzt.
