Személyes diktatúrát épített ki Orbán

NVZS 2020. január 4. 07:01 2020. jan. 4. 07:01

„David Cornstein elfelejti, hogy nem személyes kereszteshadjáratot folytat, hogy eladja Magyarország jelentőségét Trump elnöknek Washingtonban; neki nem ezen kellene fáradoznia, hanem az amerikai  érdekeket kellene képviselnie, s az újévi beszédében – persze diplomatikus formában, de – ki kellett volna térnie arra, hogy az USA  szövetséges országában kétharmados többséggel Orbán személyes diktatúrát vezetett be, még ha illiberális demokráciának is nevezi azt” – szögezte le a Hírklikknek Radványi Miklós. A tavalyi Fehér Ház-beli Trump-Orbán találkozó ellenére, Orbánék szénája nem áll jól Washingtonban, „a Kongresszustól Orbán semmi jót nem várhat, és ne feledjük: a Kongresszusnál van az erszény hatalma” – figyelmeztetett a jobbközép értékeket valló Frontiers of Freedom intézet elnökhelyettese.

„Nesze semmi, fogd meg jól” – ilyen újévi köszöntőt intézett a magyarokhoz David Cornstein budapesti amerikai nagykövet Radványi Miklós szerint, aki megengedően hozzátette: nem a nagykövet feladata egy ilyen nyilvános beszédben kiosztani a fogadó országot. Neki a pozitívumokat kell kiemelnie. Az más kérdés, hogy amiket kiemelt, azok valójában szimbolikus dolgok, hiszen Magyarország nem játékos például sem a Közel-Keleten, sem Ázsiában.

Cornstein ugyanakkor láthatóan nem akart belemenni a magyar belpolitika bírálatába, ám ezzel azt a benyomást keltette, mintha nem az USA, hanem Magyarország nagykövete lenne, aki megpróbálja Magyarország érdekeit képviselni Washingtonban. Ez pedig Radványi szerint helytelen. Tény, hogy nem említette a jogállamiság, a demokrácia, a korrupció, vagy éppen a sajtószabadság helyzetét – ismerte el felvetésünkre, hozzátéve: pedig amerikai nagykövetként az amerikai érdekeket kell képviselnie, s ennek folyományaként – ha nem is konfrontatív módon, de jelzésértékűen – meg kellett volna említeni a fentieket, utalva arra, hogyan látják a szövetségesük helyzetét. „Jeleznie kellett volna, hogy az USA számára fontos a jogállamiság, s elfogadhatatlan az illiberális demokrácia”.

Radványi úgy látja, hogy a budapesti amerikai nagykövet a saját személyes sikerének tartja a Trump-Orbán találkozót, s túlértékeli annak a fél órának jelentőségét, amit Orbán eltölthetett a Fehér Házban. „Ne felejtsük, hogy ez a lehető legalacsonyabb szintű hivatalos amerikai elnöki meghívás volt, ennél sok más európai vezető többet kapott” – szögezte le, hozzátéve: „ez is mutatja, hogy Magyarország  szövetségi besorolása a NATO tagállamok sorának csak valahol a végén van.”

Magyarország Washingtonból nézve

Hogyan értékeli 2019-et a magyar-amerikai kapcsolatok területén” – erre is rákérdeztünk Radványinál, aki szerint semmi különös nem történt. Az amerikai külpolitika fő fókusza eleve nem is annyira az EU volt, mint inkább Kína, utána Oroszország, valamint Trump törekvése, hogy ratifikáltassa a Kongresszussal az új háromoldalú kereskedelmi megállapodást Mexikóval és Kanadával (USDCA). Ezen túl, mindent felülírt az, hogy az elnök a belpolitikai problémákra koncentrált, főképpen, „mert a demokraták arra vesztegették az idejüket, hogy az elnököt az alkotmány 2. cikkelyének, 4. bekezdése alapján megvádolják”.

Magyarországot az EU nagy ernyője alatt, annak egyik tagállamaként, valamint NATO-szövetségesként kezelik Washingtonban. Amit Orbánék sikerként igyekeznek eladni, azt, hogy a magyar NATO-hozzájárulást fokozatosan megemelik a GDP 2 százalékára – nos, ezt már Antallék, majd Hornék is megígérték, ám máig nem valósult meg, „de a kilencvenes évek elején Magyarországnak még kicsit nagyobb volt a stratégiai jelentősége, jelen pillanatban már a NATO-n belül közelít a nullához”. Ami pedig az amerikai fegyvervásárlásokat illeti, az nem tétel Washington számára, hiszen az amerikai fegyvereladások évi mennyiséghez képest szinte semmit nem jelent. Nagy sikerként igyekeznek beállítani a védelmi együttműködési megállapodást aláírását is – de ezt sem lehet pozitívnak tekinteni, hiszen már régen meg kellett volna születnie. Arról nem is beszélve, hogy a többi NATO-tagállam  a kezdetektől beleegyezett a megállapodás megújításába, miközben Magyarország mostanáig vonakodott. Ezért inkább negatív képzetet váltott ki az amerikaik számára ez az egész ügy. „Én nem hiszem, hogy a védelmi megállapodás miatt jöhetett végül létre a Trump-Orbán találkozó a Fehér Házban” – mondta egy elterjedt vélekedésről.

S hogy a fentiek fényében miért fogadta mégis az amerikai elnök a magyar kormányfőt? Radványi szerint, ez vélhetően a Trump és bizalmi embereinek szűk köréhez tartozó  David Cornstein kifejezett kérése lehetett. És nem is volt ez akkora nagy dolog. A találkozó fél óráig ha eltartott, s a legalacsonyabb szintű amerikai elnöki találkozó volt. 2019-ben sorra kaptak ilyen, sőt komolyabb lehetőséget a térségbeli vezetők, akik közül volt olyan – például a lengyel –, akit szmokingos-díszvacsorás állami látogatásra hívott meg Trump.

Átlátnak Orbánon

„Orbán Viktornak semmi stratégiai jelentősége nincs Washingtonban, átlátnak rajta, kiválóan ismerik az ügyleteit – ne legyen senkinek sem kétsége afelől, hogy az amerikai Pénzügyminisztérium speciális nyomozó osztályánál ott vannak azok a dossziék, amelyek Orbánék pénzügyi tranzakcióit rögzítik szerte a világon. S hogy miért nem reagálnak minderre, dacára annak, hogy több olyan – tényekkel alátámasztott – jelentés (például a Microsoft-ügyben), illetve beadvány és beadvány-kiegészítés is született, amely korrupcióra való hivatkozással szankcionáltatná a magyar kormányfő, család- és szűk köre tagjainak az ügyleteit? – merül fel óhatatlanul a kérdés, amire Radványi – aki az egyik ilyen (a globális Magnitsky törvény keretében készült) beadvány készítője – azt fejtegette, hogy ennek politikai okai vannak.  De ez nem jelenti azt, hogy az ügy nem létezik, azt bármikor hivatalosan elővehetik.

Orbánék szénája nem áll jól Washingtonban – nagyon kevés dologban van kétpárti megegyezés az amerikai Kongresszusban, az egyik ilyen az Orbán-kormány negatív megítélése. „A Kongresszustól Orbán semmi jót nem várhat, és ne feledjük: a Kongresszusnál van az erszény hatalma” – hívta fel a figyelmet Radványi.

Ha ez így van, akkor – ha az amerikaik számára oly fontos sajtószabadság területéről hozunk példát –  miért vonták vissza a szabad magyar sajtó támogatásának pályázatát, illetve miért van az, hogy  a fel-felröppenő hírek ellenére, egyre csak húzódik a Szabad Európa Rádió újraindításának ügye? Radványi úgy látja: a figyelem nem ide irányul, az impeachment-tel kapcsolatos tevékenység a Képviselőházban, valamint az elnök kül- és belpolitikai prioritásai ellehetetlenítették, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzanak. (Az interjú készítése után érkezett a hír, hogy előmozdulás történt a SZER magyar adásának újraindítása ügyében.)

Várakozások az idei esztendőre

Mit vár az idei évre a kétoldalú kapcsolatok terén – kérdeztük a szakembert, aki lakonikus rövidséggel azt válaszolta, hogy semmit. „Amerikának jelen pillanatban nagyobb problémái és fontosabb partnerei vannak, mint Orbánék”. Bár nem feltétlenül kellene ennek szerinte így lennie – ha például a stadionokra elköltött irgalmatlanul komoly pénzeket mondjuk a kíberbiztonságba ölték volna, akkor a magyar tudásalapot ismerve el tudtak volna érni olyan eredményeket, amelyek vonzóbbá tennék az egész országot is az USA számára. Meg persze az is kellene, hogy olyan ember álljon a magyar külügy élén, akire odafigyelnek és akivel konzultálnának Washingtonban is. És olyan nagykövet is kellene, aki számít Washingtonban – sorolt néhány olyan feltételt, aminek teljesülése növelhetné Magyarország jelentőségét az USA számára. „Az USA az egyedüli szuperhatalom ma a világban, Magyarország pedig nem tétel eme szuperhatalom számára – bármilyen szomorú is ez Orbánék számára. Az egy dolog, ami Magyarországról látszik, de más a valóság” – szögezte le Radványi Miklós.