Szép álmokat, Magyarország!
Azt szokták mondani, hogy a választás a demokrácia ünnepe. Lehet, hogy miénkénél szerencsésebb országokban ez így van, mi azonban nem vagyunk szerencsés ország, itt 2010 óta Orbán Viktor és nertársai uralkodnak, ennél fogva a választás mifelénk nem ünnep, hanem kellemetlen kötelezettség, aminek senki sem örül, és amin jobb mihamarabb túl lenni.
Most Bajáról jöttek olyan hírek, amelyek a fenti állítást alátámasztják. A helyi önkormányzati újságban az ellenzéki képviselők fotóit photosoppal megdolgozták. Volt, akinek az orrát nagyobbították meg, másoknak a bőrét sötétítették, akadt olyan is, akit megkancsalítottak.
Ez nettó aljasság, másként mondva, gazemberség. Nem magányos elkövetőről van szó, hanem csoportosan, különös kegyetlenséggel elkövetett politikai garázdaság történt. Ezeket a manipulált fotókat ugyanis valaki kitalálta, engedélyezte, megcsinálta, kinyomtatta, terjesztette. És ne legyenek illúzióink, a tűzparancs a legfelsőbb szintről jött, ott nyomták a képzeletbeli pecsétet a leiratra, melynek lényege, hogy csak a halott ellenzéki a jó ellenzéki.
Jobb helyeken az olyan gazembereket, akik csúfot űznek az emberek demokratikus jogaiból, eltiltják a közügyek gyakorlásától. Öt évre tízre, örökre. Elrettentésül, nem mellesleg a társdalom egészséges részének védelme érdekében.
Egyelőre nincs gazdája a bajai bűncselekménynek, vélhetően nem is lesz. Sőt, nemcsak, hogy gazda nincs, de akik elkövették ezt a gazemberséget, még magát a tényt sem ismerték el. Az önkormányzat lapjánál azt mondják, hogy ők nem manipulálták a képeket, azaz, legalábbis e magyarázat szerint, az ellenzéki képviselők nagy orrúak, sötétbőrűek, kancsalok.
Mindenki gondoljon erről azt, amit akar, vagy, amit mer.
A társadalom jelen pillanatban tehetetlen ezekkel a gonosztevőkkel szemben. Nem az ellenzéknek kellene felháborodni ugyanis rajtuk és miattuk, hanem mindenkinek, aki demokratának tartja magát. Normálisnak. Vagy csak tisztességesnek. Esetleg embernek.
Egyre nehezebb ezt megérteni, mert egyre jobban belebonyolódunk a bennünket körülölelő és fojtogató mocsárba. Olyan mélyen vagyunk, és olyan reménytelenül, hogy már észre sem vesszük, hol vagyunk, Morális mélységekbe merültünk, ott van már az egész ország, azok is, akik még tiltakoznak ellene, de leginkább azok, akiket már semmi nem érdekel, mert elég nekik, hogy kapnak egy zsák krumplit, vagy, mint legújabban Józsefvárosban, nyolcezer forintot per kopoltyú.
Becsületünk az ára a választási krumplinak, gyermekeink jövője a nyolcezer forintért megvásárolt szavazatnak.
Szép álmokat Magyarország! Nem ígérhetjük, hogy könnyű lesz az ébredés.
