Színpadra magyar!

Sok tömeg-megmozduláson és nagygyűlésen résztvevő emberként egészen biztosan állítom, hogy húsz személy (politikus, előadó stb.) színpadi fellépése nem célszerű, és egy program keretében nem is képes az ünneplő tömeg figyelmét lekötni. Egy-egy szereplőnek legfeljebb 5 perce lesz, a felkonferálások minimum 30 másodperc/fővel kell számolni. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki becsülettel betartja a kiszabott időt, akkor is 110 perc - csaknem két óra – a „műsoridő”.

A tizenötödik szereplő színrelépésekor már senki nem fog emlékezni arra, hogy ki volt és mit mondott a harmadik. Egyébként 5 perc alatt nem lehet „lezavarni” egy ünnepi beszédet, a jelszavak ismételgetése pedig igen unalmas. A kijelölt (felkért) pártszónokok nem a politikai közösségek első emberei: nem is értem, hogy az MSZP, a Jobbik elnökei vagy az LMP társelnökei miként mondhattak le a nyilvános szereplés jogáról!   

Bizony elmondom a saját – sajnos nem megvalósuló - koreográfiámat, még ha meg is köveznek érte. Felléptettem volna Budapest két „márciusi ifját”, a két főpolgármester-jelöltet, Karácsony Gergelyt és Puzsér Róbertet. 30-30 percben elmondhatták volna, hogy mit gondolnak fővárosunk és az ország jövőjéről, „felesben” - akár egymást váltva – felolvashatták volna az ellenzéki tizenkét pontot, reagálhattak volna az EU kontra Magyarország aktuális ügyeire és természetesen megemlékezhettek volna a 48-as hősökről. Alaposan, lényegre törően és lelkesen. Előtte szavalat, utána zene. Vagy fordítva.

Nézzük csak, mit csinál a nagy rivális! A központi ünnepség 10.30-kor a Nemzeti Múzeumnál kezdődik, ahol Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő köszönti a megemlékezőket, majd Orbán Viktor mondja el ünnepi beszédét. Miniszterelnökök szónokolnak és abszolút nincs szükségük sem alpolgármesterekre, sem pedig helyettes államtitkárokra. Akik rájuk – Orbánra és Morawieck-re - kíváncsiak, minden mondatukat meg fogják jegyezni.

Szervezést és rendezést lehet az ellenféltől is eltanulni. Mást úgysem nagyon érdemes….