Szolidaritás magyar módra
A pedagógusok többségükben – mintegy 140 – 150 ezer munkavállaló – két, jelentősebbnek nevezhető szakszervezetbe tömörülnek. Óvatosan írom le a számokat, mert a szakszervezetek valós taglétszámát nagyon nehéz felderíteni. Ezért úgy döntöttem, hogy szándékosan és jelentősen „fölé lövök”, már csak a sértődés elkerülése érdekében is. A kisebbiknek – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének - biztosan nincs 5 ezer tagja, a nagyobbik – a Pedagógusok Szakszervezetének – taglétszáma biztosan nem éri el az 50 ezret. (Valószínű, hogy mindkét esetben célszerű felezni számokat).
Rögtön hangsúlyozom, egy szervezet erejét, befolyását, tevékenységének színvonalát nem csak az mutatja meg, hogy mennyi fizető tagja van. Számít a képviseleti terület specialitása (pl.: a közlekedés stratégiai ágazat), de meghatározó lehet az intézményi hálózat földrajzi elhelyezkedése is. Sok egyéb szempont is felmerülhet, de az semmiképpen nem elhanyagolható tényező, hogy az adott ágazat/szakma munkavállalói közül mennyien vállalják – elsősorban a munka erőpiaci szempontból aktívnak minősíthetők (tehát nem nyugdíjasok) – a szakszervezeti tagságot és az idevonatkozó díjfizetést.
Olvasom, hogy a kisebbik tömörülés (PDSZ) – „Sztrájk mindenkiért!” felhívással – kétórás szolidaritási sztrájkot hirdet március 14-re, ezzel kifejezve támogatásukat és együttérzésüket a közszolgálatban ugyanezen a napon munkabeszüntetéssel tiltakozó dolgozókkal. Ez derék dolog: támogatásra, empátiára, buzdításra mindenkinek szüksége van. A nagyobbik pedagógus tömörülés (PSZ) nem tart „kistestvérével”, mi lehet az az ok, ami miatt nem egységesen lép fel a szakma?
Nekem hiányérzetem van. Mit gondol a jelzett szolidaritási sztrájkról a többi pedagógus szakszervezet? Például a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és a - korábban már említett – Pedagógusok Szakszervezete. Ha jól látom honlapjaikat, meg sem említik a PDSZ akcióját, mintha az nem is lenne meghirdetve. Nőnapi megemlékezésből viszont olvastam eleget, de az is lehet, hogy már mindenki az Anyák Napjára készül. Kívülállóként csak annyit érzékelek, hogy itt bizony porszem került a gépezetbe (nem először és vélhetően nem is utoljára). Végül is az ő dolguk. Úgy tűnik a szakszervezeti összefogás és a szakszervezeti szolidaritás kimegy a divatból. Ha így folytatják, a szakszervezet is kimegy.
Nem kell aggodalmaskodni. A tanárok és oktatók összes problémáját majd megoldja a - törvény által kényszertagsággal létrehozott, az állam megnyújtott kezeként működő és mindent jóváhagyó – Nemzeti Pedagógus Kar, amely nem dolgozói érdekképviselet, viszont minden pedagógus a tagja. Ott aztán vitának és szolidaritásnak biztosan nincs helye, és így teljes az egység.
