Tarjányi szerint Putyin nem adta fel, de atomcsapástól kevésbé kell félni

Nem várt túlzottan sokáig Vlagyimir Putyin hadigépezete: a Krím-félszigetet az orosz „anyafölddel” összekötő kercsi híd hétvégi részleges felrobbantása után (amit minden jel szerint az ukránok követtek el), hétfőre virradóra Ukrajna-szerte rakétatámadások érték nem csak az infrastrukturális és kommunikációs, hanem a lakossági célpontokat is. A fővároson, Kijeven kívül olyan, az ország nyugati határán fekvő településeket is támadták az oroszok, mint Lviv vagy Ivano-Frankivszk. A támadások civil halálos áldozatokat is követeltek, s rengeteg lakóépület dőlt romba, rongálódott meg. 

A BBC mellékelt térképe mutatja, mennyire voltak kiterjedtek ezek a rakétatámadások, amelyek egyébként részben (konkrétan három manőverező robotrepülőgép segítségével) egy harmadik ország, Moldova légterén keresztül haladva jutottak célba. 

Forrás: BBC

Vajon ez most azt jelenti, hogy minden, az oroszok által maguknak „megnépszavazott” terület elleni támadás után ez következik? Meddig mehet ez? Eszkalációra lehet számítani? Tarjányi Pétert kérdeztük.

A biztonságpolitikai szakértő szinte a kérdést sem engedte végigmondani, ugyanis rögtön az elején tisztázni szerette volna, mennyire nem helytálló a „bosszú” emlegetése ebben az esetben. Bár nagyon sok helyen olvasta, látta, hallotta, hogy Putyin bosszúból rendelt volna el válaszcsapásokat ukrán célpontok ellen, azt ő érthetetlennek tartja. „Háborúban áll egymással a két ország, háborúban pedig nem létezik olyan, hogy bosszúállás, hogy a Tanú című filmből idézzek egy idevágó mondatot: ’csapásokat kapunk és csapásokat adunk, Pelikán elvtárs’”. De éppen ennyire elfogadhatatlan az is, hogy egyes szakértői grémiumok azt mondogatják, hogy az ukránok túlléptek egy határt a kercsi híd elleni támadással. A katonai logika mentén ugyanis teljesen természetes, hogy az ukránok – tüzérségi- vagy szabotázsakcióval – megpróbálnak kárt tenni a biztonságosan és jól működő, nagy kapacitású szállítási útvonal kulcseleme, a tengert, a Krím félszigetet az orosz anyafölddel összekötő hídban, amin keresztül az utánpótlást is biztosítják például Herszon, Zaporizzsija felé – mutatott rá, hozzátéve: a támadás milyensége attól függött, hogy odaér-e a háború,  tüzérségi eszközökkel el tudják-e érni, vagy egész más módon, szabotázzsal tudják végrehajtani. 

De éppen így nem érti a csodálkozást az orosz válaszcsapás kapcsán sem. Elvégre a felek háborúban állnak egymással, Oroszország stratégiai útvonalát megtámadták, erre érthető a válaszcsapás. „Az, hogy ez be is következett, azt jelzi, hogy a katonai doktrínájuk értelmében az oroszok visszaütnek, ha csapást szenvednek el”.

Az más kérdés, hogy a Kijev és az ország számos más települése ellen cirkálórakétákkal elkövetett támadás célpontjai mennyire voltak civil, vagy inkább katonai célpontok. Mit támadtak inkább, lakossági célpontokat vagy olyan parancsnoki állásokat, kommunikációs rendszereket, amelyek elpusztítása az ukránoknak ugyanúgy fájhat, mint az oroszoknak a kercsi híd megrongálása. Tarjányi szerint erre a kérdésre egyelőre nem lehet még pontosan válaszolni.

Most nagyon felszisszent a világ az orosz válaszcsapáson, és azon, hogy tragikus módon, civilek is életüket veszítették, „de hát könyörgöm! A kercsi híd elleni ukrán támadásnak is voltak polgári áldozatai” – emlékeztetett, mondván, nem lehet csak az egyik oldalon ezt számon kérni, a másikon pedig nem, még ha ukrán is az a másik oldal.

Vajon a hétfői nagyszabású cirkálórakétás támadással Oroszország nyomatékot akart annak is adni, hogy a népszavazással orosz területté nyilvánított négy kelet-ukrajnai megye térségben végrehajtott ukrán támadásokat Oroszország elleninek veszik, s ennek megfelelően adnak majd rá választ? – kérdeztük. „Értem, hogy ezt mondják, de hát bolondok lennének nem támadni az ukránok, elvégre háborúban áll a két ország” – mondta,. leszögezve: „az orosz feltétel tarthatatlan”. Mint ahogy az volt tavaly decemberben is, amikor az oroszok közölték, hogy akkor tudnak bármitől eltekinteni, ha Ukrajna nem lesz a NATO tagja, és a katonai szövetség visszavonul az 1997-es határokig.  Ez is teljesíthetetlen volt, „most pedig az oroszok megint olyan mondanak, amit nem lehet elfogadni, Ukrajna nem fogadhatja el ezeknek a népszavazásoknak az eredményét, azt, hogy az oroszok – a Pál utcai fiúk szavaival élve – ’einstandolták’ Ukrajna egy részét”. 

Arra is kíváncsiak voltunk, új helyzet állt-e elő azzal, hogy Moldávia területén keresztül lőtt ki a tengerről Oroszország ukrajnai célpontra programozott cirkálórakétákat. „Nagyon csodálkoznék, ha most először fordult volna elő” – reagált a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint ez akkor lenne érdekes, ha egy NATO-ország légterén keresztül támadnák Ukrajnát az oroszok. Moldávia olyan helyen fekszik, hogy a Fekete tenger térségéből egyes csapásokat csak az ő területén keresztül tudnak végrehajtani Ukrajna ellen – magyarázta.

S hogy mindezek fényében vajon mi várható? Tarjányi Péter szerint Putyin nem adta fel. Az oroszok offenzívát készítenek elő Ukrajnában. Az ukránok tovább menetelnek, eközben az utánpótlási útvonalaik tovább hosszabbodnak, s egyre nagyobb erőfeszítés kell a részükről ahhoz, hogy tartani tudják a támadási ütemet. Ez éppen ezért lassulni fog, majd meg is áll – s lesz egy pillanatnyi „csend”, egyfajta statikus állapot, ami után vagy orosz vagy ukrán offenzíva indul. Tarjányi nagyobb esélyt lát egy orosz offenzívára, merthogy mire eddig eljutnak a felek, eltelik annyi idő, hogy Oroszország felkészüljön valamifajta válaszcsapásra.

Szerinte reális-e, hogy az oroszok bevetik az atomfegyvert – ahogy sokan tartanak tőle? A maga részéről ezt továbbra sem tartja valószínűnek. Az nem kizárt, hogy kísérleti atomrobbantást valahol végrehajtanak majd, de Ukrajna polgári és katonai célpontjait nem fogják támadni atom- vagy tömegpusztító fegyverekkel – adott némileg nyugtató választ a szakértő.

Vajon ennek az is az oka, hogy a saját harcoló katonáikat is halálos veszélybe sodornák egy ilyen támadással? – vetettük fel. Tarjányi emlékeztetett arra, hogy az egykori szovjet katonai doktrínának a taktikai atomfegyverekre vonatkozó, Oroszország által átemelt részei szerint normális volt, hogy taktikai atomfegyverek támogatásával indulhatnak meg – szükség esetén – az NDK területéről a szovjet harckocsi-ékek a francia partok felé. Volt olyan úgynevezett össz-fegyvernemi védőkészlet, ami adott esetben védett a vegyi- és egy szinte a radioaktív por ellen, de valójában egyáltalán nem érdekelte az akkori doktrína szerint a katonai vezetést a sugárveszély – magyarázta. „S ez most is így van: ezt láthattuk Csernobil térségében is, ahol többszáz orosz katonát tartottak súlyosan sugárszennyezett helyszínen”.