Tarlós, a blöffkirály

Németh Péter 2019. augusztus 22. 09:20 2019. aug. 22. 09:20

„A főpolgármesteri választást nem lehet úgy kezelni, mint egy blöffökkel tarkított revánsot a tavalyi parlamenti választásért, mert arra nagyon ráfizet a város” – többek között ezt nyilatkozta Tarlós István az állami televíziónak, úgy is fogalmazhatnék: az egyik házi tévének. A mondatnak ugyan többszöri elolvasás után sem találtam semmi értelmét, ha csak el nem tűnődöm azon, hogy mit is jelent az a kitétel: nagyon ráfizet a város. Ez ugyanis, ha jól értelmezem, azt jelenti, hogy Tarlós szerint is olyan kormánya és kormányfője van ma Magyarországnak, amely, illetve aki minden további nélkül bosszút állna Budapesten és a budapestieken, ha nem úgy szavaznak, ahogy azt ők szeretnék.

Természetesen nem várható el a kormányt szolgáló műsorvezetőtől sem, hogy rákérdezzen a főpolgármesterre, ez lenne-e a normális attitűd, városvezetőként miért nem harcol azért a közel kétmillió emberért, akik tőle várják az élhető város feltételeinek megteremtését, de magának Tarlósnak sem magyarázta el még senki, hogy az ilyen kijelentések pontosan azt húzzák alá, hogy aláveti magát Orbán Viktor diktátumainak. Az interjú során később még külön is kiemeli, itt már egyértelműen, hogy kétségünk se legyen: szerinte vigyázni kell arra, hogy az együttműködés lehetősége ne szűnjön meg, mert annak a város látja kárát.

Jó, értem én, nem szeretnék naivnak mutatkozni: Tarlós mondatait a kampány részeként kell értelmezni, feltehetően azoknak a mondatoknak, kijelentéseknek el kell hangozniuk, amit a Fidesz kampánystábja előír számára. Márpedig hallhatjuk, hogy a párt prominensei naponta fenyegetik meg a lakosságot (Kósa, Lázár, stb…), hogy sem munkájuk, sem jövőjük nem lesz azoknak, akik nem tudják hova kell behúzni az x-et. Ettől a kormányzattól már-már normálisnak tekinthető egy-egy ilyen – kötelességszerűen – elhangzó kijelentés, noha annak idején, amikor Lamperth Mónika mondott valami hasonlót, akkor heves támadások érték a Fidesz részéről. A hatalom megtartása vonzóvá teheti az erő kihasználását, vagyis tényleg ne lepődjünk meg azon, ha ilyeneket hallunk. Más kérdés, hogy Tarlós mindig is szuverén egyéniségként mutatta fel magát, és ezt a választók többsége rendre értékelte is. Most azonban mintha eltévedt volna a főpolgármester a rengetegben, egyre több olyan nyilatkozatot ad, amelyben szinte sértőnek találja, hogy elindul valaki vele szemben a város vezetéséért folytatott harcba „Itt valami kormánypuccsot, vagy kormányváltást vizionálnak” – nyilatkozza a kormány rádiójában, majd rögtön hozzáteszi: alaptalan lózung, hogy ő kiszolgálja Orbán Viktort, illetve a Fideszt. Pont a mondat első fele igazolja az „alaptalan lózungot”; neki igazán nem dolga a kormányt védeni, miközben az ellenzéknek dolga, hogy Budapest megszerzését úgy interpretálja, hogy az a kormányváltás előszobája lehet.

A főpolgármester egyébként akárhogy is védekezik ellene: igenis kiszolgálja Orbán Viktort. A politikai megrendelések erősebbek nála a főváros érdekeinél, noha az nem vitatható, hogy próbál önálló döntéshozói arcot mutatni a választók felé. Ez azonban csak ritkán sikerül neki, egyre jobban belecsúszik a személyes párharcokba, sértett alapállásba. Nyilatkozatai teli vannak – ahogy ő beszélt az ellenfeleiről – blöffel, mint például ez az m1-es megszólalása is. Azt állítja például, hogy az egyetlen ellenzékijelölt-elmélet elképzelés összeomlott, ez ma már humbug, miközben pontosan tudja, hogy az állva maradt aspiránsok éppen a Fidesz emberei, szerepük éppen az, hogy elhitessék az emberekkel: az ellenzéki oldalon több jelölt van, nem csupán egy. Tarlós nem egy buta ember, sőt bizonyára szégyelli magát, hogy csak olyan figurákat találtak a kormánypárti oldal megsegítésére, mint Berki Krisztián, vagy Thürmer Gyula. A fővárosban az említett urak szűk körén kívül aligha olyan választó, aki ne lenne tisztában az ő küldetésükkel. Mellesleg ez ügyben önmagát is leleplezi a főpolgármester: ellenfeleiről, név szerint nem szól semmit, kizárólag Karácsony Gergellyel foglalkozik, őt nevezi inkompetensnek, szavahihetetlennek és tétovának.

Ez persze szíve joga, egy kampány sokféle sértést, megbélyegzést elbír, bár ha Tarlós oly büszke a saját fair play hozzáállására, maga tiltakozna ellene, hogy szinte kizárólag ő használhassa az állami médiát. De ne várjunk ilyen sokat, még Tarlóstól sem, azt azonban talán igen, hogy ha ő blöffökkel vádolja az ellenzéket, akkor ő maga tartózkodjon attól, hogy blöfföljön. Hogy torzított igazságot mondjon a Pillangó utcai fákról, vagy a zuglói költségvetésről, a „rengeteg zűrös ügyről”. Szóljon inkább arról, miért is van Budapestnek oly hatalmas adóssága.