Tartományi választások Németországban: túl sokan szavaztak a szélsőjobbra

A német lap szerint a párt eredményét nem szabad relativizálni, pláne nem szabad szépítgetni: a szavazók több mint ötöde adta a voksát egy völkisch-népnemzeti pártra, amelyet megfigyel az alkotmányvédelem, és ez vereség a demokratáknak, mégpedig nem csak azoknak, akik emiatt (is) szavazatokat veszítettek, hanem azoknak is, akik növelni tudták szavazati arányukat. A szélsőjobbtól balra elhelyezkedő pártoknak nem sikerült visszaszorítani a szélsőjobbot. Reiner Haseloff tartományi miniszterelnök és a CDU ugyan meglepően jó eredményt ért el, de ez alighanem szorosan kötődik Haseloff miniszterelnöki érdemeihez, és ahhoz, hogy sokan éppen azért szavaztak rá, hogy megakadályozzák az AfD győzelmét. 

Ilyen értelemben fennmarad a tartományban az úgynevezett Kenya-koalíció, vagyis a CDU, az SPD és a zöldek együttműködése, ha nem is túl meggyőzően, és ha sokszor a szétesés határán is állt már. Szükségből jött létre, és amikor az AfD 2016-ban a második helyre került, ez a koalíció a szélsőjobb elleni bástyaként állt össze. Hsaseloffnak egyszer kellett józanságra inteni a demokratákat, hogy megakadályozza a CDU és az AfD közötti együttműködést. Ebből a demokratáknak tanulniuk kell, és több élettel kell megtölteniük a kényszerkoalíciót. Mindenekelőtt a CDU-nak kell tovább erősítenie a tűzfalát az AfD felé, és nem csak ebben a tartományban. Az egykori NDK-ban az emberek nem kezdettől választották a szélsőjobbot. A CDU türingiai jelölése, Hans-Georg Maaßen, valamint az, hogy az ókonzervatív Értékunió elnökévé az AfD-hez közelálló Max Ottét választották, jól mutatja, hogy politikailag mennyire sérülékeny a párt. 

Jó lenne, ha a CDU tartalmilag sem egyszerűsítené le annyira a dolgokat, mint Marco Wanderwitz tette. A szövetségi kormány keleti megbízottja (CDU) azt mondta, hogy a kelet-németek egy része nem rendelkezik szilárd demokratikus nézetekkel, és elveszett a demokrácia számára. Aki ilyet gondol és mond, egydimenziósan érvel, és elfelejti a történelmet. Emellett Wanderwitz a nézeteivel nem csupán az AfD sikereit hozó okok elemzését akadályozza meg, hanem az arról szóló vitát is, hogy hogyan lehet a szélsőjobb befolyását visszaszorítani. Mindez azzal kezdődik, hogy a szélsőjobbot egyértelműen a nevén kell nevezni, és nem szabad figyelmen kívül hagyni, vagy a követőit aggódó polgároknak tekinteni. 

Armin Lsaschetnek, a CDU elnökének és kancellár-jelöltjének az élen kellene járnia Maaßen párttártsa összeesküvés-elméleteinek és antiszemita célozhatásainak a bírálatában, ahelyett, hogy védelmébe veszi a bírálókkal szemben. És mindezt világossá kellene tenni a türingiai kereszténydemokraták számára, akik Maaßenbe vetik a bizalmukat. Amennyiben Laschet hagyja, hogy Maaßen és társai így folytassák, akkor nem csupán saját és pártja esélyeit rontja az őszi szövetségi választáson, hanem Haseloffot és annak AfD elleni fellépését is. Ám a többi pártnak is le kell vonniuk a következtetéseket a vasárnapi tartományi választásból. A Zöldek ugyan valamelyest javítottak eredményükön, de nem remélhetik, hogy ezzel a lendülettel új lökést adhatnak némileg gyengült szövetségi választási kampányuknak. Az sem világos, hogy hogyan akarják elérni a céljukat, ha alig vannak gyökereik az olyan tartományokban, mint Szász-Anhalt. Ez vonatkozik az SPD-re is, amely a Zöldekhez hasonlóan a társadalom szocio-ökológiai átépítését akarják előre vinni: ehhez őszig jócskán erősíteniük kell. A Balpárt előtt még ennél is nagyobb munka áll: már Szász-Anhaltban sem az egykori keleti párt, ezért a szövetségi választás előtt át kell gondolnia és dolgoznia stratégiáját - írta az elemző.