Teátrum az egész világ

Föld S. Péter 2020. augusztus 4. 18:52 2020. aug. 4. 18:52

Bánsági Ildikó – mint arról mi is beszámoltunk – felmondott a Nemzeti Színházban. A Kossuth-díjas művésznő egyelőre nem indokolta meg a döntését, mint mondta, kell még néhány nap, ameddig részletesebben is kifejti távozásának okait.

A 168 Órának annyit azért elárult, hogy sok minden megváltozott az utóbbi időkben, úgy érzi, összecsaptak fölötte a hullámok, a színésztársadalomban egyre átláthatatlanabb dolgok történnek. „Régen, akik imádtunk együtt dolgozni és együtt lenni, most nem beszélünk, és ez nem jó.”

Tényleg nem jó, ha nem beszélünk, mert az embernek az a természetes állapota, hogy azokkal, akik körülveszik, jól érezze magát. De legalábbis elviselhetően. És ha körülnézünk a szűkebb világunkban, azt kell látnunk, hogy nem csak a színházakban lettek egyre átláthatatlanabbak a viszonyok. Ha most egy bűvös szerkezet segítségével, akárcsak egy félórára, visszacsöppenhetnénk a 2010 előtti Magyarországra, megdöbbennénk, hogy mi lett a hazánkból.

Nemcsak a közelmúlt történései ijesztők. Nem csupán az, ami az Indexszel, vagy épp a Színház és Filmművészeti Egyetemmel történt. Nem csak magyar tudomány szétverése és lefejezése, a CEU elüldözése dermesztő. Vagy az, hogy ma gyakorlatilag csak olyan népszavazásnak lehet esélye, amelyet a kormány kezdeményez. Nem lehet sztrájkolni, mert számtalan bürokratikus akadály nehezíti a munkabeszüntetést, a kormány-közeli NER-lovagok lenyúlták a fél Balatont, ha az átlagember fürdeni akar a ma már csak nevében magyar tengerben, vagy valamelyik parti hotelben megszállni, az ő pénztárcájukat gazdagítja.

Nem kell ahhoz színésznek lenni, hogy az ember rosszul érezze magát.  Egyre többen vannak, akik kétszer is meggondolják, hogy kinek mit mondanak, kit és mit lájkolnak a Facebookon. Mert baj lehet ebből is, mint ahogyan baj lehet bármiből, ami nem kompatibilis a NER eszmeiségével és gyakorlatával. Legújabban éppen a Facebookot akarja megzabolázni a hatalom, mert nem tudja elviselni, hogy még mindig van olyan közösségi felület, ahol nem az ő szabályai érvényesek. Egy hely, ahol nem ő diktálja a feltételeket, nem ő mondja meg, mi számít kirekesztőnek, gyűlölködésnek, uszításnak.

Két részre szakadt ez a szomorú ország. Az árkok soha nem voltak ennyire mélyek, és talán soha nem látszott ennyire reménytelennek a betemetésük.

Bánsági Ildikónál most betelt a pohár, a színésznő úgy döntött, hogy távozik a nemzet nevét viselő színházból. A függöny, már amennyiben a Fidesznél is nagyobb hatalom, a járvány engedi, ősszel újra felgördül. 

A show megy tovább.