Tessék mondani, ez már a szocializmus?

Szekeres Imre 2020. június 1. 07:51 2020. jún. 1. 07:51

Nincs unalmasabb dolog, mint egy költségvetés, főleg akkor, amikor az elmúlt évtized tapasztalata, hogy úgysem úgy fognak történni a dolgok, ahogy a törvényjavaslatban szerepel. Most sincs másként, azzal kiszínezve, hogy átcímkéztek néhány tételcímet válságra, védelemre. Így lett például a foglalkoztatási alapból gazdaságvédelmi alap. A lényeg ugyanaz: itt a piros, hol a pirost játszanak az emberek pénzével, a közös kasszával. Miközben nagy hangon harsogják: öt százalék növekedés lesz 2021-ben! Vagyis jövőre ott leszünk, ahol tavaly voltunk. Nem nehéz kiszámolni, ha nagyjából öt százalék visszaesést jósolnak az idénre, és öt százalék növekedést terveznek a következő évre: ez – Jó esetben – helyben járás.

Ebben a környezetben lépett a nyilvánosság elé a Magyar Szocialista Párt az újjáépítés programjával, vagyis azokkal a kidolgozott javaslatokkal, amelyeket benyújt majd a költségvetéshez. Jogos a kérdés: mi értelme ennek, hiszen úgyis leszavazzák. A második házasságra szokták mondani, hogy az a remény győzelme a tapasztalat felett. Így van ez a mai világban az ellenzéki javaslatokkal. Mégis: hátha elfogadnak néhányat – sajátjuknak feltüntetve – a hatalmi párt (Oroszországban hívják így, az ottani Fideszt) képviselői. Persze az a valószínűbb, hogy nem így lesz, de akkor is van jelentősége annak, hogy érdemi választási lehetőséget ismerhet meg a közvélemény egy része. Azt, hogy lehetne másképpen is.

Amire most az MSZP vállalkozott, az jelentős fordulat. Nem a megszokott ellenzéki kritikát ismétli, nem az unalomig ismert, egyébként mára érvényességüket veszített társadalom- és gazdaságpolitikai tételeket visszhangozza. Világosan beszél: nemcsak a vírusválság következményei, hanem az elmúlt évtized Magyarországot zsákutcába vezető kormányzati politikája okán is, újjáépítésre van szükség. Azonban nem általános óhajokban, megszokott mantrákkal teszi ezt, hanem olyan, szakmailag megalapozott, konkrét javaslatokkal, amelyek a költségvetés keretei között már 2021-ben is megvalósíthatók lennének. Egyidejűleg lépést jelentenének egy igazságosabb Magyarország irányába és ugyanakkor megvalósíthatók.

Jó példa a 13. havi (53.heti) nyugdíj ügye. A nyugdíjazás mai rendszere az indokolt arányoktól elszakítva, 2010-től és még erőteljesebben 2015-től megnövelte a nyugdíjak közötti különbséget. Oly mértékű igazságtalanságot teremtve ezzel, hogy a 13. havi nyugdíj kifizetésekor, lesznek olyanok, akiknek ez a juttatás több lesz, mint egy átlagos nyugdíjas éves nyugdíja. Az MSZP ezért javasolja, hogy mindenki azonos összegű – az átlag nyugdíjnak megfelelő – 13. havi nyugdíjat kapjon, mert valamennyi nyugdíjas „ugyanannyit ér" a társadalomnak. A bevásárláskor is mindenki ugyanannyit fizet a kosarába tett termékekért. Ezzel az azonos összegű 13. havi nyugdíjjal az idősek közel kétharmada jobban jár, mintha a nyugdíjak arányában fizetnének nekik. Ez a megoldás ráadásul költségvetési többletforrás nélkül teszi lehetővé az alacsony nyugdíjasok helyzetének javítását és az öregségi nyugdíjon kívül, nyugellátást kapó árvák, az özvegyek és a szülők is megkaphatnák ezt a juttatást.

Az MSZP a garantált szociális minimum bevezetését is javasolja, amely biztosítja a nélkülözés-mentes élethez szükséges jövedelmi szintet a közösségi javak és szolgáltatások, jövedelem-kiegészítés, szociális juttatások révén. Spanyolországban hasonló javaslatot tett az ottani szocialista miniszterelnök – éppen a napokban. Ez a javaslat nem más, mint az alapjövedelem bevezetése azok számára, akiknek a jövedelme, juttatásai nem érik el a létminimumot, ami ma havi 125 ezer forint. A közvélemény-kutatások szerint, több, mint 80 százalékos a támogatottsága az állam részéről történő jövedelem-kiegészítésnek az ennél kevesebbel rendelkezők esetében. Fontos a társadalmi egyetértéshez az is, hogy a szakszervezetek és a munkaadók állapodjanak meg a mainál magasabb bérekben. A szakértők szerint, az lenne szükséges jövőre, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló minimálbére 180 000 forint, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben pedig, a garantált bérminimum  230 000 forint legyen. Ezt kell kiegészíteni azzal, hogy az MSZP javaslata alapján, a közfoglalkoztatottak bére se legyen alacsonyabb, mint a mindenkori minimálbér és az ápolási díjak alapösszegét a minimálbér szintjére, a GYOD összegét a minimálbér 125 százalékára emeljék.

Nagy fába vágta a fejszéjét az MSZP, amikor kijelöli az egészségügy átalakításnak célját is, azt, hogy minden magyar állampolgár megfelelő és azonos egészségügyi szolgáltatásokat kapjon az állami egészségügyi rendszerben. A védőoltás, a vizsgálat, az időben történő ellátás, műtét, kórházi ágy, utógondozás nem ajándék. Ezek mindenki számára – aki saját jogán vagy a közösség gondoskodása révén biztosított – azonos színvonalon járnak. Senki sem maradhat ellátás nélkül, senki sem szenvedhet amiatt, halhat bele abba, hogy nincs kötszer, műszer, orvos vagy éppen mentő. Ehhez növelni kell a gyógyításra szánt költségvetési kiadásokat (az egészségügyi alap gyógyító-megelőző költségvetését 700 milliárd forinttal), amiből fedezhető az alapellátás és a háziorvosi praxisok költségeinek 70-80 százalékos emelése. Így a háziorvosi rendszer megerősíthető, a csoportpraxisok ösztönzése, valamint a kórházak dologi kiadásának emelése biztosítható. A megnövelt költségvetési támogatás biztosítaná az orvosok, ápolók bérének 70-80 százalékos emelését – a Magyar Orvosi Kamara javaslatai alapján.  Az egészségügy dolgozói így egy munkahelyen tudnák megkeresni a tisztességes megélhetéshez szükséges és a társadalmi megbecsülést kifejező jövedelmüket. A tűrhetetlen hozzáférési esélykülönbségek mérséklése érdekében, az orvosok és ápolók számára a hiányterületeken és hiányszakmákban ösztönző pótlékokat, szakképzési kedvezményeket és letelepedési támogatást (lakás- és/vagy gépjárművásárláshoz is) indokolt alkalmazni.

Jogos kérdés, hogy miből fedezhetők az MSZP javaslatai. A javaslatok kiadási többleteinek ugyanis bele kell férniük a költségvetésbe, még akkor is, ha a válság miatt egyébként is megugrik a hiány. Ezt ma kivételes körülmények segítik, mert Európa és Észak-Amerikai paradigma váltáson ment át az elmúlt hónapokban: a helyreállítás (amit az MSZP újjáépítésnek nevez) érdekében nem restrikciót, hanem pénzbőséget teremtenek. Így tehát gondosan mérlegelve a költségeket és a kockázatokat, az MSZP három forrással számolhat: a költségvetési kiadások átcsoportosításával a nem feltétlenül szükséges feladatoktól, az EU várható támogatási alapjával és hitelkeretével, és azzal, hogy a kiadások egy részének fedezésére a magyar állam kötvényeket bocsát ki, amelyeket monetarizálni javasol, az MNB bevonásával. A hiányzó fedezet előteremtésére, harminc- vagy ötven éves lejáratú, nulla százalékon kamatozó államkötvényeket lehetne kibocsátani, amelyet az MNB vásárol meg. A jegybank közvetlen államkötvény-vásárlása ebben a nagyságrendben nem veszélyezteti az árstabilitást és az alacsony külső adósság miatt, egy várhatóan átmeneti fizetési mérlegromlás is kezelhető.

Nyilván vita lesz az MSZP javaslatairól. Nemcsak a most leírtakról – és ez önmagában is jó hatású. Értelmes, felelős emberek párbeszéde viszi ugyanis előre a dolgokat. Így van ez akkor is, ha a magyar miniszterelnök a Kossuth Rádióban mondja tovább a péntek reggeli bornírtságokat, amelyeket már lehet, hogy maga is elhisz. Érdemes időnként a YouTube-on Hoffit hallgatni és vele énekelni: „Lázítani! Próbálj meg lázítani.”