Titoktartásra kötelezték a Honvédkórház dolgozóit
Hétfő délután 6 órakor egy húszas éveiben járó agysérült lányt szállított be a mentő a Honvédkórház sürgősségi osztályára, epilepsziás rohammal. A lánnyal volt 62 éves édesanyja is.
A korházba érkezést követően a fiatal hölgyet hordágyon betolták a sürgőségi osztályra, majd ahogy ilyenkor lenni szokott, a mentősök rohantak tovább. Az osztályon már ekkor teltház volt, ami az idő előrehaladtával csak egyre rosszabb lett.
A fiatal lány és az édesanyja türelmesen várakoztak, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis röpke 3 óra elteltével megérkezett a triage-os nővér, aki egy függöny mögé betolta a beteget, hogy elvégezze a labor-, és EKG-diagnosztikát.
Mivel az ilyen típusú vizsgálathoz értelemszerűen félmeztelenre kell vetkőzni, a lány is levetette a pólóját. Az első döbbenet ekkor következett.
A vizsgálatot végző nővér - aki jelen esetben férfi volt -, elkezdte mustrálni a beteg mellét, majd megkérdezte, hogy eredetiek-e vagy szilikon.
Az agysérült beteg, aki epilepsziás roham miatt került a kórházba, azt sem tudta, hogyan kell ilyenkor reagálni. Hirtelen fel sem fogta, miért tesznek fel neki ilyen kérdéseket. A dolog akkor kezdett gyanússá lenni, amikor a férfi arról kezdte el faggatni, hogy él-e nemi életet. A lány, miután minden kérdésre válaszolt, és a férfi biztosította arról, hogy gyönyörűek a mellei, azt az ígéretet kapta, hogy előre fogják venni a várakozók listáján.
A beteget ekkor újra kitolták a folyosóra, és folytatódott a várakozás…
Az édesanya először öt óra elteltével kezdett el türelmetlen lenni. Odament ahhoz a nővérhez, aki a betegfelvételt intézi, és közölte, hogy el szeretnének menni. Szeretné elkérni a lánya leleteit.
A nővér arra kérte, hogy várjanak még egy kicsit, nemsokára biztosan sorra kerülnek. És újabb hosszú órák következtek...
Hajnal egykor szakadt el a cérna. Az édesanya erélyesebb hangnemre váltva kérte ki magának, hogy így bánjanak velük. Az egyik nővérrel közölte, hogy azonnal elhagyják a kórházat, és felszólította, hogy adják oda a lánya összes papírját.
És most jön a lényeg:
A vitában a nővér teljesen megtörve elnézést kért az édesanyától, és elmondta, hogy minden igyekezetük ellenére képtelenek ellátni a betegeket. Az egész éjszaka összesen két orvos volt az osztályon, ebből az egyik egy Szent János Kórházból aznapra átvezényelt aneszteziológus, akinek semmilyen helyismerete nem volt. A nővér hozzátette, hogy múlt héten még rosszabb volt a helyzet, ugyanis akkor egy huszonéves szemészt osztottak be ügyeletbe, "akinek életében soha nem volt a kezében még fonendoszkóp".
A nővér bevallása szerint azonban teljesen tehetetlenek, mivel titoktartási szerződést írattattak velük alá, és megfenyegették őket, ha valaki a nyilvánosság előtt panaszkodni mer, azt azonnal kirúgják.
Erre reagálva az édesanya rámutatott a falon lévő táblára, amely még mindig a múlt héten elbocsátott Zacher Gábort jelölte meg osztályvezető főorvosként, és hozzátette, hogy neki legalább volt annyi vér a pucájában, hogy vállalta a kockázatot: nem asszisztál ehhez tovább.
A nővér erre azt mondta, hogy reggel ő sem csak a műszakot fogja leadni, hanem a felmondólevelét is.
Ezt követően az édesanya és a lánya hét óra várakozás után -orvosi vizsgálat nélkül -, elhagyták a kórházat.
