Tíz évfolyamos általános iskola lenne az ideális

Kedden jelent meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) éves oktatási jelentése az „Education at a Glance 2020” kiadvány. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) közleményt adott ki arról, hogy az OECD-jelentés szerint Magyarországon nemzetközi összevetésben is kimagasló szerepet tölt be a munkahelyen végzett gyakorlati képzés, jók a szakképzettséggel rendelkezők elhelyezkedési esélyei, és folyamatosan emelkednek az oktatói bérek. Ez a tájékoztatás elég rózsaszínűre festi a magyar szakképzés helyzetét. De tényleg ennyire rózsás? A kérdést Nahalka István oktatáskutatónak tettük fel.

Azt, hogy egy ország milyen képzési utat választ, azt mindenki maga dönti el – válaszolta Nahalka István. - Ahol nem ezt, hanem a tanműhelyben való oktatást preferálják, ott nyilván a tanműhelyekben végzik jól a gyakorlati képzést. Csakhogy ott a tanműhelyek is eleve a legmodernebb technikával vannak felszerelve. Nálunk nem egészen ez a helyzet, ha egy diák szerencsés, akkor olyan munkahelyre kerül, ahol ilyenek a feltételek. Magyarországon azonban, többnyire nem az ilyen technikával felszerelt cégek várják a tanulókat. Ráadásul a cégek sem annyira érdekeltek benne, hogy vállalják az oktatásukat.

Azt, hogy melyik képzési forma a jobb, nem lehet eldönteni.

Az elhelyezkedési esélyekről csak annyit, hogy a koronavírus-járvány megjelenése előtt hazánkban munkaerőhiány volt, az elhelyezkedést nem a képzés minősége, hanem a munkaerő-piaci helyzet határozta meg.

Az oktató bérekről csak annyit, hogy azután jutottak jelentősebb fizetésemeléshez, hogy miután a szakképzés az EMMI-ből az ITM-hez került, a szakképzésben oktatóktól megvonták a közalkalmazotti státuszukat. Azoktól is, akik közismereti tárgyakat oktatnak. A kapott 30 százalékos béremeléssel az ebből adódó veszteségeket pótolta, de csak részben a kormány. A tapasztalat szerint az itt dolgozók hangulata nem túl vidám, inkább tartanak a jövőtől.

Magyarországon a pedagógusbérek 2013-tól emelkedtek, hiszen az átlag pedagógusbérek addigra jelentősen elmaradta a diplomásbér átlagától, és az oktatásban dolgozók bére pedig a nemzetgazdasági átlag alá került. S mivel az oktatásban dolgozók nagy többsége diplomás, szükség volt a bérük emelésére. S, bár 2018-ra sikerült is a nemzetgazdasági átlag fölé tornázni, az elmúlt két év alatt ismét az alá csúszott. Az említett, a szakképzésben oktatóknak adott 30 százalékos béremelés ezt kívánta enyhíteni.

Ami a folyamatban levő szakképzési reformot illeti, abban az oktatáskutató ugyan lát némi előrelépést, de szerinte ennél jóval többre lenne szükség.

Úgy véli, először is alaposan el kellene gondolkodni azon, mi az alapvető célja a szakképzésnek?  Az, hogy a tanulókat felkészítsük a végzés utáni azonnali munkavégzésre? Nahalka István szerint ezen a gondolaton a világ már rég túl van.  Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a diákokat az egész életen át tartó tanulásra készítsék fel. Hiszen a technika olyan gyorsan változik, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben olyan biztos alapokat kellene elsajátítaniuk, amelyekkel egy kevés után képzéssel úrrá lehetnek a technikai változásokon.  Ez a gondolkodás még mindig nem kellő erővel hatja át a szakképzés oktatását.  Azoknak a szakmáknak a száma, amelyekre az iskolai szakképzésben készítenek fel, jelentős mértékben csökkent. Ám ez csak egy nagyon apró lépés volt az új gondolkodás irányába.

Nahalka István szerint a másik nagy kérdés. Hogy mi a helye a szakképzésnek a magyar oktatásban? A diákok döntően a 8- általános elvégzése után kerülnek be a szakképzésbe, vagyis gyakorlatilag 14 éves korában el kell döntenie, milyen életet választ magának. A gimnáziumokban érettségizőkhöz képest azonban lényegesen kisebb az esélyük, hogy bekerüljenek a felsőoktatásba, és ha bekerülnek, akkor is elsősorban szakirányú felsőfokú képzésbe, ami sokak számára lehet megfelelő, de nem elhanyagolható azoknak az aránya sem, akik számára nem ez az ideális megoldás.

Az oktatáskutató szerint későbbre kellene halasztani ezt a döntést, sőt az egész iskolai rendszert újra kellene alakítani. Már sokkal korábban, a ’90-es években meg kellett volna tenni, de senkinek nem volt mersze hozzá.10 évfolyamra kellene felemelni az általános képzést, és csak ezután kellene a gyereknek döntenie arról, valójában milyen életutat választ magának. Olyan komprehenzív – átölelő, befogadó – oktatásra lenne szükség, amellyel mindenkinek, így a szakképzésben tanulóknak is javulnának az esélyei. Egy 10 évfolyamos komprehenzív iskolában kellő súlyt kaphatna az informatika, az idegen nyelvek tanulása, a tanulás tanulása, ami a szakképzés számára is jobb előkészítés lehetne, sőt, magában a szakképzésben - most már a tanult szakmára vagy ágazatra összpontosítva - az ilyen általános tartalmak még mindig fontos szerephez juthatnának.