Tokióban is lesz menekültcsapat az olimpián – Mit lép majd erre a köztévé?

A megnyitón hagyományosan az ókori játékok házigazdái, a görögök érkeznek először a küzdőtérre, és NOB azt szeretné, ha a menekültek az eddiginél nagyobb figyelmet kapnának. Ezért lett az övék a kettes sorszám. 2016-ban, Rióban először versenyezhettek közös csapatban a menekültek – szíriai, kongói, etióp és dél-szudáni sportolók –, akkor azonban a megnyitón a sor végén, közvetlenül a házigazda brazilok előtt mentek be a stadionba.

Jó lenne hinni, hogy a magyar közmédia emberségből (és szakmaiságból) 2020-ban jobban vizsgázik, mint 2016-ban, a riói olimpia idején. Biztos sokan emlékeznek még arra – a három évvel ezelőtti – az esetre, amikor a köztévé beletörölte a lábát az olimpia eszméjébe. Az akkori gyalázat még a közmédiától „megszokott” hírhamisításoknál is szégyenletesebb. 2016-ban a 100 méteres pillangóúszás egyik előfutamát a 18 éves Yusra Mardini nyerte. Nem szír színekben, ami normális üzemmenetben természetes lett volna, hanem a menekült válogatott tagjaként. Yusra Maridin ugyanis menekült, aki társaival együtt, úszva menekült a tengeren.

Knézy Jenő riporter (?) – felsőbb utasításra, vagy megfelelési kényszerből – meg sem említette a nevét. Sem a versenyzők felsorolásakor, sem pedig az eredmények ismertetésekor. Mintha ez a 18 éves szíriai lány nem is létezett volna. Knézy riporter (?) azt sem közölte a köztévé nézőivel, hogy a lány a menekült válogatott tagjaként indulhatott az olimpián.

Szerencsére vannak ennél szívderítőbb történetek is. Idén nyáron Rasovszky Kristóf megszerezte Magyarország első világbajnoki aranyérmét a nyílt vízi úszásban, a dél-koreai Joszuban rendezett világbajnokságon. Bravúros teljesítmény, elismerés érte, mert az mindig jó, ha egy honfitársunk révén a jó oldalunkat is megmutatjuk a világnak. Ám ez csupán a történet egyik fele, s a folytatást csak azok ismerhetik, akik nem kizárólag a közmédia, vagy a Fideszhez lojális médiabirodalom híreiből tájékozódnak. Ők ugyanis nem tartották fontosnak hírül adni, hogy a magyar fiatalember a verseny utolsó helyezettjének, egy Mohamed Ibrahim nevű szudáni fiúnak a nyakába akasztotta az aranyérmét.

Mohamed Ibrahim a saját pénzén utazott a verseny színhelyére. Legtöbb ellenfelétől eltérően, nem voltak tehetős szponzorai. Hajnali háromkor érkezett meg a verseny színhelyére. Nem sokkal később már úszni kellett. Feltehetőleg ennek is köszönhető, hogy a szudáni fiú a hatvanegyedik, utolsó helyet szerezte meg.

A történet itt kezdett érdekes lenni. Brazil újságírók megkeresték Rasovszky Kristófot, és megkérték, mondjon néhány szót a fáradt, láthatóan elcsigázott szudáni ellenfélnek. A magyar világbajnok odament Mohamed Ibrahimhoz, a nyakába akasztotta az aranyérmet, majd azt mondta neki: – Emlékszel, az eligazításon azt mondták nekünk, hogy aki itt elindul, mindenki bajnok. Te is bajnok vagy.

Vannak helyek, ahol az ilyen magatartás természetes. Magyarország egy ideje nem ilyen hely, talán ezért sem tudott az MTI mit kezdeni a helyzettel. Hogy egy magyar világbajnok, ha csak rövid időre is, de odaadja az aranyérmét egy színes bőrű afrikai sportolónak.

Nem kívánnánk belekeverni a politikát abba, ami Dél-Koreában történt. Merthogy nincs is benne, „mindössze” egy emberi megnyilvánulás volt. Ez a szudáni fiatalember, Mohamed Ibrahim, most bizonyára jó érzéssel gondol Magyarországra, és a magyarokra. Talán már el is határozta, hogy amint teheti, ellátogat hozzánk, megnézni, milyen lehet az az ország, ahol olyan nagyszerű emberek élnek, mint Rasovszky Kristóf. Aki nem csak azzal írt történelmet, hogy ő nyerte Magyarország első nyílt vízi úszó aranyérmét.