Törökország állandó fenyegetést jelent Európa számára
Az Angela Merkel és Recep Tayyip Erdogan közötti videokonferencia nyomán a Földközi-tengeri gázviszályban a jelek enyhülésre mutatnak, és ennek legfőbb ideje volt – írta a német gazdasági szaklap, a Handelsblatt „Törökország egyre inkább állandó fenyegetéssé válik Európa számára” című kommentárjában.
Görögország nemigen engedheti meg magának anyagilag a viszály folytatását, Törökország fokozatosan elszigetelődik a térségben. A jó hír, hogy Merkel változatlanul ért a diplomáciai közvetítéshez, a rossz hír, hogy Törökország offenzív külpolitikája ezzel nem ért véget – olvasható a lapban.
A Földközi-tenger keleti részén hetek óta viszály dúl a két NATO-tagállam között az ott sejtett földgáz-lelőhelyek miatt. Görögország azzal vádolja Törökországot, hogy illegálisan kutat a görög szigetek közelében, Ankara azzal érvel, hogy a terület a török szárazföldi talapzathoz tartozik. Akár provokáció, akár nem, Törökország eljárásában rendszer van. A török elnök 2016 óta rendkívül offenzív külpolitikai doktrínát követ. Az olyan régi partnerségek, mint a NATO, éppen úgy nem jelentenek akadályt Erdogannak, mint egy nyugati értékszövetség.
Az ő számára a külpolitika nulla végösszegű játék: csak akkor nyerhet, ha mások veszítenek, és fordítva. Tény, hogy sok európai is így gondolkodik. A menekültkérdésben Ankara már régen nagy fenyegetési lehetőséggel rendelkezik. Ennek ellenére, az EU sok politikusa úgy beszél, mintha a menekültek ellátására adott pénz ajándék lenne Erdogannak. A török elnök Líbiában már rég saját célokat követ, és ezzel főleg Franciaországgal helyezkedik szembe. A török katonaságnak nagy a befolyása a polgárháborús észak-afrikai országban, és Erdogan nagyon hamar el tudna érni egy eszkalálódást, ha ez a javára válik.
Az elnököt gyakran az ellenzék is támogatja: Ankara Ukrajnában támogatja a vele rokonszenvező erőket a kormányban. A Balkánon pedig az ország már régen növeli a befolyását politikai partnerségekkel, gazdasági együttműködéssel és mecsetek építésének finanszírozásával. Gyakran nem a kívánt hatással jár, ha Erdogant szankciókkal fenyegetik. Az összetartás reflexét váltja ki, amely elér egészen az ellenzéki pártokig. Ezek a reflexek arra utalnak, hogy Ankara offenzív külpolitikája egy kormányváltás esetén is offenzív maradhat.
Törökországgal szemben olyan magatartást kell tanúsítani, amely megfelel a jelenlegi körülményeknek: Törökország búcsút vett az európai értékrendszertől, de sok területen nélkülözhetetlen partner. Vagyis nem szabad Olaszországhoz, Magyarországhoz, vagy Horvátországhoz hasonlítani, hanem inkább Kínához kell, nem a mérete, hanem a fokozódó elidegenedés miatt, és mert ennek ellenére, függőségi viszony áll fenn – figyelmeztetett a szerző.
