Tudatos politikai provokáció Döbrentei Kornél kitüntetése

Hogy ezúttal a vitatott költő neve is szerepel a listán, a Süddeutsche Zeitung cíikkírója szerint alighanem tudatos politikai provokáció. Úgy hírlik, hogy a kormányfő maga javasolta az irodalmárt, aki miatt 15 éve több mint százan, köztük nemzetközileg elismert alkotók léptek ki az Írószövetségből, miután az megtűr soraiban egy ilyen figurát. Akkori beszéde óta Döbrentei szakmai munkássága igazából nem is igen számít. Sokak szemében vörös posztó, egy kisebbség számára viszont nemzeti mártír a kozmopoliták által beszennyezett világszellem elleni harcban.

Akik már korábban megkapták ugyanezt a Babérkoszorút, azoknak a többsége most tanácstalanul és lesújtottan áll, hiszen immár olyasvalakivel vannak egy platformon, akit jóformán mindenki kerül, mint egy leprást. Hiszen Magyarországon fokról fokra tűnnek el az utolsó menedékek, ahová a politika még nem tette be a lábát. Orbán persze pontosan tudja, miért látta elérkezettnek az időt a kitüntetésre. Hiszen valamelyest meghátrál az EU-val szemben, ám egyidejűleg megnyugtatja híveit, hogy továbbra is nagy ívben tesz a tabukra.

Ma átlépi a határokat, holnap egy fél lépést visszatáncol. Ezzel jut sikeresen előbbre az autokrata a hazai pályán. Természetesen ezúttal sem az irodalom a lényeg.

Döbrenteit szinte sajnálni kell, mert ezután sem olvassák, csupán politikai jelzésként használja a hatalom. Azért választotta ki, mert botrányfigurának minősül. Az egyetlen mentsége az, hogy tényleg hiszi, amit mond. Másoknál messze nem ez a helyzet. És már megint kulturkampfról lehet beszélni egy országban, amely lebontja a Tudományos Akadémiát, elűzi a legjobb egyetemet és megvonja az anyagi támogatást a független színházaktól. Ám egy igazi kulturális harcban versengő kultúrák állnának egymással szemben. Ám ez esetben csupán visszaélnek a kultúrával, elzavarják és megsemmisítik azt.

Az egyetlen reménysugár az, hogy még van olyan kultúra, amely ezt képes megakadályozni.