Ugye csak viccelt Orbán Viktor?
|
2017. december 23. 08:16
2017. dec. 23. 08:16
Van élet az unión kívül is. Elég szar, de van. Nem én mondom ezt, egy rádiókabaréban hangzott el, még az első Orbán kormány idején, mégpedig Orbán Viktor szájába adva. Akkor, amikor még szó sem volt illiberális államról, meg amikor még Soros György a magyarság (értsd: Fidesz) barátja volt. Akkor persze mindenki viccnek gondolta a dolgot, senki nem hitte, hogy Orbán komolyan gondolhatja a hasonló mondatait.
Mostanság viszont egyre sűrűbben hihetjük azt, hogy tényleg az unión kívüli életen gondolkodik. Amely szerinte nem olyan szar. Neki biztosan nem lenne az.
A Kossuth Rádiónak adott szokásos nyilatkozatában beszélt arról pénteken, hogy az Európai Unió jól jár azzal, hogy pénzt ad nekünk, mert így keres rajtunk. Hozzátette, hogy nem kell hálásnak lennünk ezekért az ezermilliárdokért.
Vélhetően nem kell közgazdász géniusznak lenni ahhoz, hogy belássuk: ez úgy marhaság, ahogyan van.
Persze biztosan lesznek olyan nagyszerű elemzők, mint a mindenhez (is) értő Gajdics, vagy Bayer, akik azonnal megmagyarázzák majd, hogy miért segítünk az uniónak azzal, hogy elhozzuk a pénzüket. De azt is gondolom, hogy egy Békesi László minimum csóválja a fejét, ha ezt olvassa. Vagy csak legyint, ki tudja.
Azt is mondta Orbán, hogy senki pénzére nem vagyunk rászorulva, megállnánk a saját lábunkon is, ha arra lenne szükség. (Ez amúgy csak egyféleképpen lehetséges: úgy, hogy nem vagyunk az unió tagjai.) Megint nem kell koszorús közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: az az ország, amelyik a hiteleit is hitelből törleszti, nem lehet akkora arcú, hogy visszautasítsa a segítő kezeket, és persze pénzügyi csapokat. Ebben az országban a beruházások túlnyomó többsége uniós pénzek felhasználásával valósult meg ebben az országban. Még a miniszterelnök kisvasútja is.
Abban az egyben azért bízom, hogy Orbán nem gondolja egészen komolyan ezeket a dolgokat. Mert ha igen, akkor tényleg óriási a baj.
Azt embernek egyre kisebbek az igényei. Én már annak is örülnék, ha ezekkel a kijelentésekkel csak a hazai hallgatókat akarná nyugtatni. Azért is hiszek ebben, mert a következő években még bejön majd néhány ezermilliárd ebbe az országba. Azt meg ők költik el. Reményeim szerint legalább nagyobb részben az ország fejlődésére...
A Kossuth Rádiónak adott szokásos nyilatkozatában beszélt arról pénteken, hogy az Európai Unió jól jár azzal, hogy pénzt ad nekünk, mert így keres rajtunk. Hozzátette, hogy nem kell hálásnak lennünk ezekért az ezermilliárdokért.
Vélhetően nem kell közgazdász géniusznak lenni ahhoz, hogy belássuk: ez úgy marhaság, ahogyan van.
Persze biztosan lesznek olyan nagyszerű elemzők, mint a mindenhez (is) értő Gajdics, vagy Bayer, akik azonnal megmagyarázzák majd, hogy miért segítünk az uniónak azzal, hogy elhozzuk a pénzüket. De azt is gondolom, hogy egy Békesi László minimum csóválja a fejét, ha ezt olvassa. Vagy csak legyint, ki tudja.
Azt is mondta Orbán, hogy senki pénzére nem vagyunk rászorulva, megállnánk a saját lábunkon is, ha arra lenne szükség. (Ez amúgy csak egyféleképpen lehetséges: úgy, hogy nem vagyunk az unió tagjai.) Megint nem kell koszorús közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: az az ország, amelyik a hiteleit is hitelből törleszti, nem lehet akkora arcú, hogy visszautasítsa a segítő kezeket, és persze pénzügyi csapokat. Ebben az országban a beruházások túlnyomó többsége uniós pénzek felhasználásával valósult meg ebben az országban. Még a miniszterelnök kisvasútja is.
Abban az egyben azért bízom, hogy Orbán nem gondolja egészen komolyan ezeket a dolgokat. Mert ha igen, akkor tényleg óriási a baj.
Azt embernek egyre kisebbek az igényei. Én már annak is örülnék, ha ezekkel a kijelentésekkel csak a hazai hallgatókat akarná nyugtatni. Azért is hiszek ebben, mert a következő években még bejön majd néhány ezermilliárd ebbe az országba. Azt meg ők költik el. Reményeim szerint legalább nagyobb részben az ország fejlődésére...
