Új fogalmat talált Orbán az illiberalizmusra
Igazán kevés szót kellene vesztegetni Orbán Viktor idei tusványosi beszédére, főként azért mert annak a döntő tartalma a múltbeli, jelenidejű és a jövőbeni szoborépítés volt. Ezt az építést már Tőkés László megkezdte, aki a miniszterelnök előénekese volt, és úgy találta, hogy a rendszerváltást a polgári körök hajtották végre, amely polgári köröket, ugye emlékszünk, még Orbán hozott létre, 2002-ben.
De tényleg hagyjuk a történelem ilyen mértékű átírását, illetve helyes, ha azt a kormányfőre bízzuk. Ő ugyanis ennek a fő letéteményese, mint ahogy ezt hallhattuk szombaton délelőtt is. Többek között azt, hogy a fiatal évei arra mentek el, hogy kivívja a szabadságot. Ne vitassuk most ezt el a Fidesz elnökétől; minél inkább egyedül marad a politikai porondon azok közül, akik ’89-90-ben a rendszerváltásért dolgoztak, annál nagyobb az esélye, hogy a saját szerepét növelni tudja.
Bár az új meghatározása az elmúlt harminc évnek, amit átnyújtott Orbán a hallgatóinak, nem pontosan határozta meg, hogy miként helyezte el önmagát abban az első, 1990-1994 közötti periódusban, amelyet most liberális rendszerváltásként határozott meg. Előadásának azonban ez csak mellékes vonulata volt, ezen keresztül akart eljutni a katarzisig, azaz 2010-ig, amely elhozta az új, illeberális, vagy nemzeti rendszerváltást.
Közben volt egy rövid időszak – elemezte Orbán -, amikor visszatért az utódpárt; lényegében 1994-től 2010-ig az ő legyőzésük volt a legfontosabb feladat, amely a nemzetközi ellenszélben különösen nehéz harc volt.
Orbán mindenesetre úgy foglalta össze az elmúlt harminc évet, hogy jó, hogy mögöttünk van és nem előttünk.
Most az elkövetkezendő tizenöt évre kell készülnünk, méghozzá nehéz küzdelem vár ránk: támadni fognak bennünket. Támadni, annak ellenére, hogy az uniós választások során megakadályoztuk – így beszélt a szónok -, hogy alkalmatlan emberek irányítsák az Uniót, elgáncsoltuk Soros embereit.
Ezen kívül jó esély van arra, hogy megakadályozzuk a Bizottság politikai aktivizmusát, és véget vessünk annak a gazdasági önsorsrontásnak, amelyet a Európai Bizottság mutatott be az elmúlt öt évben. Talán sikerült elérni, hogy a sikeres gazdaságokat, mint a mienk is, ne akadályozzák, hanem támogassák a jövőben. Orbán kiemelte: kétséges, nehéz időszak elé nézünk, olyan elé, amelyben lassul a gazdasági növekedés, éppen ezért új útvonalon kell Magyarországon közlekedni, ezért jövőre két gazdaságvédelmi programot is ki kell dolgozni, egyet tavasszal, egyet ősszel.
A miniszterelnök egy rövid futamban az EU soros elnökeként a magyarországi jogállamot vizsgálandónak tartó Finnországot oktatta ki, azt példázva, hogy a finneknél nincs demokrácia – mert még Alkotmánybíróságuk sincs -, kiemelve, hogy azért legyünk óvatosak: ne nevessük ki a finneket.
Hosszabb futammal foglalkozott Orbán újra az illiberalizmussal, elvi meghatározását adva annak és – stílszerűen – új névre keresztelve: keresztény szabadság – ez lenne az új elnevezése az illeberalizmusnak, amely Orbán szerint az egyetlen igazi és helyes út egy nemzet életében. Ezen keresztül juthatott el az ország a következő eredményekre:
- A liberális korszellem ellenére kimászott az adóssághegy alól
- Helyreállította a pénzügyi szuverenitást
- Gyorsabban fejlődünk, mint a liberális demokráciák
- Sikeresen elutasítottuk a migrációt
- Védelem alá helyezte a családokat
- Megvédte a keresztény kultúrát
- Nemzetépítést és nemzetegyesítést hirdetett
- Megteremtette a keresztény szabadság rendjét
Ezeket, erősítette meg az elnök: teljes nemzetközi ellenszélben. És ez az ellenszél megmarad ugyan, de a következő tizenöt évben megvívjuk, megvívja a harcot.
