Újabb ellenséget talált magának a kormány, most az elítéltek vannak soron

Az államtitkár azzal indokolta a tervezetet, hogy egyelőre az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben vitatnák meg, hogy jár-e egyáltalán kártérítés az elítélteknek a rossz börtönkörülmények miatt. Addig pedig senkinek nem utalnának. Azoknak sem, akiknek a jogerős bírói ítélet már megállapította a kártérítést.

S teszik mindezt ismét egy olyan réteggel, amelyikkel szemben a társadalmi ítélkezés és gyűlölet könnyen felszítható, elvégre ki érezne szolidaritást egy rács mögé dugott bűnözővel. Akiknek – bármennyire is nehéz tudomásul venni – vannak emberi jogaik.

Pedig a börtönökkel kapcsolatos finanszírozástól nem mindig zárkózott el a kormány.

Tóth Tamás, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, 2017-ben még arról számolt be, hogy 2018 nyaráig nyolc új, az európai normáknak megfelelő, korszerű börtön épül Magyarországon. A börtönépítések kapcsán 2500 embernek tudnak munkalehetőséget biztosítani. A túljelentkezés minimum kétszerese volt a rendelkezésre álló lehetőségnek.

Mindebből semmi sem valósult meg, még a kormánybarát vállalkozóknak sem érte meg az a néhány milliárd, amit kihozhattak volna ebből a projektből – ellentétben a stadionépítésekkel. A börtönökben viszont pattanásig feszült a túlzsúfoltság és a minimálisan előírt normák be nem tartása.

Azt már nem említi Tuzson államtitkár, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által lefolytatott kártérítési eljárások során, Magyarországot 2017-ben 101 esetben marasztalták el, eddig mintegy 500 millió forint kártérítésre kötelezve – bizony ez is az úri huncutságnak számító emberi jogok tiprása miatt felhalmozódott kiadás. Viszont 2017-ben még tombolt a migránspropaganda, nem kellett bűnbakként előrángatni az elítélteket.

A semmilyen szempontból sem védhető, sőt, alapvető jogi normákat tipró terv elleni tiltakozásul a Helsinki Bizottság képviselője elmondta: ezek az emberek azért mennek börtönbe, mert elkövettek valamit, tehát a jogsértésüknek volt egy szankciója. Amennyiben nem kapják meg azokat a körülményeket, amiket a magyar jogszabályok előírnak, akkor az állam is jogot sért, amiért kártalanítás jár. 

A Hírklikk kérdésére Zádori Zsolt, a szervezet sajtóreferense Tuzson államtitkár vádjait, miszerint „erre üzlet épült, (...) a börtönben rögtön feltűnik valaki, valamilyen civil szervezet, valamilyen ügyvéddel az oldalán, hogy ebből bizony üzletet lehet csinálni”, egy harsány ellentmondással pipálta ki:

– Miután a jelen kormány 2016-ban a kártalanítási rendszert megszavazta, 2017-ben az összes civilszervezetet kitiltotta a börtönökből. Érdeklődve várom, hogy milyen civilszervezetek állnak ügyvédekkel „felszerelkezve” az elítéltek háta mögött a börtön bizniszben... A Helsinki Bizottság például minden propagandavád ellenére, az elmúlt évben összesen kettő esetben adott ingyenes jogi segítséget kártalanítási ügyben.

Tuzson államtitkár azt a tényt elfelejtette megemlíteni, hogy a kártalanítási rendszer megalkotására és elfogadására az Orbán-kormányt a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kényszerítette, mivel az uniós normák szerint, elfogadhatatlan körülmények között tartják az elítélteket. A mai napig.

Amint arról a tényről is elfeledkezett, hogy nem csak a civilszervezeteket, de még a meseköröket, a börtönrádió munkatársait is kitiltották, ami alapvetően ellentmond az újabb, indulatokat szítani próbáló kormánypropagandának. Az elítéltek természetesen egymástól értesülnek arról, hogy mihez van joguk és igyekeznek kiharcolni azt a kártérítést, ami jár nekik – ha jár. Ez éves szinten 430 000 forint lehet személyenként.

2018-ban már azért kellett körülbelül 3,5 milliárdot kifizetnie az államnak az elítéltek kereseteit követő ítéletek után, mert a hazai börtönök túlzsúfoltak és az uniós normák alatti színvonalúak a börtönkörülmények. Ezen változtathatott volna a kormány, ha a 2018-ra beígért legalább hat új, korszerű büntetés-végrehajtási intézmény megépül – ám ez elmaradt. Épültek helyette üresen tátongó stadionok.  

– Érdekes egybeesés, hogy a kártalanítások igényelhetőségére 2017-től nyílt lehetőség és pont ebben az évben tiltották ki a civilszervezeteket a börtönökből. A tervezett tiltással ráadásul nem csak az elítéltek jogos járandóságát vonnák el, de ezzel együtt, az áldozatoknak járó kártérítést is, amit az elítélteknek juttatott összegekből vonnak, vonnának le. Rengeteget cikkeztek felháborodva például az egyik olaszliszkai gyilkos szabadon bocsátását követő ötmilliós kártérítéséről, amit 12 év áldatlan börtönkörülmények után ítéltek meg a számára. Arról már nem esett szó, hogy az áldozat családjához került ez az összeg, mivel az elítélt nem tudta miből fizetni az utóbbinak megítélt 45 milliós kártérítési járandóságot – figyelmeztet a tényekre a Helsinki Bizottság munkatársa.

Mindezen pedig senki más, csak az állam képes érdemben változtatni és nem a megszokott hangulatkeltés gerjesztette feszültséggel, hanem a túlzsúfoltság enyhítésével. Ehhez persze ideológiai rácsok helyett, szakmai szabadságra lenne szükség – akár feltételes szabadlábon.