Ütközet előtt állunk

A hadviselő felek már régen szóba sem állnak egymással. A választások rendjét már jó ideje jogszabályban rögzítették ugyan, de amikor a hatalmon belül levő fél magára nézve nem tartja kötelezőnek e szabályokat, akkor válik a választás ütközetté, amelyben a „fogd, ahol éred“ birkózás szabályai érvényesülnek.A Fidesz egyszer megszerzett túlhatalmával átírta a választási törvényeket, s most a „Csak a Fidesz“ becenevet viselő jogszabályok szerint voksolunk Ebben a rendszerben az első helyezettre leadott szavazat kettőt ér. Így szerez a Fidesz rendszeresen többséget. És akkor adottak lesznek a további, rásegítő eszközök.

1./A Fidesz például kedve szerint átrajzolgatja a választókerületek határait azzal az indokkal, hogy megváltozott a helyi népesség lélekszáma, márpedig egy-egy választókerületben többé-kevésbé hasonló sokaságnak kell az urnákhoz járulni. Ez még akár igaz is lehet, de a furcsaság az, hogy a kerületek határai rendre a Fidesz javára változnak meg. S az ellenzék hiába tiltakozik. Ez az első ok ahhoz, hogy az ellenzék csalással gyanúsítsa meg a kormánypártokat, s a Fidesz javára elfogultnak  a választási bizottságokat. Eddig öt városban és két budapesti kerületben rajzolták át a választókerületi határokat. Ezt nevezte Kövér László egy őszinteségi rohamában kis földrajzi bűvészkedésnek.

2./ A választás informatikai rendszere úgynevezett kormányhoz közeli cég gondozásában működik. A legutóbbi országgyűlési választások voksainak számlálása alkalmával a központi rendszer néhány órára leállt, majd hirtelen kijött a Fidesz kétharmados arányú győzelme. Én nem tudom, miként csinálták, de ez a sötét ügy, amelyre utólag sem született elfogadható magyarázat, minimum megkérdőjelezi a választások eredményét.

3./ A rendőrség Terézvárosban megállapította a választási csalás tényét, de ennél többet nem tett, mert természetesen sejtése nem volt arról, kik lehettek a tettesek. A Kúria egy pécsi választókerületben történtekről állapította meg, hogy csaltak a Fidesz érdekében. De a csalási ügyekben nemhogy elárás zajlott volna, még egy „ejnye“ sem hangzott el. Ha egyszer-kétszer csaltak, ugyan miért ne csalnának többször is?!

4./ A Fidesz uralja a tömegtájékoztatás 80 százalékát, benne a közmédia teljes egészét. Az ellenzék eleve egyenlőtlen feltételekkel indul a csatába, jelöltjeit, programját csak alig képes ismertetni. Pedig a törvény előírja, hogy a pártoknak, a jelölteknek a közmédiában azonos időt kell kapniuk a kampányhoz.

5./ A Fidesznek van pénze a választási hadjáratra, tudja fizetni a hirdetéseket, az aktivistáknak álcázott utcai harcosokat, a szavazóhelyiségek személyzetét, a rendezvények helyszíneinek bérletét és egyebeket. Sok-sok milliót találnak erre a közkasszában. Az ellenzék pedig megkapja az Állami Számvevőszék ellenőreit, akik megállapítják a szabálytalan költéseket, és büntetéssel kifosztják az ellenzéki pártok választási pénztárát. Jogorvoslat nincs.

5./ A Fidesz a kistelepüléseken egzisztenciális zsarolással kénye-kedve szerint irányítja a választók szavazását. A köztisztviselők, közmunkások, a cigányság fenyegetettsége köztudomású, s mert az ellenőrző szervezetek ugyancsak a Fidesz befolyása alatt működnek, Magyarországon a választókerületek tekintélyes hányadában nem lehet tiszta választás.

6./ Az ukrán nyugdíjasok a keleti határszélen századmagukkal „laknak“ egy-egy tíz négyzetméteres szobában, felveszik a magyar nyugdíjat, és a Fideszre szavaznak. A levélben szavazni jogosult honfitársaink külföldről a Fideszre szavaznak. De vagy 500 ezer Nyugaton élő magyar csak személyesen voksolhat, mert ők nem a Fidesz szavazói. Pocsék, aljas, igazságtalan rendszer ez!

7./ És akkor nem kevés Fidesz-sikert hoz a szavazólapokkal való bűvészkedés. Az ellenzék nem képes mindenüvé ellenőrt küldeni, ott tehát bizony előfordulhat, hogy ellenzéki szavazatok a szavazóhelyiségből a központba vivő úton átlényegülnek fideszes szavazattá.

A szövetkezett ellenzéknek ebben a csatában csak akkor van reménye sikerre, ha ezeket a veszélyeket és esélyeket, kormánypárti furfangokat eleve számba veszi, és saját ellenőrzési szervezetük mielőbbi kiépítésével megpróbálja megelőzni. Ehhez a hadjárathoz mindenek előtt meg kell őrizni a jelölteket támogató egységet!

Jó okkal gyanítható, hogy a Fidesz beépítette több saját (fizetett?) szimpatizánsát az ellenzék soraiba éppen e szövetség megbontása érdekében. Szörnyű dolog az ellenzéknek saját soraikban ellenség után kutatni, de ha szükséges, meg kell tenni! Már nagyon kevés az idő a felkészülésre. Ugyanakkor már csak önvédelmi okokból is, de mindenképpen célszerű lenne a választási akciók szervezésére és koordinálására egy országos és jó néhány többpárti területi bizottságot létesíteni olyan hatáskörrel, amellyel az képes megelőzni a pártközi és a belső személyes vitákat, és kivédi a Fidesz  mindenütt várható támadásait.

És éppen mert az ellenzéki szövetség eléggé heterogén, olyan, mindig a helyieknek szóló városfejlesztési programot kell a választók elé tárni, amely meggyőző és megvalósítható.

Pénz kell, tehát célszerű gyűjtést rendezni! Sajtó kell, tehát célszerű a még létező nem kormánypárti orgánumokat megnyerni a kampány támogatására. És embereket kell megnyerni, civileket, szakszervezeti aktivistákat, önkéntes támogatókat, akik a szavazókörökben ellenőrzik a szavazás és a számlálás teljes folyamatát.

Jó lenne külföldi ellenőröket is fogadni. Követelni kell a számítástechnikai rendszer ellenőrizhetőségét, mégpedig független szakemberek által, hogy többé ne lehessenek titokzatos leállások a számláláskor.

Ha mindez nincs, vagy csak gyenge, az ellenzék eleve feladhatja a csatát még akkor is, ha most sokfelé, főleg pedig Budapesten érezhetően nagyobb a támogatottsága, mint a Fideszé. Mert lehetséges, hogy az a fránya gép már most tudja a végeredményt. De a nyilvánvalóan csalással szerzett fideszes győzelmet nem szabad, nem lehet tudomásul venni! Nem lehet elismerni és elfogadni! A többségnek egyszer végre  a sarkára kell állni! De az nem lenne jó, ha elszabadulnának az indulatok!