Útszéli alak
„Kedves Blanka! Ami beszéde utolsó mondatait illeti, engedje meg, hogy közöljem, aki úgy beszél, mint egy útszéli ribanc, az ne csodálkozzon azon, ha mások úgy beszélnek vele, mint egy útszéli ribanccal. Szívélyes üdvözlettel, Bencsik András."
Szinte biztos voltam abban, hogy - bunkó barátja (Bayer Zsolt) után – megszólal a bajszos tekergő is. Az sem meglepő, hogy pontosan olyan ordenáré módon nyilvánul meg, mint szédült eszmetársa. A fiatalok kedvéért érdemes néhány szót szólni a szellemi terrorista múltjáról.
Ez a szégyellni való propagandista lelkesen zabálta a pártállami Népszabadság kenyerét. Rákosi és Kádár diktatúráját „a magyar nép legnagyszerűbb fejezetének” tartotta. Igaz híve volt a létező szocializmusnak, nyelve simára kopott az intenzív használattól. ’90 után „egyenruhát” cserélt, először a nyugodt erő (MDF) környékén sertepertélt, majd a KDNP képviselő-jelöltje volt. Szerette a Magyar Gárdát is, ma pedig a „Békemenet és Vidéke Általános Vonulási Szövetkezet” aktív tagja. Televíziós szereplései és írásai gyomorforgatóak.
Csak példaként: három nappal Göncz Árpád halála után – „Az elnök árulása” címmel - a következőket írta: „A másik áruló Göncz Árpád volt, aki a sokat vitatott, bár elkerülhetetlen MDF-SZDSZ paktumnak köszönhette államfői kinevezését. Ha a négyigenes népszavazáson az SZDSZ nem húzza csőbe a társadalmat és nem fogadtatja el az emberekkel, hogy ne közvetlenül válasszanak köztársasági elnököt (aminek akkor Pozsgay Imre volt az egyetlen esélyese), akkor Göncz Árpádra a kutya sem szavazott volna.” Az elmúlt huszonkilenc év legnépszerűbb magyar politikusát így értékelte a tehetségtelen bértollnok, semmibe véve a kegyeleti szabályokat és nem törődve azzal sem, hogy a volt köztársasági elnök igazi ’56-os hős volt.
2016. februárjában a Pedagógusok Szakszervezetének akkori elnök asszonyáról ezt írta: Apja rettegett magyar kommunista volt, az ÁVÓ, majd az ÁVH vezetője. 1945 -1962 között főszerepet játszott az 1945-ös változásokat követő koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában.” Erre a valótlan apa-lánya összefüggésre éppen egy pedagógus tüntetés délutánján talált rá és gyorsan közzé is tette! Aljas hazugságáért kitartói persze nem vonták felelősségre.
A szolgalelkű szédelgő minden kézből elfogadja a húsos csontot, számára mindegy, hogy melyik üzemi konyhából dobják elé. Fehér asztalhoz nem ültetik, mert undorító a nyelve és véres a szája. Ami visszataszító és hányingert kelt. Mostani gazdái az árulást szeretik, és nem az árulót.
Bencsik gátlás nélkül leribancozott egy gimnazistát, miközben mindenki tudja, hogy Blanka nem feslett erkölcsű lány. Védelemre szorul. A bajszos hímivarú viszont tényleg főállásban prostituált, és nem is válogatós. Az elmúlt közel fél évszázadban már mindenhonnan „belehelyezték a bizalmat”.
Szerző: Dr. Dávid Ferenc
