Üzenet
„A jövő nyugdíjasainak üzent Varga Mihály” cím alatt olvastam a napi.hu-n, hogy hamarosan kedvező hozamot biztosító nyugdíjkötvénnyel áll elő a gazdasági kormányzat, amely a nyugdíjcélú megtakarítók számára vonzó befektetés lehet. A minimális lekötési kötelezettség tíz év, ami nyugdíj-megtakarítás esetében észszerű korlátnak tűnik.
Helyesnek tartom a tervezett intézkedést. Úgy hiszem, a kormány körültekintően cselekszik, ha előtakarékosságra ösztönzi a még aktív nemzedéket, és az is korrekt, hogy állami garanciát ad az invesztícióra. Így van ez rendjén: serkenteni kell a megtakarítási kedvet, minden eszközzel segíteni kell, hogy a ma dolgozó (és esetleg jól kereső) generáció öreg korára ne jusson koldusbotra.
Apropó, koldusbot. Derék dolog a minisztertől, hogy a jövő nyugdíjasaira gondol (sőt üzen is nekik), de sok millióan nagyon örülnénk, ha a pénzügyi tárca első embere mondana valami szívderítőt a jelen nyugdíjasainak is. Mi ugyanis megint kimaradtunk a „szórásból”, hiszen a most meghirdetett kötvényprogramból értelemszerűen nem részesül a 60 pluszos szenior csapat. Kár, hogy velünk nem számol Varga miniszter úr, pedig 2,7 millióan vagyunk és eddig csak „elbocsátó szép üzenet”-et kaptunk, meg néhány vacak utalványt. Természetesen nem vagyunk irigyek a fiatalokra, nagyon örülünk annak, hogy utódaink az állam által gondozott és biztosított kötvényt vehetnek. Mégis kérdem. Nincs arra mód, hogy néhány morzsa „leessen” nekünk is az államháztartás jól megterített asztaláról?
Amit kérek, könnyen indokolható. Február utolsó hetében is regisztrálhatjuk, hogy elszabadultak a fogyasztói árak és a pénzromlás felgyorsult. Éves szinten az inflációt nehéz lesz négy százalék alatt tartani, miközben köztudott, hogy a nyugdíjak mindössze 2,8 százalékkal emelkedtek. A parlament előtt ott van (T/9304 szám alatt) a DK törvényjavaslata, amely a nyugdíjasok jogosan kért négy százalékos igényét tartalmazza. Sürgősen el kell(ene) fogadni az indítványt, semmi helye az üres beszédnek és az okoskodásnak!
Tudom, hogy a parlamenti előterjesztés nem üzenet, nem befektetés, hanem kiadási tétel, de mégis úgy gondolom, hogy a 60 feletti korosztály megalapozottan kérheti, hogy ezt a többletet (+1,2 százalék), ami az áprilisi nyugdíjak kifizetésekor visszamenőleges hatállyal számfejthető. Ha nem üzen semmit a miniszter úr, az sem baj, csak a többletjárandóságot utalja át százezernyi kisnyugdíjas számlájára. Nem magamért szólok, hanem milliónyi kedvetlen és kisemmizett honfitársam érdekében. Nem először írom le, és félek tőle, hogy nem is utoljára: a nyugdíj nem könyöradomány, nem segély, hanem szerzett jog és megszolgált váromány. Nem kötvényre és tiszteletre várunk (arra hiába is számítunk), hanem boltban, piacon és gyógyszertárban elkölthető forintokra. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Én ezt üzenem.
