Üzenetek egykori iskoláinkba, a ma pedagógusainak

„Kívánok a pedagógusoknak sokkal több szabadságot és autonómiát, méltó körülményeket! Kívánok nekik méltó munkabért, amely mellett lehet élni az először kívánt szabadsággal és autonómiával! És, kívánok nekik több tiszteletet a hatalom részéről!”
(Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom társalapítója)
*
„Kezdjük egy nagyon gyakorlatias dologgal: sokkal jobb fizetést kívánok a pedagógusoknak. A másik, hogy ne kelljen nekik olyan körülmények között dolgozniuk, mint amilyen körülmények között most dolgoznak. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy borzasztóan túlterheltek. Azt kívánom nekik, hogy ez a túlterheltségük szűnjön meg. Ismerjék meg az egészen modern pedagógiát. Nyilván vannak, akik ismerik, de azért sokan nem, és én nagyon fontosnak tartanám, hogy ők is megismerjék, mert ahhoz, hogy ők maguk is jól érezzék magukat a pályán, elsősorban erre lenne szükségük.”
(Nahalka István, oktatáskutató)
*
„Maximálisan drukkolok, hogy valóban megkaphassák azt, amit a munkájuk alapján megérdemelnek. Hogyha én komolyan veszem, hogy egy egészséges és egy okos nemzetet szeretnénk, akkor gyakorlatilag ebben a pedagógusoknak óriási szerepük van. Márpedig a jelen pillanatban az egyre szaporodó mínuszokkal kell megküzdeniük, félrebeszélésekkel, olyan kijelentésekkel hogy örüljenek a nyári szünidőnek, meg, hogy délután négy óra után nekik nincs semmi munkájuk, ami persze így, ahogy van, nem igaz. Tisztelem, szeretem, becsülöm őket, mint ahogy becsültem és szerettem az én saját tanáraimat, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Azt szeretném, hogyha a pedagógusok megnyugodva, a körülmények rendezése kapcsán, valóban a hivatásuknak tudnának élni.”
(Dr. László Imre, orvos, Újbuda polgármestere)
*
„Azt kívánom, hogy annyi tisztelet és megbecsülés legyen a pedagógusok irányában a hatalom és mindenki más részéről, amennyi elkötelezettség és szeretet van bennük a diákok, a gyerekek, a tanulók iránt.”
(Hiller István, az MSZP választmányi elnöke, volt oktatási és kulturális miniszter)
*
A pedagógusok számára olyan magyar társadalmat és olyan vezetőket szeretnék remélni, akik akarnák, és képesek lennének újra megteremteni ennek a szakmának azt az anyagi és erkölcsi megbecsülését, amit alig száz évvel ezelőtt, büszkeségeinket nevelő Rátz tanár úr és társai idejében még élvezhettek. Talán nincs még egy olyan terület, amely a tudás alapú gazdaság és tudás alapú társadalom korában hazánk jövője szempontjából fontosabb lehetne, mint ez a csodálatos hivatás.
(Bojár Gábor, a Graphisoft és az Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója)
*
„Nincs is annál szomorúbb és reménytelenebb világ, ahol a pedagógusoknak szánt üzenetet legszívesebben megelőzné egy másik üzenet, amely az állítólagos „felelős” kormánynak szólna, ám amely üzenet aligha tűrne nyomdafestéket. A pedagógusoknak viszont annyit üzennék, hogy kedves kollégák, ti akkor is pontosan tudjátok, hogy hivatásotok a létező legfontosabb stratégiai ágazathoz köt benneteket, ha erről mit sem tudnak azok, akiknek döntési helyzetükből fakadóan, leginkább kellene és illene ennek tudatában lenniük. Nem ti vagytok megalázva, akik naponta léptek be az osztályba, a „jövő” fejecskéi közé, mert az ilyeneken semmilyen megaláztatás nem fog: nem ti vagytok megalázva, hanem saját maguk által azok, akik mindezt képtelenek megérteni. S valójában nem ti vagytok mellőzve, hanem az ország jövője.”
(Gábor György, vallástörténész, egyetemi tanár)
*
„Sok évtizede nem nézünk szembe azzal a ténnyel, hogy elment a régi oktatásfelfogás mellett az élet. Nem nézünk szembe azzal, hogy mit és hogyan kell a XXI. században oktatni. Amikor arról beszélgetünk, hogy szegény pedagógusok, akkor azért is szegények, mert elavult oktatási struktúrában kell elavult dolgokat elavult módon tanítaniuk, ami már önmagában frusztráló. Ez az első generális problémája az oktatási rendszernek. A második egy régre visszatekintő probléma: ha az oktatás jobb minőségű, akkor az erősebb polgárságot nevel, azaz független, gondolkodni tudó és akaró szabad embereket képez. A jó oktatáson keresztül megszilárdul a polgári mentalitás. Az, hogy ez így alakuljon, egyáltalán nem érdeke a magyar politikának. Évszázadok óta élnek a magyarok egy abszolút államközpontú országban, ahol azok járnak jól, akik az állam emberei, politikusok, vagy kapcsolódnak valamilyen formában az államhoz. Nekik abszolút nem érdekük, hogy egy öntudatos, a politikát is számonkérő polgárság jöjjön létre. Ezért fenntartják ezt az abszolút avitt oktatási rendszert. Harmadik megjegyzésem, amivel egyébként a politikusokat sohasem szembesítik: az ő munkájuk igazi értékelése az, hogy hogyan teljesítenek azok a területek, amelyeket az állam erőteljesen szabályoz. Orbán az eddigi működése során az oktatást központosította, államosította. Korábban önkormányzati kézben voltak a középiskolák például, most már hathatós állami felügyelet alatt vannak. Korábban legalább több tankönyvből is lehetett tanulni, már nem lehet, csak abból az egy fajtából, amit az állam megszab. Az valahogy sosincs benne a közgondolkodásban, hogy a politikát mindig az minősíti, hogy az általa leuralt területek milyen minőségben teljesítenek. Ha megnézzük azt, hogy milyen minőségben teljesít az állam által leuralt egészségügy, az állam által leuralt oktatás, de akár azt, hogy a vonatok mennyire pontosak, mert azt is az állam felügyeli, akkor azt látjuk, hogy a magyar politika sajnos még annál is rosszabb minőségű, mint az NB I. a foci nemzetközi világához képest. Térjünk vissza itt az oktatásra. Nem kell mást tenni, csak megkérdezni, ki is a felügyelője az oktatásnak. Ha rossz minőségű az oktatás, ki is tehet róla? A magyar kormány, mert magára vállalta azt a felelősséget, hogy ő tekinti magát az oktatás tulajdonosának. Igenis van tulajdonosi felelősség, és ez a tulajdonosi felelősség az, hogy pocsék oktatási rendszer van. A pedagógusoknak pedig ezekhez képest azt kívánom, hogy próbáljanak meg minél szabadabban gondolkodva, minél inkább a gyerekekre koncentráltan tanítani. Csak azt nézzék, hogy a tanítványaiknak mi az érdekük. Megjegyzem, az egyik első érdekük a tanítványoknak és szüleiknek, hogy a tanárok minél jobban meg legyenek becsülve, mind társadalmilag, mind anyagilag, mind azzal, hogy hatalmas szabadságot élvezve taníthassanak, ne legyenek az állam politikai érdekei miatt gúzsba kötve.”
(Somogyi Zoltán, szociológus) 
*
„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
(Ady Endre, költő)